DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Elnézést kérek, de a múlt héten, csütörtökön küldtük át. Most van aktualitása. Ugyanis arról szeretnék néhány szót szólni, hogy e hét végén Budapesten tartja tavaszi ülésszakát az Észak-atlanti Közgyűlés. Az Észak-atlanti Közgyűlés a NATO-országok parlamenti háttere, amelyet a tagországok nemzeti parlamentjeiből küldött delegációk alkotnak. Feladata a NATO-döntések előkészítése, meghatározó szerep vállalása az észak-atlanti stratégia alakítására.
1990-ben a szervezet életében forradalmi lépésváltás következett be akkor, amikor társult tagsági viszonyt ajánlott föl a szervezet a közép- és a kelet-európai országok számára. Az elmúlt négy és fél esztendőben töretlenül munkálkodik az így kibővített szervezet a NATO - korszellemnek megfelelő - átalakításán és a keleti irányú bővítésén. Az Antall-kormány elkötelezett euro-atlanti politikájának köszönhetően az elvi döntés már annak idején megszületett, ami most realizálódik: 1995 tavaszán első ízben Budapesten tartanak NATO-határon kívüli közgyűlést. Ez egyértelmű jelzés és támogatás NATO-tagságunk vonatkozásában.
A közgyűlésre delegált magyar képviselők kezdettől fogva aktívan részt vettek és sokszor meghatározó szerepet játszottak a jövő előkészítésének munkájában. Külön megtiszteltetés - és azt hiszem, a tisztelt Ház számára is az -, hogy a társult tagok összessége számára biztosított négy-öt speciális rapportőri feladatból kettőt Magyarország kapott, Wachsler Tamás és Csóti György személyében.
Azt hiszem, hogy abban az időszakban, amikor a NATO-tagság és az euroatlanti gondolat tekintetében mind a kormány, mind az ellenzék közös akarattal és közös irányba nyomul, nem elhanyagolható, hogy a társadalomban megmutatkoznak ellentétes tendenciák, és nagyon nagy fontossága van annak, hogy a társadalom megfelelő tájékoztatást kapjon azokról az eseményekről, amelyek a magyar politika irányultságát befolyásolják.
Nem különösebben öröm számunkra, hogy éppen ennek a közgyűlésnek az előkészületi időszakában egy - megmondom őszintén - azelőtt soha nem hallott, valamiféle alfa-kör mindenféle felhívásokkal arra hívja fel a magyar társadalom figyelmét, hogy milyen sokba fog a magyaroknak kerülni, ha egyszer rájuk kerül a NATO-tagság lehetősége. Megmondom: nem szívesen hallgatjuk, hogy a korábbi, Kádár-korszakbeli utolsó hadügyminiszter, Kárpáti Ferenc műsort ad A hétben, és elmeséli, hogy milyen védelmi szerződés volt a NATO fenyegetéseivel szemben a Varsói Szerződés, amely tulajdonképpen a NATO megjelenésének kihívására, védelmi funkciókkal alakult - és a társadalomba ezt táplálja be.
(15.30)
Azt hiszem, mindnyájunknak van felelőssége abban, hogy a magyar társadalmat felkészítse a NATO-csatlakozásra, elmagyarázza ennek az előnyeit, nemcsak biztonságpolitikai és katonai értelemben, hanem abban az értelemben is, hogy egy NATO-tagország számára maga az európai integráció is könnyebb, a külföldi tőke könnyebben beruház egy olyan országba, amely fölött ott van egy védelmi ernyő. S ha feltesszük azt a kérdést, hogy mibe kerül majd a NATO-tagságunk - amely bizonyára költségekkel jár majd -, akkor azt a kérdést is érdemes feltenni, és nagyon jó lenne, ha közös egyetértéssel arra is tudnánk válaszolni, hogy mibe kerül Magyarországnak az, ha nem lép be a NATO-ba és az Euroatlanti Szövetségbe.
A Magyar Demokrata Fórum üdvözli az Észak-atlanti Közgyűlés budapesti megrendezését, a maga részéről is hozzá akar járulni ennek sikeréhez a raportőrön keresztül. S kívánom azt, hogy közös akarattal érjünk el egy olyan társadalomszemléleti változást, amely egyre kisebb teret ad olyan erők mozgásának, amelyek visszafordíthatóvá akarják tenni azt, amit most a parlament - kormánypárt és ellenzék - ebben a tekintetben végre egységesen akar.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
