BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Lehetne folytatni az imént elhangzott kérdést, hogy a Házszabály módosításával mikor lehet majd ellenzéki képviselőt is azonnali kérdéssel zaklatni. Ha majd lehet, én is föltennék egy kérdést: hol él ön, Csóti György? Abban a Kárpát-medencében-e, amelyikben hárommillió magyar él a Magyar Köztársaság határain kívül? És tudja-e ön, hogy milyen nehézséget jelent számukra a napi élet rendezetlen politikai, társadalmi viszonyok között, és milyen úton lehet ezen ezzel a módszerrel javítani vagy rontani? Hoz-e újat ez az alapszerződés?
Kész helyzet elé vannak állítva a határon túl élő magyarok. Egyoldalú nyilatkozattal alapszerződés-módosítás készül, vagy legalábbis szellemében tagadják az alapszerződést. És egyáltalán: kell-e alapszerződés? Önkényesen kiragadott kérdések egy felszólalásból, de én úgy gondolom, az utolsóval kezdhetném, hogy kell-e alapszerződés. Úgy tűnik, az elmúlt öt évben a magyar külpolitika egyik vezérelve volt a szomszédokkal megkötendő alapszerződések kérdése, és úgy gondolom, nem egy rossz vezérelve volt.
Azonban van néhány olyan kérdés, amire úgy gondolom, részletesebben is reagálni kell. Az egyik a sokat emlegetett 1201-es ajánlás, amellyel kapcsolatban annyi kommentár hangzott el. Meggyőződésem szerint, mint a Beneš-dekrétumokat, úgy ezt az ajánlást is igen kevesen ismerik azok közül, akik nagyon sűrűn hivatkoznak rá. Még kevesebben ismerik azt a történetet, hogy ezt az ajánlást nemcsak egyszerűen megerősítette az Európa Tanács legutóbbi parlamenti közgyűlése, hanem amikor a monitoring rendszerről - rettenetes ez a kifejezés -, az ellenőrzési rendszerről hozott egy határozatot, akkor ennek alapkövévé emelte a sokat hivatkozott 1201-est. Zárójelben jegyzem meg, hogy az erre irányuló módosító javaslatra, sajnos, nem került a magyar parlament ellenzéki pártjai képviselőinek aláírása, mert ők inkább arra gondoltak, hogy nem kellene ezt a dolgot most erőltetni Strasbourgban, mert vannak veszélyei.
Úgy gondolom tehát, hogy a külpolitikát nem a magyar parlament falai között kellene oly hangosan és erősen artikulálva csinálni, hanem ott, ahol erre terep kínálkozik, ahol argumentálni, érvelni kellene, megszerezni más országok parlamenti képviselőinek a támogatását.
Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan ismerik-e a nyugatiak? - hangzott el a kérdés. Ők jöjjenek el, de ne hozzánk, hanem objektív mércével mérjenek, kérdezzék meg a határon túl élő magyarok képviselőit, ők alakítsák ki azt az álláspontot, aminek alapján végül is döntsenek. Én nem tudom, ki mit ismer pontosan, ki mit nem. De hogy kinek milyen lehetőségei vannak az európai politikai színtéren, azt tudni lehet. Szlovákia tekintetében elkészült az ellenőrző jelentés. Sajnálatos módon ugyanannak a képviselő asszonynak a nevével fonódik össze, aki egyébként az ellenőrzési rendszert korábban kidolgozta. És ő ellátogatott Szlovákiába és elkészített egy jelentést. Úgy gondolom, a jelentés tartalmát tekintve számunkra kedvezőtlenebb, mint amilyen tartalma az alapszerződésnek van. Ezért van szükség az alapszerződésre, hogy ne mások ítéljék meg - egyébként rosszul - Szlovákia belső helyzetét, vagy ha úgy tetszik, azt a helyzetet, amibe ott a magyarok kerülhetnek. Remélhetőleg, csak kerültek, mert az alapszerződésnek, igenis, kell hogy legyen hozadéka.
Én úgy gondolom, lehet érveket felsorakoztatni, de egy dolgot el kell fogadni, amit Jakab Róbertné képviselőtársam már az előbb említett. Két egyenrangú fél kötött egy szerződést, és jó volna, ha ezt az egyenrangú státuszt elismernénk, tolerálva azt az érzékenységet, amely a másik oldalon egy friss államalakulat frissen fölavatott politikusai részéről időnként megnyilvánul. Erre úgy gondolom, a mi történelmünk predesztinál bennünket, sőt bizonyos értelemben kötelez. (Tirts Tamás: Ők is tolerálhatnák a magyar kisebbséget.)
Én azt szeretném mondani, aki abba a hibába esik, hogy nem néz körül a saját háza táján, mielőtt más problémái között próbál meg kutakodni, az sokszor járhat úgy, mint ahogy mi magunk is járunk néhányszor ebben az országban. Mert vajon föltehetjük-e magunknak a kérdést, hogy miközben reprezentációt kívánunk a határon túl élő magyarok képviselőinek minden formában, vajon megalkottunk-e egy olyan törvényt az elmúlt öt évben, amely a magyarországi kisebbségek számára biztosítja a parlamenti képviseletet? Úgy gondolom, nincs szükség arra, hogy annak okait most itt, ennek a vitanapnak az alapján részletesen kifejtsük, hogy ki okozta, hogy az a törvény nem készült el? Ettől még a tény tény marad. (Németh Zsolt: 54 százalékotok van! - Közbeszólások jobbról.) Ettől még a tény tény marad. Öt év óta nem készült el.
Föl lehet tenni persze azt a kérdést is, hogy... (Zaj jobbról. - Közbeszólások a kormánypárti képviselők padsoraiból: Milyen stílus ez?)
