BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ha már a tárgyszerűségnél és korrektségnél tartunk, hadd bocsássam előre, hogy sokadmagammal valóban nagyon nagyra értékeltem néhány ellenzéki képviselőtársam higgadt és tárgyszerű véleményét, ami nemcsak az ülésteremben most, hanem a külügyi bizottság korábbi ülésein elhangzott. Azonban nem lehet egy kalap alá venni ezekkel a tárgyszerű véleményekkel mindazt, ami ugyanezeken a helyeken, többek között most az ülésteremben ugyanezen alkalmakkor elhangzott. Hogy csak a tárgyszerűségnél maradjak, mondjuk nem lehet Németországnak tulajdonítani az első világháború kirobbantását, vagy Lavoca-nak hívni egy olyan várost, amelynek magyar nevét ugyan a szónok pontosan mondta, de miután ma Szlovákiában van, nem egészen ez a neve. És sorolhatnám tovább a hasonló érveket. Úgy gondolom, ez azt az érzést kelti bennünk, hogy bizonyos tények ismeretének hiányában persze lehet látszólag korrekt álláspontokat megfogalmazni az alapszerződéssel kapcsolatban.
Befejezésül még egy dolgot hadd tegyek hozzá a korrekt interpretáció kérdéséhez. Ennek az egész alapszerződésnek van egy alapvető dilemmája. Többen emlegetnek Beneš-dekrétumokat. Vajon hány képviselőtársam tudja, hogy Beneš-dekrétum címszó alatt - amely persze önmagában még nem jogi kategória - több mint száz elnöki rendelet jelent meg, amelyeket Eduard Beneš annak idején kézjegyével ellátott, és amelyek bekerültek a ma már két ország jogrendjébe. Úgy gondolom, ezeknek elenyésző kisebbsége az, amely egyáltalán releváns lehet a tárgyalt napirendünk szempontjából. Tárgyszerűségről beszélni tehát olyan jogcsomag tekintetében, amelynek az adott témához, gyakorlatilag egy-két jogszabályától eltekintve, semmi köze nincs, úgy gondolom, hogy nem a vitát és nem az alapszerződést minősíti, hanem az alapszerződéssel kapcsolatban állásfoglalókat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
