CSÓTI GYÖRGY
CSÓTI GYÖRGY
CSÓTI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoport részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom, hogy kormánypárti képviselőket nem lehet interpellálni, vagy azonnali kérdést föltenni hozzájuk; mert akkor most benyújtanék egy azonnali kérdést Eörsi Mátyáshoz, hogy: hol él ön, Eörsi Mátyás? (Derültség a jobb oldalon.) - mert biztos, hogy nem a Kárpát-medencében, az elhangzott beszéd alapján. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
Tisztelt Ház! Mielőtt rátérnék az érdemi kritikára - ami a magyar-szlovák alapszerződést illeti -, engedjenek meg egy kérdést feltenni: kell-e egyáltalán alapszerződés? Azért teszem fel ezt a kérdést Kovács László külügyminiszter úr után, mert ő nem eléggé kielégítően válaszolt erre a kérdésre.
Az alapszerződés mint olyan, diplomáciatörténeti kuriózum. Először 1970-ben és '72-ben merült fel, amikor is a Német Szövetségi Köztársaság "Keleti Szerződés" néven először a Szovjetunióval és Lengyelországgal, majd '72-ben az akkori NDK-val kötött úgynevezett alapszerződést.
(10.00)
Miért volt erre szükség? Azért, mert az NSZK nem kötött békeszerződést a nevezett országokkal: teljesen rendezetlen viszonyát kellett rendezni.
De mi a helyzet ma velünk? Valamennyi szomszédunkkal, amellyel nincs alapszerződésünk, kötöttünk békeszerződést, tagjai vagyunk együtt nemzetközi szervezeteknek - például az Európa Tanácsnak -, és valamennyien aláírtuk - vagy Szlovákia esetében például a jogelődje aláírta - a helsinki alapokmányt.
Mindezekből az következik, hogy hasonló alapszerződésre nincsen szükség. Zárójelben megjegyzem: például Ausztriával - valószínűleg Kovács László is erre utalt - nincs alapszerződésünk. De a korszellem, vagy talán nem is azt mondom, hogy a korszellem: divat, hogy legyen alapszerződés, és északi szomszédunk többek között ezt kívánja, ezt szorgalmazza. Hát akkor legyen alapszerződés, ha ez a megbékélés útja, ha ez a kívánság.
De milyen legyen egy alapszerződés? Három - az én megfogalmazásom, értékelésem szerint legalább három - alapfeltételnek kell eleget tennie.
Az első: legyen politikai akarat a két ország közötti viszony rendezésére, a problémák, a feszültségek megoldására.
A második - elfogadva Kovács László gondolatmenetét, hogy nem lezár egy folyamatot, hanem elindít egy folyamatot: rendben van, indítson el egy folyamatot, tehát akkor a feltétel az, hogy hozzon valami újat a két ország viszonyában, valami kiinduló alapot, hogy a problémák megoldásának legyen valami realitása.
Harmadrészt, akikről a mi esetünkben, ezen két ország esetében, leginkább szó van, akik a legnagyobb gondot okozzák a két ország viszonyában: a 600 ezres magyarságra gondolok, amely magyarság egy tömbben él a szlovák-magyar határ mentén. Ennek a magyarságnak mint nemzeti kisebbségnek, mint kisebbségi népcsoportnak a sorsát javítandó, nyilvánvaló, hogy a megállapodásnak figyelembe kell venni az ő elképzeléseiket, és csakis az ő hozzájárulásuk, csakis az ő beleegyezésük alapján lehet róluk dönteni, legalábbis alapvető kérdésekben.
Megvalósultak-e ezek a feltételek a magyar-szlovák alapszerződésnél, tisztelt képviselőtársaim? Nem. Nincs politikai akarat a szlovákiai jelenlegi kormányzat részéről, a Mečiar-kormány részéről a rendezésre, a kisebbségi sorsba jutott magyarság helyzetének javítására. Fényesen bizonyítja ezt az a kormányprogram, amelyet januárban fogadtak el, amely egészen nyíltan célul tűzi ki a magyarság asszimilálását. Egészen a mai napig, amikor újabb és újabb törvényeket kívánnak hozni, az államnyelv egyoldalú uralkodóvá tételétől a közigazgatási határok erőszakos megváltoztatásáig, a cél az, hogy a magyarság minden közigazgatási határon belül kisebbségbe kerüljön, s ezáltal további hátrányos helyzetet szenvedjen el.
Ilyen körülmények között és tanulmányozva ezen kormány nyilatkozatait az elmúlt hónapokban, világosan látszik, hogy nincs politikai akarat a kisebbségi magyarság sorsának javítására.
Hoz-e valami újat ez az alapszerződés? Nem, tisztelt képviselőtársaim, semmi újat nem hoz. Evidenciákat és természetes dolgokat foglal magában, amelyek megakadályozás nélkül megvalósulhatnak. Amik viszont valóban újat jelentenének - mert vannak új elemek a szerződésben - azok a Mečiar-kormány alatt egészen biztosan nem valósulhatnak meg. Ilyen az Európa Tanács 1201-es ajánlása. Ez hozna valami újat, mert a magyarság autonómia-igényeinek egy részét lehetővé tenné, perspektívát nyitna arra, hogy ez megvalósulhasson, de mint tudjuk, a Mečiar-kormány még az aláírás előtt - és erre majd külön kitérek - tiltakozott ezen ajánlásnak az ilyen módon való értelmezése ellen. Tehát a legfontosabb, ami a magyarság számára ebben megvalósulhatott volna, eleve kizárt és eleve megvalósíthatatlan a szlovák kormány véleménye szerint.
Végezetül úgy vélem - ellentétben Eörsi Mátyással és Kovács Lászlóval - nem vették figyelembe a határon túli magyarság elvárásait. Felelősségteljesen állítom - és már látom, hogy Kovács László írja, a felszólalásában mit fog erre mondani -, állítom, mert tudom, hogy meghallgatták hússzor vagy akárhányszor a határon túli magyarokat, de mindig kész helyzet elé állítva, mindig utólag, és lehetőséget sem adva arra, hogy elképzeléseik, elvárásaik beépülhessenek az alapszerződésbe.
Ugyanakkor csak az elismerés hangján tudok szólni arról - és valóban őszintén az elismerés hangján -, hogy a magyar kormány figyelembe vette a magyarországi szlovákság ez irányú kéréseit, és amint hallottam, szó szerint szerepel az alapszerződésben olyan tétel, amelyet ők fogalmaztak meg. Ennek nagyon örülök, és ez nagyon fontos. Jó lett volna, hogyha a 600 ezres magyarság igényeit is ilyen formában figyelembe vették volna.
Tisztelt Képviselőtársaim! Melyek a legfőbb problémák ezen alapszerződéssel kapcsolatban?
Az egyik a hiányos volta. De Kovács László már utalt erre - és tudom is a válaszát: ez nem lehet tökéletes, nem tartalmazhat mindent. Ezzel én teljesen egyetértek. Ezért nem is sorolom föl azt a kétoldalas listát, hogy mi hiányzik innen: a Beneš-dekrétumok eltörlésének legalább a széndéknyilatkozatától kezdve, a magyar oktatás és kultúra biztosításán keresztül - mert erre vonatkozóan csak halvány megfogalmazások vannak, és semmi konkrét ígéret, vagy semmi konkrét garancia nincsen a szerződésben. Nem sorolom fel ezeket, hanem azt mondom, arról beszélek, ami benne van ugyan a szerződésben, de a megvalósítására aligha látunk valamilyen esélyt: ez pedig az Európa tanácsi ajánlás, az 1201-es ajánlás.
Tisztelt Képviselőtársaim! Példa nélkül áll, azt hiszem, a diplomácia történetében, hogy az egyik szerződő fél a szerződés aláírása előtt tíz perccel átnyújt egy vastag köteget a másik félnek, hogy a legfontosabb kérdésben homlokegyenest más a véleménye: abban a kérdésben, amiben megkapaszkodhatna a magyarság, a szlovákiai 600 ezres magyarság, azt biztos, hogy nem fogják teljesíteni. Ezt egyébként a miniszterelnök, Mečiar számtalanszor kinyilatkoztatta a szerződés aláírása előtt és után, és a szlovák külügyminiszter írásban is átadta Kovács Lászlónak. Én úgy hiszem, a magyar miniszterelnöknek ekkor a tollat vissza kellett volna tennie a zsebébe, és azt kellett volna mondani, hogy először tanulmányozzák, mit tartalmaz ez a köteg, ez a példátlan eset, és utána majd nyilatkoznak az aláírásról. Meggyőződésem, hogy a magyar kormánynak és az országnak a nemzetközi megítélése sokkal kedvezőbb lett volna ez esetben.
És most rátérek a legnagyobb problémára, arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez az alapszerződés a nemzetközi megállapodást, a kétoldalú szerződést a belső jogrendnek alárendeli. Kimondja, hogy nem lehet olyan megállapodás ebben a szerződésben, amely ütközik a belső jogrenddel, a szlovákiai belső jogrenddel. Ez szintén példátlan. És ez okozza azt az új helyzetet, ami az elmúlt két hónapban kialakult, és ami egy zűrzavart, ha úgy tetszik, egy kétségbeesett helyzetet teremtett a szlovákiai magyarság számára.
Engedjék meg, hogy idézzem ezzel kapcsolatos véleményüket - a szlovákiai magyarság véleményét - ezen kérdéskörrel kapcsolatban.
"Az alapszerződés legnagyobb hiányossága, hogy a benne foglalt elvek egy részének gyakorlati érvényesítését az adott állam belső jogrendjének függvényévé teszi, amivel megsérti azon jogi elvet, hogy a nemzetközi szerződés a belső jogrend fölött áll. Ez az ellentmondás nyit teret Szlovákiában azon törekvéseknek, hogy az alapszerződés esetleges szlovákiai ratifikálása előtt olyan törvényeket fogadjanak el, és egyéb jogi normákat adjanak ki, amelyek veszélyeztetik a magyar közönség identitását. Az ilyen jogi normáknak kívánják alárendelni az alapszerződést, és így akarják meghiúsítani a szlovák-magyar kiegyezés lehetőségét. Ez a törekvés azonban az alapszerződés gyakorlati értelmét vonja kétségbe."
Igen. Miről van szó, tisztelt képviselőtársaim? Arról, hogy Szlovákiában azért nem ratifikálják most az alapszerződést, mert előbb meg akarják hozni azokat a törvényeket, amelyek teljesen ellehetetlenítik az ott élő magyarságot. Az államnyelv védelméről szóló törvényről van szó, az alternatív oktatás bevezetéséről van szó, a közigazgatási határok újrarajzolásáról van szó, olyan törvényekről, amelyeket előbb meghozva, mint az alapszerződés ratifikálása, megakadályozzák azt a minimális lehetőséget is, amit az alapszerződés kínálna a Szlovákiában élő magyarságnak.
(10.10)
Itt van a probléma. Zavart keltett ez a szlovák magatartás a hazai közvéleményben is és a határon túli, pontosabban a Szlovákiában lévő magyar pártok vonatkozásában is. Mert miről van most szó?
Úgy tűnik, hogy ők ezt a látszatmegoldást - mert ez a szerződés egy látszatmegoldás, sőt akár szemfényvesztésnek is nevezhetem az elhangzottak alapján, hiszen hiába tartalmaz néhány pozitív elemet, tagadja annak betartását a másik szerződő fél - esetleg meg akarják most menteni, hogy legyen mire hivatkozni, hogy a teljes pusztulást talán ilyen módon megpróbálják elkerülni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy fuldokló a szalmaszálba is belekapaszkodik. A magyar kormány ezzel a szerződéssel egy szalmaszálat dobott oda a szlovákiai magyarságnak, holott nekünk egy gerendát kellett volna a vízbe csúsztatni, amelyben stabilan meg tud kapaszkodni. Ez a magyarság megpróbál most ebben a szalmaszálban megkapaszkodni, és ez érthető és természetes dolog is. De az a fő buktatója ennek a szerződésnek, hogy ez egy látszatmegoldás, hogy ez egy szemfényvesztés, nem old meg semmit, sőt új feszültségeket teremt. Éppen ezért teljesen hamis az a beállítás, amit Kovács László és Eörsi Mátyás is megfogalmazott, hogy elősegíti európai integrációnkat.
Elsősorban el kell mondjam, hogy sehol, senki nem mondta azt - sem az Európai Unióban, sem a NATO-ban, sem máshol -, hogy tagságunk feltétele lenne egy ilyen alapszerződés megkötése vagy a történelmi kiegyezés ténye.
Egy felfokozott elvárás volt a nemzetközi közvéleményben, amelyet ez a kormányzat, az új kormányzat hozott létre, amikor fennen hirdette, hogy meg tud majd egyezni a szomszédokkal a határon túli magyarok kérdésében, és természetes dolog, hogy ezen integrációs szervezetek nem akarnak feszültséget behozni, ezt nem vonom kétségbe, ez nyilvánvaló, és ha látnak egy lehetőséget, hogy ez a feszültség feloldható, a probléma megoldható, akkor biztos, hogy ezt szorgalmazzák, sőt örömmel fogadják. Csakhogy ez a látszatmegoldás nem oldja meg a problémát, és ez már most látható ezekben a napokban, ezekben a hónapokban. A jövőről nem kívánok beszélni, mert szeretném, ha az a sötét kép, ami kirajzolódik, nem lenne valóban olyan sötét, és bízom abban, hogy a magyar kormány eltökéltebben fog politizálni a közeljövőben, amikor látja, hogy hiába erőlteti a ratifikációt, hiába fogadja el kétharmados többségével ezt az alapszerződést, Szlovákiában erre nincs készség. Remélem, hogy ennek ismeretében eltökéltebben fog fellépni a magyar érdekek védelmében.
Feltehetem azt a kérdést is, és fel is teszem, hogy mikor lenne elfogadható számunkra ez az alapszerződés. Mindenekelőtt akkor, hogyha a szlovák fél nem rendelné belső jogrendje alá ezt a nemzetközi szerződést, ezt a kétoldalú megállapodást, nem rendelné belső jogrendje alá mind az Európa Tanács 1201-es ajánlását, mind más olyan megfogalmazásokat, amelyek pozitívak ebben a szerződésben, mert nem arról van szó, hogy a szerződésben foglaltak önmagukban rosszak lennének.
Ha a szlovák kormány egyértelműen állást foglalna, hogy nem értelmezi másképp az Európa Tanács 1201-es ajánlását, hanem úgy, ahogy azt Strasbourgban értelmezték és ahogy azt Budapesten is értelmeznék, és ha lenne elvi garancia, nem azt mondom, hogy biztosíték, de legalább elvi garancia arra, hogy a szerződésben foglaltak megvalósuljanak, mert hiába beszél a magyar oktatásról vagy kultúráról a szerződés - természetesen említést tesz róla -, ha nincs rá legalább olyan elvi garancia, hogy ennek anyagi fedezete is lesz. Nyilvánvaló, ha a szerződés alapján meg is engedik a magyar nyelv használatát és a magyar kultúra ápolását, ha a költségvetésből nem biztosítanak erre megfelelő arányos összeget, amit a magyar nemzetiségű szlovák állampolgár adóként befizet, ha azt részarányosan nem kapja vissza az iskoláztatásában, kultúrájában, akkor nem lesz miből támogatni az oktatást vagy a kultúrát. Szólt ugyan Kovács László, hogy van biztosíték, van garancia az ellenőrzésre, meg kell kérdezni a szlovákiai magyar pártokat, hogy ezzel egyetértenek-e. Sem ők, sem mi nem tartjuk ezt kielégítőnek. Nemzetközi monitoring rendszert kell biztosítani, mert a bizalom szép, de az ellenőrzés még jobb, a történelem erre tanít, sőt a jelen is erre int bennünket. Igenis ki kell alakítani egy nemzetközi megfigyelőrendszert, és be kell vonni ebbe az érintetteket, akikről leginkább szó van: a határon túli magyarok képviselőit.
Kellene még valami, hogy az összes hiányossága mellett támogatni tudnánk ezt az alapszerződést, hogy legalább egy ígéret legyen benne arra, hogy a hiányokat pótolni fogják, legalább legyen benne egy készség arra, hogy majd tárgyalni fognak a beneši dekrétumok eltörléséről és más kérdésekről - de nincs benne ilyen.
Úgy hiszem, csak akkor lehetne megalapozott a nemzetközi közvélemény dicsérete, hogyha pontosan ismernék a körülményeket. Az a baj, hogy nyugati barátaink szeretnék a megbékélést itt látni, és örülünk, hogy ezt szeretnék látni, de nem igazán ismerik részleteiben a belső dolgokat, ezért nagyon szeretném, hogyha nem nekünk hinnének elsősorban, mert mi talán elfogultak vagyunk, hanem minél többen ellátogatnának Szlovákiába és tárgyalnának az ott élő magyar képviselőkkel.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy hiszem, hogy ez a szerződés Horn Gyula magyar miniszterelnök és Vladimir Mečiar szlovák miniszterelnök külön alkuja volt. A március 16-i megállapodás, megegyezés előtt, amikor a két miniszterelnök egymás tenyerébe csapott, teljesen sötét képet vázolt fel nekünk a magyar Külügyminisztérium, teljesen reménytelen volt a helyzet, hogy megállapodás születik, nemhogy közeledtek, de távolodtak a nézetek, elsősorban az 1201-es ajánlás szerződésbe foglalását illetően.
Nos, Horn Gyula megkötötte ezt a megállapodást Vladimir Mečiarral, s úgy hiszem, nem érdektelen, ha megnézzük, hogy mit szólnak erről a határon túl Szlovákiában. Véletlenül kezembe akadt a Slovenska Republika 1995. március 23-i száma, amely szerkesztőségi kommentárban értékelve a magyar-szlovák alapszerződést, a következőket írja szó szerint - idézem: "Horn Gyula legyőzte Kossuth Lajost, aki egész évszázadra destabilizálta Közép-Európát, az a Horn Gyula, aki debolsevizálta önmagát. Ez a Horn Gyula a Durayk és a Bugárok ellenében képes volt a szlovákokkal megegyezni. Ez Horn Gyula történelmi és államférfiúi tette."
Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja nem támogatja az alapszerződés ratifikálását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
