DR. JESZENSZKY GÉZA
DR. JESZENSZKY GÉZA
DR. JESZENSZKY GÉZA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egyetértek elnök asszonnyal abban, hogy nem most kell újra vitatkoznunk az ukrán szerződésről, azonban itt elhangzott Tabajdi képviselő úr szájából - egyébként egy olyan felszólalás keretében, amelynek nagyon sok pontjával én magam is messzemenőkig egyet tudok érteni - egy olyan kijelentés, hogy az előző kormány az ukrán-magyar szerződés előkészítése során sem előtte, sem utána nem tájékoztatta a kárpátaljai magyarságot.
Nem itt van a helye annak, hogy részletesebben szólhatnánk ennek az előtörténetéről. Azonban egy közkeletű félreértés eloszlatása érdekében kértem szót. Igenis 1990-től, a kormány megalakulásától fogva, vagy azóta, hogy Göncz Árpád elnök úr Ukrajnába látogatott, és sorolhatnám a találkozókat, folyamatosan konzultáltunk a kárpátaljai magyarság legitim képviselőivel, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezetőivel, és legfeljebb azt mondhatom, hogy akkor még a nemzetközi szokásjogban nem szerepelt, hogy olyan intézményes, formális módon vonjuk be a határon túli magyar kisebbségeket, mint ami azóta, nem utolsósorban az Antall-kormány működésének köszönhetően bevonult a köztudatba, elfogadottá vált. Azonban éppen az ukrán szerződés vagy az azt követő tárgyalások is azt mutatják, hogy eredménnyel kapcsoltuk be.
Említést kell tennem arról is - és ez igazából a mai témához tartozik -, hogy tulajdonképpen 1991-ben már napirenden volt egy csehszlovák-magyar szerződés előkészítése, és nem csupán Csehszlovákia szétválása, hanem az akkori csehszlovák álláspont megmerevedése okozta, hogy '91 októberében Krakkóban... (Az elnök csengetéssel jelzi az idő leteltét.)... nem tudtuk ezt aláírni, és a szlovákiai magyarság képviselői megfelelő módon akkor is el tudták mondani véleményüket. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
