G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES, az FKgP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Aki ma Magyarországon a politikai közéletben nem a szomszéd népekkel való békés egymás mellett élésre törekszik, az nem is politikus. De a békés egymás mellett élésre való törekvés nem párosulhat szűklátókörűséggel, ultimátumszerű kapkodással, téves külpolitikai helyzetértékeléssel, és főleg nem párosulhat sablonos, felszínes gondolkodással.
Emlékezhet mindenki, hogy az ukrán-magyar alapszerződés milyen meglepetésszerű sokkot váltott ki mind a magyar társadalomban, mind a politikai közéletben - de az első döbbenet után mégis a szolgalelkűség kerekedett felül. Olcsó vigasz, hogy ma már sokan azok közül, akik gondolkodás nélkül megszavaztak mindent, elsietettnek mondják azt az alapszerződést - s a következményeket nem a szavazók viselik.
Ha független, szabad akaratából két nép alapszerződést kíván kötni, akkor semmi helye nincs a politikai zsarolásnak. Márpedig az ukrán-magyar alapszerződésnél politikai zsarolások sorozata történt - hogy több ilyen szerződés, alapszerződés nem lesz, és különben is, Ukrajna atomnagyhatalom, s folytathatnám... Tudjuk, hogy a nemzetközi szerződések értelmében Ukrajna fokozatosan leszereli atomarzenálját, tehát nap mint nap változik a helyzet - de nem is ez a leglényegesebb kérdés a mi esetünkben.
Kelet-Európában alig szűntek meg a diktatúrák, a népek szinte még föl sem lélegezhettek a szabadság légkörében, s máris azt tapasztalhatják, hogy egyrészt elkezdődött az ámítás terápiája, hogy majd húsz év múlva érkezik el a jobb világ... vagy esetleg harminc-negyven év múlva - legyen mindenki türelemmel; de másrészt azt tapasztaljuk, hogy bizonyos dolgokban - például alapszerződésekben - nagyon sietős a dolog. Bizony, a jóléti társadalom megteremtésével kellene ennyire sietni! S aztán, ha nyugodtan, jólétben élhetnek a közép-európai népek, minden sietség nélkül meg tudnának egyezni egymással. Vagy pedig egy egészséges egyensúlyra kellene törekedni mindkét esetben, és mindenekelőtt a magyar politikának a valós történelmi helyzet talajára helyezkedni; nem asszisztálni ahhoz, hogy felejtse el Európa és felejtsük el mi, mi történt és mi történik valójában.
Épp a napokban panaszkodtak hazai kormányzó párti politikusaink egy konferencia kapcsán, hogy Európa nem ismeri a mi gondjainkat, a magyar nemzetiségi problémákat. De hát honnan is ismerné, amikor itt negyven évig a saját anyaországon belül élők sem ismerhették, tudhatták, hogy mi történik Erdélyben, Csehszlovákiában vagy Kárpátalján?! Ha az itt felnövekvő generációk elől elhallgattak mindent, azok, akik most panaszkodnak, miért várják el Európától, hogy többet tudjanak rólunk? Ha bennünket így neveltek, akkor milyen tájékoztatást adhattak ők Európának?
Épp a múltkori vita után kaptam egy levelet a külügyminiszter úrtól, hogy rosszul idéztem az Encyclopaedia Britannicából az erdélyi magyarság lélekszámát. De úgy látszik, kétféle Encyclopaedia van, mert az Angliából kapott adatok nem egyeznek a hazai könyvtárban lévő Encyclopaedia adataival.
Európának s nekünk is pontosan tudnunk kell, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásáért Európát is felelősség terheli. És itt most nem pusztán arról van szó, hogy néhány kárpát-medencei nép alapszerződéseket köt egymással, hanem arról, hogy Európában teljesen új államok jöttek, jönnek létre. Korrigálni, kiegészíteni kell tehát a trianoni és a párizsi békeszerződést, újra rögzíteni a határokat - ez a valódi ok. Például Csehszlovákia után az egykori történelmi Magyarország területén létrejött Szlovákia; új államok jönnek létre, miközben Magyarországot folyamatosan sokkolják az "irredenta", "soviniszta", "nacionalista" jelzőkkel. Aki ezt nem látja, nem akarja látni, az történelmileg tájékozatlan - vagy manipulál.
Teljesen más tehát a magyarságtól elszakított magyar nemzeti kisebbség helyzete, mint mondjuk, a Németországba bevándorolt török vendégmunkásoké. Ezek történelmi tények. S tudjuk, hogy temetőt annektálni lehet - ezt Eörsi Mátyásnak üzenem -, de múltat nem. Az így szerzett múlt időzített aknamező, fölszedhetetlen; arcába robban a népnek, elvakítja - tapogatózhat keservesen jövője felé.
Tehát egy alapszerződésnél tudnunk kell, hogy miből adódott a helyzet, s a problémát - bárki sérelme nélkül - ebből adódóan kellene megoldani. De itt valami türelmetlen sietség van, s ez látszik az alapszerződésen s az ezt követő kapkodáson is. Az alapszerződésben megegyeznek az egyik nap - persze éjszaka, mintha a két népre nem tartozna semmi -, s alig telik el egy kicsiny idő, jön a szlovák kormány külön jegyzéke, még az aláírás előtt, miszerint a Szlovák Köztársaság kormánya konkrétan elutasítja a magyar fél részéről azt az értelmezést, mely szerint a szlovák fél elfogadta az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1201-es számú ajánlását abban az értelemben, hogy lehetővé teszi az autonóm kisebbségi önkormányzati testületek létrehozását. És ezek után Horn Gyula aláírja Balladur jelenlétében az alapszerződést... Később a magyar Külügyminisztérium is küld egy jegyzéket, s ezek az értelmező jegyzékváltások egyértelműen bizonyítják az alapszerződés alkalmazhatatlanságát. Persze a magyar külpolitika éleslátását, megalapozottságát mutatja, hogy az a Balladur, akire mindent feltettek, csúfosan elbukott Franciaországban. (Gellért Kis Gábor: És ez min változtat?)
Az alapszerződés egyik legnagyobb hiányossága, hogy szó sem esik arról: volt egyszer egy Trianon. Az teljesen rendben van, hogy a szomszéd népek érzékenységét figyelembe vesszük, nagyon dicséretes dolog - de mi lesz a mi érzékenységünkkel? Ami legalább olyan érzékenység, mint a másoké... Vajon hányan tudják, akár a hazán belül is, hogy nem Berlin volt Európa egyetlen városa, amit kettészakítottak? De nemrég az egész világ nézhette a fal omlását s a lélek felszabadulását. Vajon hányan tudják önök közül, hogy Sátoraljaújhely városát ugyanígy szakították ketté, arra hivatkozva, hogy a várost átszelő patak hajózható? Még egy csónak sem fér el rajta tisztességesen! Most megnyitották a sátoraljaújhelyi "nagy fal"-at; de nem úgy, mint Berlinben, akiknek megbocsátották, hogy politikusaik két világháborút robbantottak a világra, és nem kiáltott senki - itt sem, önök között! - irredentát, sovinisztát, hogy csak csöndben, nehogy megsértsük mások érzékenységét Európában... Ott s itt ilyen hangok nem voltak. De Sátoraljaújhelyen nem nyílt meg a mai napig a nagy lehegesztett vaskapu. Kétoldalt némán várta a határmegnyitást a türelmes nép; nem lehetett felszabadult a lélek, hiszen csak egy ólnyi ajtót nyitottak ki - egyébként minden maradt a régiben.
Persze a közszolgálati, nemzeti televízió nem volt jelen. S azon sopánkodnak önök, hogy Európa nem tud rólunk semmit?
(10.50)
Megállapíthatjuk, hogy Sátoraljaújhely lett Európa Berlinje. Egy város, ahol útlevéllel lehet közlekedni, s ahogy Kennedy elnök mondta egykor, hogy "én berlini polgár vagyok", elmondhatjuk mindannyian, hogy mi sátoraljaújhelyi polgárok vagyunk.
Mindezek tükrében a szlovák-magyar alapszerződés nem a valódi problémákra keres gyógyírt, s nem szolgálja sem a szlovák, sem a magyar nép valódi megbékélését. Hisz a helyzet tényleges ismeretének birtokában ilyen alapszerződést nem is lehetett volna megfogalmazni. Tele van konfliktushelyzeteket szülő passzusokkal. A 13. cikkben például ezt olvashatjuk: "A szerződő felek törekednek a másik fél történelmi és kulturális emlékei és emlékhelyei saját területükön való megőrzésére". Vajon kinek az emlékhelye Lőcse, ami most csak Lavoče? Vagy kinek az emlékhelye a kassai nemzeti színház, vagy a "hrobka Rakocziho" Kosice városában?
Az imént Eörsi Mátyás cinizmussal vádolta az ellenzéket. Felteszem a kérdést: volt már ön Kassán? Volt már boltban, vásárolt, próbált magyarul kérni valamilyen árut? Tudja-e, hogy azért kell küzdeniük itthon, hogy a magyar vasutaknál bemondják magyarul a mostani szlovák, egykori történelmi magyar városok nevét? Tudja-e azt ön, hogy a Rákóczi Múzeumban egyetlen szót nem talál magyarul? Tudja-e ön azt, hogy ha megkérdezik Kassán a főutcán, hogy merre kell menni valamely magyar történelmi emlékhez, akkor vagy elhúzódnak az emberek, mert félnek, vagy nem válaszolnak? Tudja-e - folytathatom -, hogy az egyházmegyéket is át akarják szervezni a pápalátogatás idejére? Tudja-e, hogy milyen nyelvtörvény készül? Tudja-e, hogy a határ mindkét oldalán élnek magyarok? És tudja-e - folytathatom a kérdéseket -, hogy évtizedeken át énekelték egymásnak a fájdalmaikat, mert nem lehetett beszélgetni? Tudja-e, hogy hivatalos szlovák ünnepségen, a határmegnyitáson, amikor a gyerekek átadták a virágot, könnyes szemekkel súgták a fülembe, hogy "csókolom"? Mert ha tudja, nem vádolhat cinizmussal senkit, egyetlen ellenzékit sem! (Taps az ellenzék padsoraiból.)
Az alapszerződés pedig hemzseg az ilyen ellentmondásoktól. Hogyan lehet anyanyelven oktatni a hivatalos nyelven való oktatás sérelme nélkül? Vagy nézzük a 15. cikk (2) bekezdését! "A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van a törvény előtti egyenlőséghez és a törvény általi egyenlő védelemhez. Ebben a vonatkozásban minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozáson alapuló diszkrimináció tilos." Tehát ha ebben a vonatkozásban tilos a diszkrimináció, akkor ez azt jelenti, hogy más vonatkozásban nem tilos? A belső jogrendszerbe nem ütköző módra való hivatkozás azt jelenti, hogy az egyetemes emberi jogok külső jogok, és így a kétféle jog alapján bármikor megalázható az ember? És a kollektív bűnösséget meghatározó Beneš-dekrétum belső jog még mindig?
Az alapszerződés egész szövege olyan felszínes és a lényeg fölött annyira elsikló, mintha a szerződő feleknek fogalmuk sem lenne arról, hogy mit szenvedett az elmúlt évtizedekben az elcsatolt területeken élő magyarság, akik önhibájukon, s akaratukon kívül kerültek kisebbségi sorsba. Erről őket kellett volna megkérdezni... (Gellért Kis Gábor: Megtörtént!)..., hogy feltárhassák szenvedéseiket, s hogy elmondhassák, ők miben látják a megoldást, hogy lélekben és emberileg is felszabadulhassanak végre. De őket minden látszattalálkozás ellenére igazából nem kérdezte senki. Az emberséges, egyetemes és valóban demokratikus az lett volna, ha ők, az érintettek is tárgyalóasztalhoz ülnek, nem utólag, kényszeredetten, az élni akarásukat kifejezve mondanak egy halk igent.
A békés politika ismérve a siettetés nélküli türelem. Az erőszakos politikáé a türelmetlenség. S hiába sietnek az Európai Unióba, ha a kárpát-medencei népek sorsát türelmetlenül akarják elintézni, nem lesz jó vége! A türelmes, pontosan kidolgozott, s jogi garanciákra épülő békés egymás mellett élés sokkal fontosabb, mint az Unióra, s a NATO-ra történő örökös hivatkozás. Márpedig ebben az alapszerződésben jogi garanciák nincsenek, a lényeges cikkelyek úgy vannak megfogalmazva, hogy értelmezhetőek így is, úgy is. Ezt bizonyítják egyébként a jegyzékváltások - s közben a tragédiát okozó problémákról cinkosan hallgatnak. Fábry Zoltán tanúságtevő életművét kellene alapul vennünk, bátran felvállalva az elszakított magyarság egyetemes küzdelmét, és jól megjegyezni, hogy amilyen sorsot szánunk a határon túli honfitársainknak, végül az a sors adatik meg nekünk is. Láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy sorra zárják be az itthoni iskolákat. Hiába védik a szülők, a pedagógusok, hiába tiltakoznak, úgy látszik, nincs kegyelem. S ha az országon belül a társadalom saját iskoláinak védelmére szorul, akkor vajon mekkora védelemre lenne szüksége a határon túli magyarságnak, hogy kultúrájának végvárait megőrizze.
A Független Kisgazdapárt alaposan tanulmányozta ezt a szerződést, s arra a megállapításra jutott, hogy ez is, mint sok más kormányzati intézkedés, ultimátum jellegű. Nem veszi figyelembe sem a valódi történelmi múltat, sem a nemzet tényleges érdekeit, sem a mai valóságos helyzetet. Mintha előre megírt forgatókönyv szerint kellene történnie mindennek, úgy mint az ukrán-magyar alapszerződés esetében. Nem csodálkozhatunk semmin, hiszen a Szocialista Párt azt is gondolkodás nélkül megszavazta - és most naponta kritizálják az Antall-kormányt. A történések mutatják meg, hogy nem tanultak semmiből. Így hát nem lehetnek illúzióink! De a Független Kisgazdapárt, történelmi múltjához hűen, nem akarja a nemzet feje fölött intézni a dolgokat, és nem járulhat hozzá olyan látszatpolitizáláshoz, amely folyamatosan megsérti a nemzet érzékenységét és méltóságát.
Volt idő, amikor csak egyetlen ember merte odakiáltani a hatalomnak, hogy végzetes úton halad. Végül ennek az egy embernek lett igaza. Ezt az embert Ady Endrének hívták. De említhetném Bajcsy-Zsilinszky Endrét is.
A Kisgazdapárt ehhez a szellemiséghez hűtlen nem lehet, még akkor sem, ha pillanatnyilag kisebbségben marad, ugyanúgy, mint ahogy oly sokszor maradt kisebbségben a hatalommal szemben a nemzet. A politika művészete nem az ultimátumszerű, egyféleképpen erőltetett dolgokban rejlik, főleg nem a sietségben. Ez az alapszerződés elsietett, ultimátumszerű, szakszerűtlen, és lényegét tekintve semmiben nem különbözik az ukrán-magyar alapszerződéstől. Ezért - valódi megbékélést remélve - ezt a tüneti kezelésre való szerződést nem fogjuk támogatni. Ezzel szemben azt javasoljuk, hozzanak létre nemzetközi ellenőrzés mellett egy olyan közép-európai konferenciát, ahol a nemzeti kisebbségek hivatalos képviselőinek közreműködésével, alapos előkészületek után hozzálátnának a tényleges helyzet feltárásához, a történelmi múlt tisztázásához, és az egyetemes emberi jogok szellemében közösen keresnék a megoldást, a megoldási lehetőségeket a közép-európai béke hosszú távú megteremtéséhez.
(11.00)
Ezt a konferenciát felváltva lehetne tartani a közép-európai országok különböző fővárosaiban, a sajtó és a televízió révén pedig az egész világ tudomást szerezhetne az ott elhangzottakról.
Nem kell siettetni a dolgokat. S ez nem lehet hiú ábránd, ha ezeknek az országoknak s politikusaiknak az egymással szembeni szándékai valódi békére törekvőek. Ha erre nincs semmi esély, csak arra, hogy olykor-olykor két kormányfő kiruccanjon Párizsba, akkor kár győzködni bennünket, mert akkor a parlamenteknek csak asszisztálni lehet. Mi nem bizalmat kérünk, nem bizalmat akarunk adni, hanem garanciákat akarunk, a jogok megvalósulásának garanciáit. Ezeket pedig ez a szerződés nem tartalmazza. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
