KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormányprogram külpolitikai fejezete az egyik fő cselekvési irányként határozta meg a rendezett viszony kiépítését, megteremtését, a széles körű együttműködést Magyarország és a szomszédos országok között. A kormány megítélése szerint ehhez országunknak alapvető érdekei fűződnek:
1. A viszony javulása erősíti a térség stabilitását, így megfelel biztonsági érdekeinknek.
2. A bizalom erősödése segíti a gazdasági együttműködésnek a kereskedelmen túlmutató korszerű formáit - megfelel tehát gazdasági érdekeinknek.
3. A rendszeres párbeszéd jobb lehetőséget teremt a kisebbségi jogok érvényesülésében tapasztalható hiányosságok felvetésére a szomszédos országok vezetői felé, a kölcsönös bizalom légköre pedig jobb feltételeket, jobb lehetőségeket teremt a problémák megoldásához.
4. A vitás kérdések rendezése, a viszony javulása egyértelműen növeli esélyeinket a csatlakozásra az euroatlanti integráció intézményeihez, míg elmaradása alig leküzdhető akadályt jelentene az integrációs, csatlakozási folyamatokban, hiszen mind az Európai Unió, mind a NATO vezetői, a tagállamok vezetői ismétlődően értésünkre adták - és szomszédainknak nemkülönben -, hogy nem kívánják a Közép-Európa, Kelet-Európa államai közötti feszültségeket importálni szervezeteikbe. Szóltak erről egyébként az elmúlt négy évben is - más kérdés, hogy az előző kormány mennyire hallotta meg ezeket a jelzéseket.
A kormány az elmúlt hónapokban a figyelmét és erőfeszítéseit elsősorban arra a két relációra, a szlovák és a román relációra összpontosította, ahol a rendezés, a felhalmozott feszültségek miatt sürgetően szükséges volt, ugyanakkor lehetségesnek is mutatkozott, hiszen ezt a viszonyt nem terhelik rajtunk kívül álló problémák, körülmények, mint a magyar-jugoszláv viszonyt a délszláv válság.
A kormány nem hitte és nem hiszi, hogy két ország között nem lehetséges jó viszony alapszerződés nélkül, hiszen számos példa van, amely ezt bizonyítja. De realitásként fogadta el, hogy Szlovákia és Románia ragaszkodik az alapszerződéshez, annak megkötését kiindulópontnak tekinti, és így a kormány erőfeszítéseit kezdettől nem arra fordította, hogy meggyőzze két szomszédját az alapszerződés feleslegességéről, hanem arra, hogy mielőbb létrejöjjön a magyar érdekeknek is megfelelő alapszerződés.
A kormány hivatalba lépése után rövidesen elkezdte a szakértői tárgyalásokat Szlovákiával. Kezdettől készséget mutatott arra, hogy az újonnan létrejött Szlovák Köztársaság igényeivel és a magyar részről is aláírt nemzetközi dokumentumokkal összhangban, a kölcsönösség alapján megerősítse a határok sérthetetlenségét, s kijelentse - ugyancsak a kölcsönösség követelményének figyelembevételével -, hogy nem támaszt területi követeléseket Szlovákiával szemben.
A kormány ugyanakkor kezdettől ragaszkodott ahhoz, hogy az alapszerződés részletesen, a nemzetközi és az európai normákkal, dokumentumokkal összhangban rögzítse az egymás országában élő nemzeti kisebbségek jogait, abból kiindulva, hogy a kisebbségi jogok elismerése, garantálása és gyakorlati érvényesülése ebben a térségben a biztonság, a stabilitás egyik legfontosabb feltétele. A kormány arra törekedett, hogy a szerződés átfogó kereteket teremtsen a kapcsolatok fejlesztéséhez minden fontos területen, s az alapszerződés kimunkálásába, az egyeztetésbe bevonta valamennyi parlamenti pártot - erre jó lehetőséget adott a parlament külügyi bizottságának keretében létrehozott alapszerződési albizottság, amelyben mind a hat párt képviselve volt -, és arra törekedett, hogy bevonja a szlovákiai magyar pártokat - közel húsz egyeztető megbeszélésre került sor a szlovákiai magyar pártok képviselőivel -, s hogy bevonja a magyarországi szlovákok képviselőit is.
A párizsi európai stabilitási konferencia előestéjén aláírt szerződés meggyőződésünk szerint megfelel a kitűzött céloknak, megfelel Magyarország, a magyar nemzet érdekeinek. A március 20-ai határidő szorítása ellenére sem tettünk egyetlen olyan, érdekeinket sértő engedményt, amelyet egyébként nem tettünk volna; a határidő ugyanakkor érezhetően növelte a szlovák kompromisszumkészséget. S azzal, hogy az aláírás időpontja és helyszíne révén az alapszerződés szorosan és látványosan összekapcsolódott az európai stabilitási egyezménnyel, a végrehajtás pótlólagos nemzetközi politikai garanciákat is kapott.
Az alapszerződés megkötése a nemzetközi közvélemény előtt egyértelműen bizonyította, hogy a magyar kormány nem marad meg a kapcsolatok javítására vonatkozó szándéknyilatkozatnál, hanem ezt tettek követik; egyszer s mindenkorra cáfolta azokat a vádakat, hogy Magyarországnak valamiféle hátsó szándékai vannak a határokkal kapcsolatban. Bizonyította, hogy Magyarországban megvan a készség és a képesség a viszony javítására, a vitás kérdések rendezésére a szomszédaival, és nem Magyarországon múlik ennek esetleges elmaradása.
A kormány tisztában van azzal, hogy a dokumentum nem oldott meg egy csapásra minden problémát. Ez egy hosszú távú program, amelynek érvényesülését nem lehet az aláírás másnapján számon kérni.
(9.30)
Hosszú távú program, keret- és feltételrendszer a politikai, a gazdasági, a környezetvédelmi, a kulturális együttműködés fejlesztéséhez, a regionális kapcsolatok bővítéséhez és hosszú távú program, feltételrendszer a kisebbségi jogok érvényesüléséhez. Így tehát a szerződés - meggyőződésünk szerint - egyidejűleg szolgálja a tíz és fél millió magyar állampolgárt, beleértve a magyar állampolgárságú szlovákokat és a 600 ezer szlovákiai magyar érdekeit.
Szeretnék néhány szót külön is szólni a kisebbségi jogokról. A szlovákiai magyar pártok vezetői is egyetértenek azzal, hogy az alapszerződés a jelenleginél lényegesen jobb feltételeket teremt a kisebbségi jogok érvényesíthetőségéhez, azok számonkéréséhez, ugyanis jogilag egyértelműbb helyzetet hozott létre. Sok olyan elemet tartalmaz az alapszerződés, ami jelenleg nincs meg a szlovák jogrendszerben. Jobb feltételeket teremt a nemzeti nyelvi, kulturális identitás megőrzéséhez a szlovákiai magyarság számára, szélesebb körű lehetőségeket ad az anyanyelv használatára, és ami talán a legfontosabb, a jogilag egyébként is kötelező Európa tanácsi kisebbségi jogi keretegyezmény mellett jogi normaként fogadja el az e tekintetben talán három legfontosabb nemzetközi dokumentumot: az ENSZ-közgyűlés nyilatkozatát a kisebbségi jogokról, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet koppenhágai találkozója dokumentumát a kisebbségi jogokról, továbbá az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1201-es számú ajánlását. Ezek a dokumentumok, e dokumentumok ajánlásai mindeddig csak politikai kötelezettséget róttak az aláírókra, az alapszerződés érvénybelépése után, kölcsönös parlamenti megerősítése után ezek jogi kötelezettséget jelentenek a két aláíró állam számára.
Az alapszerződést sok kritika, sok bírálat és támadás érte az ellenzéki pártok részéről. Én nem kívánom valamennyit felidézni és cáfolni. Remélem, hogy egy részük alaptalanságát azóta belátták, és egyébként a vitazáróban amúgy is lehetőségem lesz az esetleg elhangzó kritikákra reagálni.
Csak néhány különösen jellegzetes érvelésre szeretnék utalni. Az egyik, hogy előbb rendezni kellene a szlovákiai magyarság helyzetét, a szlovák-magyar viszony ezzel összefüggő problémáit, és azután lehetne megkötni az alapszerződést. Azt hiszem, joggal vetődik fel a kérdés: ha ezek a kérdések alapszerződések nélkül megnyugtatóan rendezhetők, akkor tulajdonképpen mi szükség lenne az alapszerződésre. A kormány nem tudta magáévá tenni, nem elvi, hanem gyakorlati megfontolásból azt a logikát, amely az alapszerződést a kapcsolatok betetőzéseként fogja fel. Úgy gondoljuk, hogy az alapszerződés - valószínűleg a neve is ezt tükrözi - a kapcsolatok építésének alapját képezi.
Kifogásolták ellenzéki részről - nem alaptalanul -, hogy az alapszerződés sok fontos dolgot nem tartalmaz. Lényegében igaz ez a megállapítás, azonban a kormány kezdettől nem egy ideális, de elérhetetlen alapszerződést tűzött ki célul, hanem az érdekeink szempontjából elfogadható és ugyanakkor elérhető alapszerződést célzott meg. Azt mérlegeltük, megéri-e ragaszkodni fontos, de nyilvánvalóan elérhetetlen követelésekhez, és ezzel kockáztatni az elérhető nem- különben fontos eredményeket.
Felmerült és felmerül a kormányban az is, hogy több kérdés van, amelyet az alapszerződés ugyan nem tartalmaz, de az alapszerződés szövege mégis hivatkozási alapot ad bizonyos problémák megoldásához, mint amilyen például a diszkrimináció tilalma, a sokat és nem ok nélkül emlegetett Beneš-dekrétumok jogkövetkezményeinek felszámolása. Ellenzéki részről megkérdőjelezték, hogy vajon Szlovákiában meglesz-e a szándék, a készség az alapszerződésben foglaltak teljesítéséhez végrehajtásához. Ez egyébként minden nemzetközi szerződésnél felmerül, hiszen igazából nincs kényszerítő erő egyetlen nemzetközi szerződés betartásánál sem. De van egy ellenőrzőrendszer a szlovák-magyar alapszerződésben, kétoldalú és többoldalú ellenőrzőrendszer, és úgy gondolom, hogy egyetlen ország sem, és főleg nem egy, az euroatlanti közösséghez integrálódni készülő ország sem szeret szerződésszegő szerepében mutatkozni.
A hazai ellenzékhez képest lényegesen pozitívabb volt és az elmúlt hónapokban még pozitívabbá vált a szlovákiai magyar pártok véleménye az alapszerződésről, miközben a megfogalmazott aggodalmaik természetesen érthetőek. Hozzáteszem: rajtuk is áll, hogy mikor és mennyi valósul meg majd az alapszerződésből.
Egyértelműen kedvező volt az alapszerződés megkötésének nemzetközi visszhangja az Európai Unió és a NATO központjában, a tagállamok fővárosaiban, és még olyan távoli országokban is, mint Japán vagy más távoli kontinensek, földrészek országai. Kiemelték, hogy Magyarország szavai és tettei az alapszerződés megkötésével bizonyíthatóan összhangban vannak. Kiemelték, hogy ez az alapszerződés a magyar-szlovák viszony rendezésének elindításával, megalapozásával jelentős hozzájárulást ad a térség stabilitásához. És mindezt egy olyan időszakban mondták, amikor közismert: az Európai Unió és a NATO bővítése egy konkrétabb szakaszába készül lépni. Az alapszerződés megkötésével ily módon fontos akadály hárult el Magyarország euroatlanti integrálódása, csatlakozása útjából.
Befejezésül, tisztelt Ház, a parlamenti megerősítésről, annak időpontjáról. Mivel a kormánynak meggyőződése, hogy a szerződés megfelel Magyarország, a magyar nemzet érdekeinek, ezért úgy gondolja, hogy semmi akadálya nem lehet a szerződés parlamenti megerősítésének, és semmi okot nem lát a halogatásra. Sőt, ellenkezőleg! Ha vannak, és sajnos vannak, aggasztó, aggodalomra okot adó jelenségek és bizonyos tendenciák Szlovákiában a magyarság helyzetével összefüggésben, akkor éppen ezen tendenciák lefékezése, éppen ezen jelenségek megszüntetése szempontjából lenne fontos, hogy mielőbb érvénybe lépjen az alapszerződés. Érdekünk tehát nem a késleltetés, érdekünk a gyorsítás, a parlamenti jóváhagyás gyorsítása. Hozzáteszem, a késleltetés az alapszerződés szlovák ellenzőinek ad érveket, a szlovákiai ratifikálás, a szlovákiai parlamenti megerősítés lelassítására vagy akár megakadályozására.
A szerződés mielőbbi ratifikálása bizonyítja szándékaink komolyságát, egyfajta nyomást gyakorol Szlovákiára a megerősítés érdekében, semmiféle egyoldalú kötelezettségvállalást nem jelent Magyarország számára, hiszen a szerződés csak akkor lép érvénybe, ha mindkét fél ratifikálja és a megerősítő okmányokat kicserélik. Így minél előbb lép érvénybe az alapszerződés, meggyőződésünk szerint annál előbb érvényesülnek előnyei Magyarország, a szlovákiai magyar kisebbség számára. Ezért kérem a Házat, hogy a mai napon erősítse meg a szerződést. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
