MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Felemás érzésekkel hallgattam végig Csehák Juditot, és azt gondolom, az lett volna a normális működése a demokráciának, ha ez a felszólalás nem hangzik el, mert nem kell, hogy elhangozzon. Ha ez a felszólalás egy frakciómegbeszélésen hangzik el, mielőtt a csomagot benyújtják, akkor, azt gondolom, nem kell olyan típusú szereptévesztésekbe kerülni, hogy rendkívül erős, alapos, szakszerű kritikai észrevételeket a Ház előtt kell kormánypárti oldalról meghallgatni. Ugyanis a demokráciának az a menetrendje, hogy olyan törvényjavaslatok kerüljenek be a Ház elé, amelyek a többség támogatását bírják, és ott már koncepcionális módosítások a többség oldaláról nem érkeznek, hiszen azok a többség jóváhagyását bírják. Azt gondolom, ebben az esetben lehet hatékony törvényhozást itt a házban végrehajtani. Ez igaz volt az elmúlt ciklusban is, és igaz itt, most is.
Sok hivatkozás elhangzott már egyrészt a nemzetközi közvéleményre, másrészt a közgazdász társadalom véleményére. A kommentárok szerint mindkét közösség véleménye egyértelműen pozitív. Azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül van így, különösen a közgazdász társadalom megosztott az intézkedéscsomag kapcsán - nemcsak olyan végletes értelemben, ahogy Békesi László szembeállította a saját álláspontját és az általa vitatottnak tartott álláspontot, hanem sok-sok apróbb és fontosabb kérdésben is lényeges vitapontok, eltérő álláspontok vannak. Beszédem első részében ezzel szeretnék foglalkozni, második részében mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében megválasztott képviselő, ennek a törvénymódosító csomagnak a megyei vonatkozásait emelném ki.
Felolvasnék egy idézetet önöknek, amely nem olyan régen jelent meg, hazánk - szerintem - egyik legnagyobb élő közgazdászának tollából. A következő az általa elmondottaknak az egyik fontos üzenete. Azt mondja: "Ma már világos, hogy az államapparátus tervezett reformja tovább hizlalja a hivatalok számát és létszámát, bérét és költekezését. Nem az állami tevékenység vizsgálata van napirenden, nem a pocsékolást szülő rendeletek visszavonása, nem a takarékos gazdálkodás ösztönzése. Ami napirendre került, az a szociális kiadások csökkentése. Az állam a korábban megkötött társadalmi megállapodásokkal, törvényekkel és rendeletekkel szakítani kíván. A reform ezenkívül újabb adókkal jár. A rászorultság számbavétele, a vagyonadó, a honoráriumok újabb járuléka, a tandíj és az orvosi díjak nemcsak új bevételeket, de új nyilvántartásokat és új hivatalokat is jelentenek. Ezt nem merő rosszindulatból és ellenérdekeltségből írom. A tények és tendenciák nem tagadhatók."
Összefoglalóan megállapítható az, hogy az állam egyre több pénzért és egyre több tisztségviselővel egyre kevesebb szolgáltatást kíván nyújtani. Meg is teheti, ha erre felhatalmazzuk. Van is oka rá. A költségvetés megrögzött hiánya és a fizetési mérleg egyre nagyobb negatív egyenlege egyaránt ijeszti. Valamit tehát biztosan tenni kellene. Csak éppen nem azt, amit az apparátus tervez. Az említett intézkedések és az infláció állami táplálása, sőt újabban fűtése nem oldja meg a nehézségeket - eddig sem tette -, hanem még mélyebbé ássa a kátyút -, mint eddig is tette.
(15.00)
Ráadásul nálunk minden változtatás kapkodó rögtönzés, s már bevezetése másnapján módosításra szorul vagy szorulna.
Mi mindig mindenről elkésünk, panaszolta Ady Endre. A fent felolvasott sorokat Bródy András tollából olvashattuk a közelmúltban. Azt gondolom, számos olyan pont van, ami kapcsán igenis, az általa elmondottak üzenetértékűek és megfontolandók. Az egyik az államapparátus túlméretezett volta. Ezzel kapcsolatosan szeretném megemlíteni a választási ígéreteket, különösen az SZDSZ választási ígéretét, amely ezzel szöges ellentétben állt.
A második az infláció fűtése. Az infláció egy rendkívül bonyolult jelenség, a gazdaság egyik legnehezebben kezelhető, összhatásaiban legnehezebben vizsgálható jelensége, hatásai szerteágazóak és rendkívül negatívak.
A harmadik ilyen dolog, amit ő már itt említ, az új adó bevezetése, az adószint növelése. Szintén az SZDSZ programját szeretném megemlíteni. Ha jól emlékszem, Kuncze Gábor a fizetett hirdetésekben az adószint csökkentését hirdette. Sajnos, az elmúlt egy év intézkedései egyértelműen az adószint növekedésének irányába hatnak.
Ezen túl még lehet mondani néhány, úgynevezett apróságot, ami összességében százmilliárdos nagyságrendű. S hogy tisztán lássuk a nagyságrendeket: 170 milliárdos egyensúlyjavító csomagról van itt szó. Én itt tovább említeném a privatizáció lelassulását, annak közvetlen és közvetett hatásait, ami több tízmilliárdos, lehet, hogy a százmilliárdot is eléri a privatizációból befolyó költségvetési bevételek elmaradása, a rossz szja-törvény, ami több milliárddal, esetleg tízmilliárddal is megterhelte az idei évi központi költségvetést, ami egyértelműen a kormánykoalíció és a kormány mulasztásának eredménye. Harmadikként pedig olyan tételt említenék, amiről a Házban talán kevesen tudnak, ugyanis nem parlamenti tárgyalás eredményeként jött létre, ez pedig egy mintegy harmincmilliárdos osztogatási csomag az év végén, aminek egy része az acélipar reorganizációjára ment, a másik része Békesi László aláírásával Demszky Gábornak Budapest megsegítésére. Ez december 9-én volt, egyébként is kormányrendeletek tükrözik ennek nyomait. Egyébként például a borsodi dolog karácsonykor jelent meg, december 24-én és 25-én, némileg abszurd módon.
Ezen túlmenően általában mi a csomagnak a fizetési mérlegre gyakorolt, a fizetési mérlegre vonatkozó részeivel egyetértünk, azzal a lényeges különbséggel, hogy a vámpótlék intézkedéseit nem tudjuk elfogadni. Látni kell azt, hogy egyrészt a privatizációs bevételek kiesése, másrészt a vámpótlék két, két és fél, három év múlva történő visszavonása olyan, mintegy száz, kétszáz, de lehet, hogy kétszáznál is több milliárdos hiányt fog eredményezni '97 környékén, amit iszonyatosan nehéz lesz a költségvetésben ellentételezni, ennek a bevételnek a kiesését megoldani. Ilyen tekintetben most egy időzített bombát helyezünk el a '96-'97-'98-as időszak alatt. Ezt nem árt most tudatosítani tisztelt képviselőtársaimban.
A Bokros-csomag kapcsán a retorika eléggé hangzatosan és egyértelműen a rászorultság elvét hirdette. Azt hirdette némi kozmetikázással, hogy alapvetően a jómódú polgárokra kívánja rakni a terheket ez a költségvetés. Ez a kijelentés azóta némileg finomodott. Azt gondolom - mint ahogy Csehák Judit szavaiból is nem kis mértékben kiderült -, hogy a szegény és a középrétegek, s különösen a középrétegek megterhelése drasztikusan növekedni fog. Ez bizony a társadalom kettészakadására, a társadalmi feszültségek növekedésére vezethet, ami egy rendkívül komoly és rendkívül tovagyűrűző, rendkívül mély válság kezdetét jelentheti.
Tehát a retorika az, hogy a Bokros-csomagon végigvonul a rászorultsági elv. Én ezt egy szempontból vizsgálnám. Én egy olyan régióban születtem, és ma is ott élek, amelyik az ország talán legszegényebb régiója, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Azt vizsgálnám, hogy a különböző intézkedések hogyan érintik ezen régiót, ezen régió lakosait. Hiszen ezen régió lakosai messze nem ugyanazon körből tevődnek ki, mint mondjuk Budapest vagy Észak-Dunántúl lakói. Se szociológiailag, se demográfiailag, se másfajta paraméterekben.
Az első tényező, amiről beszélni kell, az infláció. Az infláció az utóbbi fél évben mintegy tíz százalékkal nőtt. Tisztában kell lenni azzal, hogy ennek milyen következményei vannak. Szerteágazóak a következményei. Egyrészt hat az államadósság kamatterhein keresztül a költségvetési hiányra, hat a gazdasági szereplőkre, és ilyen szempontból kifejezetten mérgező hatású, tehát a bizonytalanságot, a kiszámíthatatlanságot jelenti, a gazdasági beruházási környezetet, a kiszámítható gazdasági döntéseket számolja fel és bizonytalanítja el. Harmadsorban ugyanakkor nem lebecsülendő a hatása a tekintetben, hogy az infláció mindig a legszegényebb rétegeket sújtja a leginkább. Ugyanis a legszegényebb rétegek azok, amelyeknek a fogyasztói kosarában a legnagyobb arányt képviselik az alapvető fogyasztási cikkek, amelyek áremelkedését ez a bizonyos szegény fogyasztó nem tudja kivédeni. Nem tudja kivédeni azért sem, mert se nem termelő, se nem kereskedő, tehát nem tudja továbbhárítani a termékeket. Ezen kívül nincsenek olyan jövedelemgyarapodási lehetőségei, amelyekkel ezen kiadásnövekedést családi háztartásában bevétel-növekedéssel tudná kompenzálni. Tehát az infláció a közgazdaság-tudomány által is bizonyítottan a legszegényebb rétegeket sújtja. Ilyen szempontból Szabolcs-Szatmár-Bereg megye lakosai az egyik legjobban veszélyeztetett rétege az országnak.
A második tétel a munkanélküliség. Hallottunk itt a munkaügyi miniszter asszony szájából olyan kijelentéseket, hogy ez az intézkedéscsomag nem növeli a munkanélküliséget rövid távon. Én azt gondolom, több szempontból is növeli. Egyrészt a gazdasági szereplők beruházási hajlandósága sok tényező hatására is visszaesik. Az egyik ilyen az infláció, amire utaltam. A beruházások csökkenése egyértelműen a munkanélküliség növekedésének irányba hat. Ugyanakkor elismerem, hogy a költségvetési hiány csökkenése bizonyos pozitív hatásokkal is bír a tekintetben, hogy a vállalkozói szektor hitellehetőségei és esetleg vállalkozási lehetőségei is javasulnak. Ugyanakkor összességében azt gondolom, az intézkedéscsomag egyértelműen a gazdasági környezetben a munkanélküliség gerjesztését jelenti.
Gondolok például arra, hogy a bérköltségek nagyon kívánatos csökkentése helyett a bérköltségek növekedését eredményezi. Például a tb-járulékalap szélesítése vagy a táppénz 25 napos munkáltatói fizetése révén egyértelműen az élőmunka terheit növeli, és ezzel a feketefoglalkoztatásra ösztönöz. Szép, hangzatos szavakat hallunk a feketefoglalkoztatás és a feketegazdaság csökkentéséről, ugyanakkor nem vesszük észre, hogy bizonyos intézkedésekkel - legalábbis nem mi, elnézést, kormány, illetve a kormánypárti többség - a feketegazdaságot gerjeszti, segíti.
Ezen kívül azt gondolom - vitatkozva a munkaügyi miniszter asszonnyal -, hogy bizonyos elbocsátások igenis munkanélküliséget jelentenek. Nem fogadható el az például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, hogy az ott elbocsátott közalkalmazottak és köztisztviselők a miniszter asszony szerint gond nélkül találnak állást. Ez a sajtóban megjelent, sajtótájékoztatón elhangzott. Azt hiszem, ez így messze nem igaz. Hol fog állást találni egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistelepülés elbocsátott pedagógusa? Nagyon kíváncsi vagyok, miniszter asszony úgy látszik, tudja, én nem.
A harmadik az önkormányzati szféra. Azt gondolom, nem hiába tiltakoznak rendkívül erőteljesen az önkormányzatok, ez az intézkedéscsomag egyértelműen növeli az önkormányzatok terheit. És nagyon félek attól, hogy olyan nagyságú likviditási válságot jelent, aminek majd az utolsó pillanatban történő kezelése több erőforrást von el és több kiadást követel meg a központi költségvetéstől, mintsem ha ezt előzetesen végiggondoljuk és valamilyen, ennek megfelelően fokozatosabb, illetve differenciáltabb intézkedéscsomagot helyezünk kilátásba.
(15.10)
Egy szegény régióban - mint az én megyém - bizony nem lehet megtenni azt, amit esetleg egy budapesti kerületi önkormányzat meg tud tenni, hogy helyi adót vet ki, mellyel jelentős bevételekre tud szert tenni, vagy pedig jól értékesíthető vagyontárgyait értékesíti az ingatlanpiacon vagy másfajta formában.
Egy szegény kistelepülésnek egyik lehetősége sincs meg, úgyhogy az önkormányzati szigorítások e tekintetben is általában halmozottan fognak hatni a kistelepülésekre. A megyénkben, sajnos, rengeteg ilyen, 500 fő alatti kistelepülés van.
Az egészségügyi szféra. Nagyon aggódom a kórházi csődök sorozata miatt, és nagyon félek, hogy nem készült fel a kormányzat ennek megfelelő kezelésére. Igazából nem látok koncepciót, amely egyértelműen tisztázná, hogy egy szakmai és területi szempontokkal is egyértelműen alátámasztott olyan racionalizáció történne, amely kapcsán az egészségügyi szférában csökkenthető vagy kezelhető lenne mindaz az iszonyatos válság, ami most jelen van. Ugyanakkor látni kell, hogy például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az ezer lakosra jutó orvosok száma a legkevesebb az országban, és kevesebb a kívánatosnál. Tehát nagyon félő, hogyha újra az érdekcsoportok mentén, az utolsó pillanatban fognak az egészségügyi szigorítások életbe lépni, akkor megint az erős lobbyk tudnak megfelelő módon fellépni a kormányzat mentén - elsősorban Budapestre gondolok, ahol az orvosok száma ezer lakosra vetítve sokszorosa a vidéki átlagnak -, és ez nem a szakmai érdekek mentén fog megvalósulni.
Az önkormányzatok kötődnek az egészségügyi intézményekhez, fekvőbeteg-ellátó intézményekhez, kórházakhoz, de azt gondolom, a vidéki régiókban - és megyémben is - az önkormányzatok nem lesznek abban a helyzetben, hogy az egészségügyi intézmények csődhelyzetében érdemi, hatékony nagyságrendű pénzekkel az egészségügyi intézmények segítését meg tudnák oldani. Éppen ezért az egészségügyi helyzet kapcsán is a legszegényebb rétegek és a legszegényebb régiók lesznek a leginkább kárvallottak, nem beszélve például a fogorvosi szolgáltatás díjazásáról és egyéb intézkedésekről, amelyek szintén azon embereket sújtják, akik a piaci szférában ezeket a szolgáltatásokat nem tudják megfizetni.
Általában az önkormányzati restrikció, a tandíj, az önkormányzatok, illetve az általános iskolák hatosztályos iskolatípus irányába való terelése a falvak leértékelődéséhez, a tehetséges falusi fiatalok mobilitásának csökkenéséhez vezethet - és ez egyértelműen a falusi társadalom leértékelésének a jele. A tandíj, az albérleti költség - ami egy felsőfokú tanintézetben felmerül -, az utazási és egyéb költségek az olyan régiók lakosait, fiataljait mint ahol én is lakom, rendkívüli mértékben, az országos átlagnál is jobban fogják sújtani.
A lakástámogatási rendszer a hatodik olyan pont, amit szeretnék megemlíteni. A fél évvel ezelőtt bevezetett új lakástámogatási rendszer - amelyet Sasvári Szilárd képviselő úr tegnap azonnali kérdés formájában elég kimerítően tárgyalt - rendkívüli módon megpezsdítette a lakáspiacot. Mind a lakásmobilitás, mind pedig az új lakások építése tekintetében elég komoly változásokat tapasztalhattunk. Ezek a változások lettek most kerékbe törve egy olyan szektorban, aminek évtizedes beruházási ciklusai vannak, egy olyan szektorban, aminek a multiplikátor hatásai - tehát a gazdasági tovagyűrűző hatásai - rendkívül szerteágazóak, és az egész gazdasági növekedésre gyakorolt hatásuk tekintetében is jelentősek.
Ezen lakástámogatási rendszer hatására például Nyíregyházán, Örökösföldön, a város talán legszegényebb lakótelepén, azon kétgyermekes családok, akik 105 vagy 150 ezer forint szociálpolitikai támogatásban részesültek, nem fognak tudni elköltözni egy komfortosabb lakásba, mert megszűnik a különbözet igénybevételének lehetősége. S ezen szegény családok, akik anyagi erőforrások híján nem tudnak új lakást építeni, a központi támogatás beszűkülésével elvesztik lakásbővítési lehetőségeiket, szülessen akár még harmadik vagy negyedik gyerek is, ez a támogatás nem lesz elegendő ahhoz, hogy ők a lakásproblémájukat megnyugtatóan rendezni tudják.
A hírközlés. Azt gondolom, az infrastruktúra a területfejlesztés egyik legfontosabb eszköze. A hírközlés ezen belül is kiemelt szereppel bír, hiszen ha egy cég egy helyről nem tud megfelelő módon közlekedni és megfelelő módon kommunikálni, akkor oda a befektetés valószínűsége drasztikusan csökken. Volt egy tanácskozás a Matáv illetékes regionális vezetői és a helyi képviselők között - szocialista képviselőtársam szervezte -, ahol elhangzott, hogy a Matáv beruházási lehetőségei a régióban mintegy 50 százalékkal csökkennek, és ebből 25 százalék a leértékelésből és a vámpótlékból adódik. Tehát nem szabad elfelejteni azt, hogy a fizetési mérlegre gyakorolt hatáson túlmenően ilyen típusú hatások is jelentkeznek. Ez azt jelenti, hogy a hírközlésben, a gazdaságot élénkítő adottságokban meglévő multiplikátor lehetőség messze nem tud érvényesülni ilyen körülmények között.
A szociálpolitikai intézkedések kapcsán Csehák Judit kimerítően szólt néhány dologról. Pusztán egy tipikus - vagy nem tipikus - fiatal családot említenék meg, ahol mind a ketten elvégzik a felsőfokú tanintézetben a tanulmányaikat, jól helyezkednek el, teszem azt az egyik bruttó 42 ezer, a másik bruttó 35 ezer forintot keres. Ma ez már nem olyan borzasztó magas bér a felsőfokú végzettségűek számára. Ennél a családnál - ha nem is rendelkezik lakással - megszületik az első gyerek, és az anya nem lesz jogosult se gyedre, se gyesre, merthogy az egy főre jutó jövedelem meghaladja a 25 ezer forintot. És hol van ez a család attól, hogy azt tudjuk mondani: igen, ez a család megáll a saját lábán; igen, ez a család nem szorul gyerektámogatásra; igen, ez a család nem szorul központi támogatásra?!
A bölcsődehelyzet kapcsán csak emlékeztetni szeretném tisztelt képviselőtársaimat, hogy a költségvetési szavazás kapcsán a Fidesz szinte minden évben benyújtotta azon módosító javaslatát, amelyik a bölcsődei normatíva bevezetését javasolta. Ha jól emlékszem, az MSZP és az SZDSZ is minden alkalommal támogatta ezt a módosító indítványt, akár név szerinti szavazással is. Tisztelt képviselőtársaim, nem tudom, hogy ma is tartják-e ezt a véleményüket. Jó lenne, ha a két párt szavahihető lenne, és korábbi elvi döntései nem lennének egyik pillanatról a másikra megmásíthatók, mihelyt az ülésrend egy kicsit változik.
A nyugdíjak elértéktelenedéséről eddig nem nagyon beszéltünk. Erről egyébként meggyőződésem szerint óriási csata lesz kora ősszel a parlamentben. Ha jól emlékszem, 13,5 százalékos nyugdíjemelést tervezett a kormány egész évre. Nem hallottam semmilyen más javaslatról, amely új adatot tartalmazna. Ez rendkívül nehéz kérdés, hiszen ez a 13 és fél százalék - ezt már akkor elmondtam a parlamentben - nonszensz. Ennek körülbelül másfélszerese, de lehet, hogy kétszerese lesz a nettó átlagkeresetek növekedésének megfelelő mérték - ha az infláció meghaladja a 30 százalékot, akkor igaz lehet a nagyobbik adat is. Tehát a nyugdíjak elértéktelenedése Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét kiemelten érinti, hiszen ott rendkívül sok az inaktív, a rokkantnyugdíjas és a nyugdíjas. Ezek a nyugdíjak egyébként se magasak, s ezeknek a nyugdíjaknak az infláció következtében való elértéktelenedése rohamos lesz, és ennek a szegénységi következményei rendkívül drasztikusan fognak megjelenni.
Nem is folytatnám tovább a sort, azt hiszem, elég sok összetevőről beszéltem és próbáltam bizonyítani azt, hogy egy elmaradott régióban ezek az intézkedések bizony rendkívül drámai hatást eredményeznek.
Azt gondolom, összefoglalóan, hogy a Bokros-intézkedéscsomag és az ország gazdasági helyzete a jövőben nem kis mértékben azon fog múlni, hogy a kormány rendelkezik-e majd akkora bizalmi tőkével és akkora bizalmi támogatottsággal, amely lehetővé teszi, hogy az általa elgondolt intézkedéscsomag kifejthesse esetleges pozitív hatását. Amennyiben a szocialista párt és a Szabad Demokraták Szövetsége a társadalmi párbeszéd irányába nem lesz nyitott, nem szerzi meg azt a minimális bizalmi támogatást, nem teszi meg azokat az ésszerű kompromisszumokat, amelyek számos részintézkedés tekintetében - de meg merem kockáztatni: fontosabb, hangsúlybeli dolgokban is - esetleg szakmailag indokoltak lennének, akkor olyan bizalmi válság alakulhat ki, ami az emberek számára egyértelmű passzív engedetlenségi eszközök felhasználását és megjelenítését fogja jelenteni - a közüzemi díjak nem fizetését, az adók eltagadását stb.
(15.20)
Ez egy olyan negatív forgatókönyv lenne, ami azt hiszem, senkinek nem érdeke, és ennek kapcsán felkérném a kormánykoalíció pártjait, hogy alaposan gondolják végig kiigazító lépéseiket, és felelősségük tudatában próbáljanak ennek megfelelően optimálisan lépni, mert meggyőződésem szerint ezen a csomagon, enyhén szólva, van még javítanivaló.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
