DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az Állami Számvevőszék vizsgálatot végzett 1989. II. féléve és 1994. I. negyedéve közötti időszakra az Útalap és az abból finanszírozott országos közúthálózat fenntartása, üzemeltetése, fejlesztése stb. pénzügyi, gazdasági ellenőrzéséről.
A vizsgálat során arra kerestek választ, hogy az alap forrásai összhangban voltak-e a szakmai célkitűzésekkel; a felhasznált pénzeszközök hogyan segítették az országos közutak működőképességének fenntartását, az úthálózat fejlesztését; a kezelést végző szervezetek működésükkel biztosították-e az alap törvényes, célszerű, eredményes felhasználását.
Ezekre a kérdésekre a válaszok fontosak, mert a jól kiépített úthálózat gazdasági fejlődésünk egyik alapfeltétele.
Szakértők szerint a hazai közlekedési hálózat elmaradása a fejlett országokétól mintegy negyedszázados. Sajnos, a közúthálózat elmaradottsága nem teszi lehetővé, hogy a közúti szállítás az ország belső életében és nemzetközi kapcsolataiban meghatározóvá váljék. Az országos közúthálózat fenntartására, üzemeltetésére, beruházására 1989-93 között az Útalap forrásai nyújtottak fedezetet. Azonban hiányzott a források és a célkitűzések közötti összhang. Forrásoldalon a legfontosabb cél a reálérték megőrzése volt. Nem kedveztek a növekvő hitelfelvételek sem, bár ezek segítségével a kilencvenes évek elején felgyorsult a kivitelezés, de a visszafizetések olyan terhet jelentenek, hogy az eladósodás veszélye nélkül nincs lehetőség újabb hitelfelvételekre. A hitel 2013-ig kamattal együtt meghaladja a 174 milliárd forintot.
A források felhasználásánál, felosztásánál a minisztérium nem törekedett, hogy a forráslehetőségek ismeretében prioritást határozzon meg. Nem mondta ki azt az evidenciát, hogy az országos közutak jelenlegi állaga miatt a fenntartásnak, üzemeltetésnek kell a felhasználási rangsorban első helyen szerepelnie. Az Útalap, melynek mindhárom funkciót el kellene látnia, legfeljebb az üzemeltetést és a fenntartást képes finanszírozni. Ez esetben célszerű a jelentősebb útberuházásokat önálló projektként kezelni a központi költségvetésben.
A közúthálózat fejlesztésével a tárca hosszú távú, 2000-ig szóló programot készített, azonban finanszírozására nem dolgoztak ki konkrét gazdasági programot, amiben a források nagysága és annak éves ütemezése követhető.
Az alap finanszírozza az úthálózat kezelését végző intézményhálózatot is. A számlarendek hiányossága miatt nem volt kimutatható, hogy a kiadásokon belül mennyi az intézmények működésének, fenntartásának költsége.
Az elmondottak alapján kérdezem miniszter úrtól:
1. Mit kíván tenni a tárca, hogy az Útalap elsődlegesen a közutak fenntartását és üzemeltetését szolgálja? Erre terjesztettek-e elő törvénymódosítást?
2. Be kívánják-e építeni az 1996. évi költségvetésbe a jelentősebb útberuházásokat és az Útalappal kapcsolatos kérdéseket?
3. A közúthálózat fejlesztésére 2000-ig kidolgozott program finanszírozására a tárca kidolgozta-e a tervet, melyben a források nagyságrendje és éves ütemezése követhető?
4. Az MO-ás autópálya beruházási számláinak tételes ellenőrzése megtörtént-e?
Várom miniszter úr válaszát. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)
