DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Az elmúlt hét végén több fontos területen és témában folyt hazánkban és határainkon túl különféle szintű tárgyalás, kongresszus, s ezek közül én néhány szóval a romániai magyaroknak Kolozsvárott megtartott MDF-kongresszusára... (Derültség.), RMDSZ kongresszusára szeretnék néhány szóval rátérni.
Ezen a kongresszuson minden ellenkező várakozással szemben azt hiszem, az erdélyi magyarság imponáló egysége mutatkozott meg, egy nagyon tisztult gondolkozás és egy lehiggadt erő nyilvánult ott meg. E helyről is őszinte szívből gratulálunk Markó Bélának, aki egy személyben mint újraválasztott elnök, a jogfolytonosságot és a továbblépés garanciáját is hordozza magában.
Tegnap este a televízióban a Panoráma műsorban Tőkés László nyilatkozatát láthattuk, amelyben ő kifejtette, hogy kétféleképpen is lehet rontani az erdélyi, de általában az egész romániai magyarság és a határon túli magyarság helyzetén. Akár túl sokat és túl erélyesen követel valaki, akár keveset, de mindenképpen rontja az, ha mást követel, mint amit az ott élők élnek, tesznek, nyilatkoznak és kérnek a maguk számára.
Az RMDSZ autonómiája - melyet generális elvként fogalmaztak meg - nem sérti a román állam szuverenitását és integritását. Számomra megnyugtató volt tegnap hallani a rádió Ráadás műsorában Kovács László külügyminiszter úrnak azt a nyilatkozatát, amelyben ő is deklarálta, hogy nem érzi és nem hiszi, hogy ez a román állam alkotmányát sértené. Annál inkább nyugtalanító számunkra, hogy evvel egyidejűleg Horn Gyula miniszterelnök úr deklarálta a szomszéd teremnek a pulpitusáról, hogy még ezen nyáron alá fogjuk írni a magyar-román alapszerződést. Azt hiszem, itt volt a nagy alkalom, az Észak-atlanti Tanácsnak az ülésén, hogy ezen a közgyűlésen a magyar miniszterelnök részleteiben és érvekkel kifejtse azt a magyar álláspontot, amelyet a határon túli magyarok megfogalmaznak, megértesse, hogy az autonómia a kollektív jogoknak olyan része, amelynek irányába a század, egészen érthetetlenül, nagyon lassan lépett előre. Ha ugyanis megnézzük a század jogfejlődését, azt látjuk, hogy a kollektív jogok azok, amelyek egyre inkább előtérbe kerülnek más területeken. Nem lehet ezeket másképp értelmezni, mint bizonyos emberek, a kisebbség kollektív jogait - például, amit az elmúlt évszázad a szakszervezeti jogok területén deklarált -, nem lehet másként értelmezni a vallásszabadsággal kapcsolatos kérdéseket mint kollektív joggyakorlást. Szinte érthetetlen, vagy talán nagyon is érthető, miért éppen az etnikai, a nemzeti alapon történő kollektív jogok azok, melyek igen erős ellenállásba ütköznek szerte a világon.
Azt hiszem, ennek alapján sokkal szerencsésebb lett volna, ha azt a szándékot fejezi ki a magyar miniszterelnök, hogy ilyen alapon igen, akarunk alapszerződést kötni, de nem mindenáron. Nem tartjuk szerencsésnek egy dátumhoz való kötését deklarálni akkor, amikor a tartalom leglényegesebb elemei még tisztázatlanok. Azt hiszem, hogy saját magunk mozgásterét korlátozzuk ilyen esetben, mert így a határidő szorításában a formának, a szerződés puszta tényének a tartalom, az erdélyi és az egész romániai magyarság kollektív jogai fölé magasodását fogjuk deklarálni, és ezt nem tartjuk kívánatosnak.
(10.10)
Reméljük, hogy a magyar-román alapszerződés ügyében nem kerülünk olyan helyzetbe, mint a magyar-szlovák szerződés esetében, amikor egy olyan szerződés kerül a parlament elé, amely már az aláírás pillanatában vagy azt megelőzően mindenféle kiegészítő értelmező jognyilatkozatokkal kerül majd a nemzetközi közvélemény és a magyar parlament elé.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
