POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Bokros-csomag elfogadása után s annak kapcsán valamennyien láttuk azt, hogy egy-egy ágazatot - így például az oktatást, a közoktatást és a felsőoktatást - mennyire sújt a pénzhiány. De valamennyien tudjuk, hogy nemcsak a források szűkössége és a pénzhiány sújtja a magyar oktatásügyet, hanem az irányítás, illetve az állapotok rendezetlensége is.
A múlt héten hosszú évek után újból egy érettségi botrány tanúi lehettek a magyar középiskolások, a magyar felsőoktatás dolgozói. Több ezer fiatal kényszerült arra, hogy ugyanazon a napon délelőtt háromórás angol, majd délután hasonló módon 180 perces matematika felvételit tegyen számos budapesti és nagyvárosi egyetemen, főiskolán. Ennek oka, felelőse megnevezhető, de eddig nem történt meg, én meg kívánom nevezni: ennek a felelőse a Művelődési Minisztérium felsőoktatásért felelős helyettes államtitkára, Papp Lajos.
Itt kellene talán megragadni az alkalmat, miszerint gratuláljunk a Művelődési Minisztériumnak, hogy hosszú hónapok után végre most először teljes a minisztérium államtitkári gárdája. Valamennyien tudjuk, hogy milyen huzavona volt az államtitkárok megnevezése, személyük kiválasztása után. Lassan most már tíz napja végre olyan boldog, békebeli állapotot láthatunk, hogy minden államtitkári szék üres... (Dr. Szabó Zoltán: Csak szeretnéd!).., illetve foglalt, és a helyén van valamennyi helyettes államtitkár, így Papp Lajos is, az "új söprű". Az új söprű láthatóan jól seper: négy év után először megint érettségi botrány van Magyarországon.
Ha jól emlékszem, Czibere Tibor, majd Glatz Ferenc minisztersége idején voltak egyértelműen korrupciós, majd csak trehánysággal magyarázható érettségi botrányok. Az elmúlt kormányzati ciklus idején is volt ilyen veszély, azonban akkor berendelték az egész minisztérium gárdáját, s bizony éjszaka is folyó megfeszített munkával sikerült a botrányt elkerülni.
Előfordul az, hogy emberek tévednek és összekeverik a borítékokat. De annak nem szabad előfordulnia, hogy több ezer diák feleslegesen várakozzék a felvételire, és több ezer diákot ilyen valóban embertelen - vagy legalábbis embert próbáló - körülmények közé kényszerítenek hivatalnokok tévedése miatt Magyarországon.
Persze nem ez a legnagyobb gond, ami a felsőoktatást sújtja manapság. Valamennyien tudjuk, ha csak ez lenne, akkor legyinthetnénk, hogy ez legyen a legnagyobb baj. De ha mindez társul azzal, hogy a magyar felsőoktatásból több ezer munkavállalót, több ezer oktatót kívánnak elbocsátani, és nincsenek mással elfoglalva manapság a különböző vezető testületek, mint hogy hogyan válasszák ki az elbocsátandó kollégákat, ki legyen az, akit majd elküldenek az év során, akkor bizony a helyzet jóval aggodalmasabb, mint azt hinnénk.
Két dolgot szeretnénk ezzel kapcsolatban leszögezni: a mi információnk szerint - legalábbis a hozzánk eljuttatott információk szerint - nem igaz az az állítás, amit gyakorta hallunk, különösen a minisztérium vezető tisztségviselőinek a szájából, hogy a felsőoktatásban tervezett oktatói elbocsátásokat a főigazgatói konferencia, a magyar rektori konferencia egyetértésével, velük egyeztetve készül megtenni a tárca. Ilyen megállapodás nem született, ilyen beleegyező nyilatkozatot nem tett egyik vezető testület sem. Azt gondolom, erre fontos felhívni a figyelmet, legalább nekünk, egy ellenzéki pártnak, hogyha már a helyzet úgy alakult, hogy a tárca vezetője, Fodor Gábor ezekben a kínos vagy kényes napokban nem tartózkodott Magyarországon, mert mint tudjuk, a külkapcsolatokat ápolta Venezuelában és Mexikóban. Ez annál is inkább szomorú, mert épp ezekre a napokra tehető az a sokak által drámainak mondott szavazás, ami ahhoz vezetett, hogy a magyar kultúrában, a magyar tudományban és a felsőoktatásban a társadalombiztosítási járulék kötelezővé tételével gyakorlatilag a források igen radikális, az utóbbi években nem tapasztalható szűkítését érte meg a magyar parlament egy nap alatt. Ebben a helyzetben én azt gondolom, hogy a miniszter úrnak itthon kellett volna lennie.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
