POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kérdésem lényege nagyon egyszerű és érthető. Az elmúlt hónapokban - január óta -, a közvéleményt, pedagógusokat, szakmai szakszervezeteket, szakmai szervezeteket foglalkoztatta az a koncepció, amit a Művelődési Minisztérium kiadott. Ez az ezredfordulóig szabályozná, illetve írná le a közoktatás remélt, tervezett változtatásait.
Éles vitát váltott ki ez a koncepció, nagyon sokan támadták. Többek között itt a parlamentben is ülünk néhányan - én is -, akik ezt a koncepciót rossznak tartjuk. Víziónak, megvalósíthatatlannak.
A minisztérium a támadások után nyilván levette a napirendről ezt a koncepciót. Ma már nincsenek ilyen viták. Visszavonta, vagy jó értelemben: visszavonult ezen a területen. És azt halljuk, hogy ez a vita valamikor folytatódni fog, valamikor októberben, novemberben - miniszter úr bólogat -, egy újabb változattal ismerkedhet majd meg a szakmai közvélemény. Ehhez képest én azt gondolom, nem helyes nyáron, júniusban a közoktatási törvény, szakképzési törvény módosítását napirendre tűzni, mert ez óhatatlanul kétféle olvasatot vet föl.
Vagy a politikai sumákolás olvasatát, mely szerint folytassák majd a szakértők a vitát a tél elején, ősz végén arról, amiről az érdemi döntések megszületnek nyáron. De akkor mivégre? Vagy a másik olvasat: egy válságkezelő programra van szükség, egy rövid, csak a legfontosabb kérdéseket szabályozó törvénymódosításra. Ehhez képest az általam ismert, a kormánypárti képviselők kezében látott törvénymódosítás majdnem másfél centis, tehát nemigen tudom egy szűk, válságkezelő olvasatnak tekinteni ezt. A kérdésem lényege ennyi.
Van még összesen tíz másodpercem. Kutrucz Katalin előző kérdésére szeretnék visszautalni. Azt gondolom, ő - Kutrucz Katalin - itt volt 17-én éjjel és 18-án hajnalban. Fölvetette ezt a kérdést. A múlt héten a szavazáskor fölvetette ezt a kérdést. Az alkotmányügyi bizottságnál fölvetette ezt a kérdést. Én az oktatási bizottságban választ kértem erre. Nem kaptunk. A felelősség nem az ellenzéki képviselőket terheli, hanem a kormányt. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
