DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Hallom, hogy Sepsey Tamás, éppen ugyanazt mondta erre reflexióként, amit szeretnék mondani, hogy nincsenek ilyen törvények. A polgári perrendtartás az egyetlen olyan törvény - most nem akarok periférikus jogszabályokat hozni -, amely a különleges eljárások körében, nyilván mindenki által támogatottan természetesen előírja a bíróságnak, hogy származásmegállapítási ügyben, mondjuk a csecsemő felperes ilyen irányú kérelme nélkül is a származás megállapítása érdekében mondjuk orvosszakértőt vegyen igénybe. Azt hiszem, ez nem szorul bizonyításra, ehhez nem kellene ezt a szabályt módosítani, hiszen nyilvánvaló, hogy a bíróság - különösen szakosodott bíróság - elrendelné a törvényi felhatalmazás külön deklarálása, a 164. § megváltoztatása nélkül is ezt a bizonyítást. De ugyanígy elrendelnék nyilván a pszichológus szakértőt is a gyermekelhelyezési perekben, a különleges peres eljárások közül a családi ügyek szövevényes skálájában.
De szeretnék visszatérni az előző példára: ezelőtt körülbelül másfél órával, amikor Hack Péter egy plasztikus képpel igyekezett minket azon keresztül meggyőzni, hogy mennyire nincsen igazunk, ezt követően én egy másik, általam plasztikusnak szánt képpel szerettem volna reagálni arra, hogy miről is van itt szó. Valóban azt hiszem, sajnos, az előterjesztők sem ismerik kellő mélységben azt, hogy mit is akarnak szabályozni és mi fog ebből kijönni, hogy így fejezzem ki magam. Az a szerencsétlen ember, akinek nem lévén ügyvédre pénze, elmegy a bíróságra kártérítési pert indítani - mondjuk az egyik lába elvesztése miatti kártérítési perről van szó - egy közlekedési baleset áldozataként, nyilvánvalóan nem fogja a jogi képviselet hiányában indítványozni azt, hogy mondjuk orvosszakértő vizsgálja meg annak érdekében, hogy vajon hány százalékos rokkantságú lett, vagy az életvitelre általában alkalmas képességének hány százalékát veszítette el.
Máris szembetalálkozunk egy olyan problémával, ami törvényi felhatalmazás hiányában - gondolom, az alperes nem fogja javasolni - nem teszi lehetővé a bírónak azt, hogy elrendelhesse - és itt a feltételes módon van a hangsúly - ezt a magától értetődő bizonyítási eljárást és valami támpontot mégiscsak beszerezzen, nem a felek akarata ellenére, hanem a felek nem létező akaratára vagy nem deklarált, nem manifesztált akarata helyett és az igazságszolgáltatás alapvető céljainak elérése érdekében.
Hol van az a törvény, szeretném megkérdezni az előterjesztőtől és Szigethy Istvántól, ami lehetővé fogja majd tenni a bíróságnak, hogy ezekben az ügyekben szakértői bizonyítást rendelhessen el. Egy építési ügyben, mondjuk egy igen komplikált belátási vagy kilátási jogot firtató építési ügyben különböző műszaki és egyéb szakértők garmadája szokott eljárni az ügyekben, hogy mégis valami ítéleti támpontja legyen a bíróságnak, hogy mégis ne úgy kelljen az ügyről dönteni, mint mondjuk egy papírdarabról. Hol van az a törvény, amely majd ezek után lehetővé teszi a bíróságnak, hogy a jogi meggyőződését valamilyen tényekkel is alátámasztva, a felek ilyen irányú kérelme hiányában tudatlanságból, tájékozatlanságból, szegénységből eredő hiány okán ne rendelhesse el.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a jelenlegi szabályozás nem teszi kötelezővé a pereknek ilyen vagy olyan fajtájára a bíróságnak a bizonyítási lehetőséget, hanem lehetőségként, feltételes módban fogalmaz. Mi értelme lenne meggyanúsítani a magyar bírói kart azzal, hogy fogalma sincs arról, hogy mikor és mit kell tenni és minduntalan - ahogy ezt Szigethy István képviselőtársam nem először mondja már ma - paternalista szemléletből kiindulva a feleket olyan helyzetbe akarja hozni, amit ők nem kívánnak. Nem erről van szó, tisztelt Országgyűlés.
Arról van szó, hogy a felek bíznak a bíróságban, fizetnek is érte egyébként nem csekély összeget, vagy előre vagy utólag, elég jelentős summát, így természetes elvárása gondolom, minden jogkeresőnek - beleértve a jogi képviselőket is és a jogi képviselő nélkül eljáró feleket -, hogy a bíróságnak meglegyen a lehetősége arra, hogy az általuk előterjesztett és alaposnak látszó kérelmeket valamilyen bizonyítás keretében meggyőződésévé tegye vagy elutasítsa.
Semmiképpen nem tudjuk ezt támogatni, hogy az igen szűk körű és mondom még egyszer, csak a különleges eljárásokra redukált körre vonatkozóan maradjon meg - még egyszer mondom, nem az imperatívusban fogalmazott törvényről van szó, hanem a bíróságról - a nagykorú bíróságnak az a lehetősége, hogy bírói meggyőződését kialakítandó bizonyítást foganatosíthasson. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
