DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz kapcsolódom, amit Szigethy István képviselőtársam elmondott. Úgy érzem, abban egyetértés van közöttünk - és ez nyilván nem politikai kérdés -, hogy nem hunyhatunk szemet a fölött, hogy Magyarország vezeti ezt a szomorú statisztikát. Ő is amellett érvelt, hogy megoldást kell találni. Kérdezem én, akkor az a megoldás, hogy a nem bevált módszert - ami statisztikailag kimutathatóan is mégiscsak valami féket jelenthetett - egyszerűen kiiktatjuk anélkül, hogy behozunk valami mást? Nem, tisztelt Országgyűlés!
Tudjuk, hogy megmosolyognak minket ezért az indítványért. Tudjuk jól, hogy nehéz védeni egy olyan meghallgatási intézményt, amely tényleg nem tölti be azt a rendeltetést, amit annak idején neki szántak. De vajon miért nem tölti be? Véleményem szerint azért nem tölti be, mert nem veszik komolyan! Nem a felek, hanem az, akinek az a dolga, hogy ezt az intézményt működtesse. Nem akarok sem intézményeket, sem neveket mondani, hiszen nyilvánvaló tény az, hogy egy komoly meghallgatás esetén nemcsak hatszázvalahány válóperrel lenne kevesebb a harmincezer-valahányszáz válóper Magyarországon, hanem jóval nagyobb számban. Javítsunk! Javítson az igazságügyi kormányzat, teremtse meg a feltételeket ahhoz, hogy a meghallgatás betölthesse azt az elvárásnak megfelelő szerepet, amit néhány évvel ezelőtt ennek szántak.
Az nem lehet megoldás, hogy az ennek helyébe semmit nem ajánló javaslat ezt kiiktatja. Tréfásan szoktam mondani, de ez a tény, hogy most könnyebb lesz elválni, mint házasságot kötni. Nagyon jól tudják, tisztelt képviselőtársaim, hogy a gyermektelen és minden járulékos kérdésben egyezségre jutó feleknek egy tárgyaláson, egy tanú kíséretében fel fogja bontani a bíróság a házasságát. Ezzel szemben a házasságkötést megelőzi egy eljárás, és legalább két tanú kell még ma is az anyakönyvi eljárásban ahhoz, hogy a felek kölcsönös és komoly szándékát tanúsítva a Magyar Köztársaság törvényei szerint házasfeleknek nyilvánítsák őket.
Akkor ebből mi következik, tisztelt Országgyűlés? Akkor nem vált be az egész intézmény, mert mégis csak van 30 ezer válóper. Akkor miért kell tárgyalás? Mint Toller képviselő úrtól a bizottságban hallottuk, ő azt is helyteleníti, hogy egyáltalán van tárgyalás a válóperekben. El kéne menni - mint annak idején Moszkvában - az anyakönyvi hivatalba és beírni azt, hogy most már nem akarunk házasok lenni. Nem, tisztelt Országgyűlés! Mi ezt nem fogjuk így támogatni. És bármennyire is nyilvánvalóan a kisebbség véleményét mondom - és valószínűleg ez így is marad -, azt szeretnénk megörökíteni ennek a javaslatnak a tárgyalása kapcsán, hogy nem a maghallgatás a fékje annak, hogy jó megoldást keressünk és nem a meghallgatás intézményét kell kiiktatni, hanem valóban normális, konstruktív, a kor megfelelő színvonalán álló megoldást kellene javasolni. Addig, amíg ilyen javaslat nincs, még mindig kisebb problémát okoz ennek az intézménynek a fenntartása, mint az elvetése.
Hivatkoztunk arra is, hogy ennek az intézménynek, mármint a tervezni készült elhagyásnak, az ég adta világon semmi köze nincs az eljárás gyorsításához és a különböző praktikumra törekvő szempontokhoz. Ugyanis itt a felek belső jogviszonyáról van szó. Tulajdonképpen senkinek semmi köze jogviszony vagy más vonatkozásban ahhoz, hogy a házasságot a bíróság fölbontja-e vagy sem. Ezzel szemben természetesen nem lehet azokat az érveket felhozni, hogy óriási ügyhátraléka van a bíróságnak, nem győzi az ügyeket, mert akkor is lesznek válóperek, ha csak nem kívánja a kormány holnapután - Toller László képviselőtársam javaslatának megfelelően - egyáltalán törölni a polgári peres eljárásból azt a lehetőséget, hogy mégis a bíróság döntsön ebben a kérdésben igennel vagy nemmel.
Tehát nem lesz kevesebb ügy a meghallgatás intézményének a kiiktatásával. Nem lesz más ügy rovására sem kevesebb ügy, hiszen a válópereket illetően a meghallgatási eljárásokat és ezt az intézményt - ha rosszul is - tulajdonképpen úgy működteti a bíróság, hogy nem a tárgyaló bírók, hanem az esetek döntő többségében különböző, más munkát nem végző nyugdíjas személyek és mások szokták megtartani. Tehát semmiféle igazságszolgáltatási intézményi működési érdek vagy ügyhátralék, vagy egyéb zavar nem indokolja ezt az intézményt, mármint azt, hogy ez ki legyen iktatva, hanem annak a nyílt beismerése ez, hogy tehetetlen a kormány, nincs koncepciója arra, hogy mégis hogyan lehetne azt az alkotmányos, és - nyugodtan mondhatom - a közvélemény elvárásának is megfelelő állapotot valahogyan biztosítani, hogy Magyarországon igenis a család intézménye az, amely a társadalom szempontjából elsődleges. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez jogi vonatkozásban is valahogyan kifejezésre jusson, és az erre irányuló bírósági eljárásban a feleknek - akiknek a komoly elhatározásához nyilván nem fér kétség, ha már a bírósághoz fordulnak - valamilyen szükséges pluszt nyújtson, és mégis megtorpanásra, mégis meghátrálásra, mégiscsak kibékülésre, jobb belátásra bírja.
Ezért nagyon kérjük azokat a képviselő urakat, akik - a hiányzó padsorokat látva - ha ma nincsenek is jelen, de talán majd elolvassák a jegyzőkönyvet, hogy fontolják meg, amikor a szavazásnál majd megnyomják a gombot, hogy mire mondanak igent és mit nem támogatnak.
