DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, ott kell folytatni, ahol a szünet előtt abbahagytuk. Miután az elnök személyében változás állt be, szeretném elmondani, hogy az előbb már jeleztem, hogy a 2. pontban az elhagyandó szakasz és a 3. pont véleményem szerint olyan tartalmi összefüggésben van, hogy inkább itt szeretnék szólni erről, nem pedig a 2. pontnál, mert ott nagyon eltérő koncepcionális módosítások voltak.
(16.50)
A bíróságok számára kétféleképpen lehet gyorsítani az eljárást. Az egyik az, amit a kormány meg akar valósítani, hogy lemetéli a bíróságok kötelezettségeit, nagyon szűk körre akarja előírni a bíróknak az igazság érvényesülésével kapcsolatos kötelező tevékenységét. Másrészt lehetne úgy is tenni, hogy egyrészt növelem a bíróságokon dolgozó bírák számát, a különféle ügyviteli szervezésekkel - a modern technikára támaszkodva - gyorsítom a perek átfutását; és amiről idáig még nem volt szó: a bírói ítélkező tevékenység minőségét javítom. Aki tárgyalt, jól tudja, milyen óriási különbség van egyes bírák személyisége miatt az ítélkezésben. Vannak olyanok, akik nagyon határozottan és jól vezetik a tárgyalást, akik az alperest, amikor érzik, hogy megpróbálja ok nélkül húzni az eljárást, akkor a Pp. jelenlegi eszközeivel föllépvén igenis egy társadalmilag elfogadott védekező magatartásra bírják. Vannak olyan bírák, akik viszont szeretik, ha minél több tárgyalás van az ügyben, minél később kell határozatot hozni.
Ennek a kormány által beterjesztett módosító csomagnak a gyorsítás tekintetében az a társadalomra hátrányos következménye van - amit korábban próbáltam kifejteni -, hogy a vétlen állampolgárokat sújtja, és nem a társadalmi igazságosság megvalósulása irányába hat, hanem a bíróságok számára pusztán egy technikai, egy formai részvételt ír elő. Ezt a szándékot összességében nem lehet egyébként vitatni. Ezt nagyon szeretném hangsúlyozni, hisz a módosító indítványom írásbeli indokolása tartalmazta, hogy elképzelhető: a magyar jogfejlődés helyes iránya a következő években, esetleg évtizedekben ez lesz. Erre kell adott esetben törekedni; de egy polgári eljárásjog módosítása során soha nem lehet adott viszonyoktól, a társadalmi-tudati viszonyoktól elvonatkoztatni. Ha a Pp.-módosítással meg akarjuk előzni a jelenlegi viszonyokat, akkor óriási hibát követünk el, tudniillik egy űr keletkezik. És ez az űr véleményem szerint akkor keletkezik, ha a bíróságok a felek által előadottakhoz, kérelmekhez, jognyilatkozatokhoz kötve lesznek mindenáron, illetőleg ha megszüntetjük a bíróságok általános kitanítási kötelezettségét. Még egyszer hangsúlyozom: ez messzemenőkig nem a gondoskodó állam, az atyai állam fogalomkörébe tartozik, hanem annak az államnak a fogalomkörébe, amit az adófizető állampolgárok tartanak fönt.
Szigethy István képviselőtársam mondta, hogy igen, meg kellene oldani valahogy a pártfogó ügyvédi rendszert, biztosítani kellene, hogy a jogkereső állampolgárok megkapják a kellő és szükséges jogi felvilágosítást akkor, ha nincs pénzük ügyvédre. Mi a jelenlegi helyzet Magyarországon, tisztelt képviselőtársaim? Közel ötmillió ember él a létminimum határán - van nekik pénzük ügyvédre? Nincs pénzük ügyvédre! Mit fognak csinálni ők a bíróság előtti eljárásban, ha a bíró nem fogja őket kioktatni, hogy mire van joguk? És ez nem jogi tanácsadás, hangsúlyozom! Hiszen aki ügyvédként járt el, az jól tudja, hogy az ügyvéd nem csak azt mondja el, hogy mire van joga, hanem bizony tanácsot ad, hogy adott esetben mit lenne jó csinálni, hogyan, milyen módon, és ezért megbízási kötelezettséggel, felelősséggel tartozik az ügyfele felé.
Ha a kormány által jelenleg javasolt mondat lenne kodifikálva, akkor beláthatatlan helyzetek teremtődnének a bíróságokon. Nagyon kíváncsi vagyok, mit fog csinálni a bíró, ha kioktathatja a perbeli jogairól, mondjuk, az alperest, hogy van lehetősége viszontkeresetet előterjeszteni, és mikor megkérdezi az alperes, hogy tessék mondani, a viszontkeresetet, rendben van, én előterjesztem, de mire terjesszem elő, mi annak az anyagi jogi alapja. Akkor a bíró azt fogja mondani, hogy elnézést kérek, itt meg kell állnom, mert én az anyagi jogra nem taníthatom ki önt, hogy azért indíthat viszontkeresetet, mert ön kérheti adott esetben a végrendelet érvénytelenségének megállapítását? Bizony, akkor a bírónak el kell mondani, hogy a perbeli jogok gyakorlása során az anyagi jog milyen hátteret ad! Ez nem jogi tanácsadás, ez csak az esélyegyenlőség biztosítása, ha az ügyfélnek nincs jogi képviselője.
Szigethy képviselőtársam azt mondta, milyen furcsa dolog lesz, ha arról a viszontkeresetről fog dönteni a bíró, amiről korábban ő tájékoztatta az ügyfelet.
(17.00)
Akkor lenne konzekvens az álláspontja, ha eltörölték volna a bíróságoknak azt a jogi tanácsadó tevékenységét, amelynek során a bíró a megjelent félnek a kereseti kérelmét adott esetben jegyzőkönyvbe foglalja, sőt ott kioktathatja s ismertetheti a jogait, és mindjárt a bíró maga megszövegezi a keresetlevelet, amelyet azután majd ő el fog bírálni .
Nem a szocialista jogfejlődésnek a rekvizituma ez a rész, ami szeretném, ha megmaradna a magyar polgári eljárásokban, hanem az adott társadalmi viszonyok közepette, ha az állam ilyen módon tudja megoldani a jogi felvilágosítást, és ilyen módon tudja a polgári perekben az igazság érvényesülését biztosítani, akkor biztosítsa ilyen módon. Nem hiszem, hogy bármelyikünk igazságérzetét sértené, ha a bíró kioktatása alapján az alperes vagy a felperes megnyeri a pert, s kioktatás hiányában erre nem került volna sor. Tudom, hogy ez egy nagyon alapvető filozófiai kérdés, hogy mi a célja ezeknek az eljárásoknak. Azt hiszem, egyetlenegy célja lehet, hogy az eljárás során derüljön ki, kinek van igaza. Ha a kiderítéshez az szükséges, hogy a bíróság kioktassa a feleket, akkor oktassa ki a bíróság a feleket, ne pedig arról legyen szó, hogy a bíróság hallgasson.
Amiért összefüggésben van ez a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz való kötéssel, ez éppen az: ha a polgári perrendtartás az igazság érvényesülését akarja a bíróságok feladatává tenni, akkor nem kötheti meg a bírónak a kezét, ha tudja, hogy a fél által előterjesztett kérelem nem valós, nem megalapozott, ellentétes a fél érdekeivel, akkor ehhez a kérelemhez a bíróság kötve legyen. Nagyon kis és kevés ügy lehet ilyen. Az átmeneti gazdasági viszonyok közepette azonban nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy adott esetben a gazdasági visszaéléseket a felek olyan perekkel akarják majd legalizálni, amelyekben az érdekükkel élesen ellentétben álló nyilatkozatokat adnak elő, ennek az alapján meg fog születni az ítélet, csak éppen a károsult nem a perben eljáró felperes és alperes, hanem a társadalom sok egyéb tagja, aki a követelését adott esetben nem fogja tudni majd érvényesíteni, hiszen van egy ítélt dolog, amely kizárja az ő követelésüknek az érvényesítését.
A családi eljárások fölszaporodása - és hiába mosolyog ezen államtitkár asszony - ebben az időszakban kifejezetten sérti az állampolgároknak az igazságérzetét. Nagyon sok olyan, a múltban megtörtént esemény van, amelyre azt tudjuk mondani, hogy jogszabályba nem ütközött, de azért elítélendő. A bíróságok számára éppen a kérelmekhez nem mindenáron való kötöttség lehetővé tette, hogy a bíróságok olyan ügyekben is tudjanak dönteni, illetve olyan egyezségek jóváhagyását tudják megtagadni, amelyek nyilvánvalóan ellentétben álltak a felek érdekével, s nemcsak gazdasági perekre, lehet kötelmi perekre vagy akár egyéb perekre is gondolni. Ezeknek a szabályoknak a kiiktatása - hangsúlyoznám - itt és most idő előtti. A Pt.-nek egy olyan reformjáról van most szó, amely véleményem szerint nem kellően átgondolt. Tűzoltó módszerrel akarja az eljárások számát csökkenteni, de ezzel sokkal több eljárást fog eredményezni, s a társadalomnak az igazságérzetét fogja sérteni az a fajta ítélkezés, amely adott esetben a módosítás folytán teret nyerne. De abban is biztos vagyok, ismervén legalábbis a fővárosi bírói kart: ha nem teszik lehetővé a bíróságok számára az anyagi jogi kioktatást, a bíró akkor is meg fogja találni a módját annak, hogy az igazságát kereső félnek valamilyen úton-módon tudomására adja, hogyan érvényesülhetne az igazsága.
"A bíróság a felek által kötött jognyilatkozatokhoz kötve van" - részhez hadd mondjak még egy példát. Azt jól tudjuk, hogy a törvény adott esetben a kocsmai hitelek behajtásához nem ad jogi segítséget. Úgy ítélte meg a törvényalkotó, hogy ez olyan terület, ahol nem kell a törvénynek segítenie. Ha mégis ebből a felfogásból indulunk ki, akkor nem tudom, hogy miért nem lehetne a jelenleg hatályos szöveget a 4. §-ban fenntartani, hogy "a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz általában kötve van". Ez a kis szócska azért lehetővé tenné a szakképzett és tapasztalt bíróságnak, hogy el tudja dönteni, valóban helyes-e és megfelel a felek érdekének az a nyilatkozat, amelyet előterjesztettek, vagy olyan mögöttes szándék áll emögött, amely nem biztos, hogy társadalmilag méltányolandó, és nem biztos, hogy a jog eszközeivel biztosítani kell ezeknek a nyilatkozatoknak a végrehajthatóságát.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
