DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Bizonyos értelemben meglepetéssel hallgattam ezt a mostani vitát, bár készülhettem az alkotmányügyi bizottságban elhangzottak alapján is hogy hasonló nézetek előkerülnek, de valahogy az utóbbi időben az ember már hozzászokott ahhoz, hogy a magukat jobboldalinak aposztrofáló pártok kimondottan kommunisztikus gazdasági elképzelésekkel állnak elő. Most ez újdonság, hogy a polgári perrendtartás keretében is valóban ilyen elvek hangzanak el ismételten. Mire gondolok?
Sepsey Tamás által a 2. pont alatt jegyzett javaslat két elemből áll. Eddig csak a másodikról volt szó, én az elsővel is szeretnék ma egy kicsit foglalkozni. De mivel eddig mindenki a másodikról beszélt, azért ehhez még lenne néhány hozzáfűzni valóm.
Hack Péter említette, hogy a feljelentési kötelezettség - bűncselekmények esetében ez fennáll - viszonylag egzakt, megfogható, körülhatárolható kör.
A Sepsey Tamás-féle javaslat azonban valamiféle egészen sajátos és tipikusan az atyáskodó állam gondolkodásmódjába beleillő elképzeléseket takar, ráadásul olyan kodifikációs technikai hibákkal, amelyek véleményem szerint a bíróságok számára lehetetlen helyzetet okoznának. Milyen kodifikációs hibákra gondolok? A legsúlyosabb az, hogy nincs szankciója. Az úgynevezett lex imperfecta, szankció nélküli törvény írott malaszt és nagyon nehéz vele mit kezdeni a bírói gyakorlatban, legfeljebb rossz lelkiismeretet okoz néhány embernek.
A tartalmi rész ennél komolyabb gondot jelent, ugyanis azt jelenti, hogy a bírónak, miközben a bírósági törvény szerinti és az európai jogrendszerben mindenhol hasonlóképpen működő tevékenységét végzi, közben neki állandóan kicsit ki kell kukucskálnia a bírói szerepéből, úristen itt most nekem nem kell eljátszanom a nagyon kemény államot, mert itt valami bűzlik és ezt nekem jeleznem kell. Nemcsak káros cselekményeket említ a javaslat, hanem még veszélyeset is. Megmondom őszintén, engem a '950-es évek éberségi akcióira emlékeztet erősen ez a megfogalmazás, de természetesen elő lehet terjeszteni ilyen indítványokat.
Tartalmilag a bírói funkciótól idegen feladatot írna elő, ha a társadalomra jelentős mértékben káros vagy veszélyes cselekvés vagy mulasztás észlelésekor neki azonnal jelentéseket kellene gyártania. Szintén szükségszerűen bekapcsolódik a '950-es évek gondolkodásmódja, - és ezt neki azonnal közölnie kell bizonyos illetékes szervekkel. Nem a bíró feladata.
Az előbbi, a büntetőeljárási vitában Balsai István képviselő úr bírói véleményekre hivatkozott. Nagyon kíváncsi lennék, hogy bármelyik bírói érdekképviseleti szervezet mit szólna ahhoz, hogy a bíróságokat ilyen feladatokkal terhelnék agyon, amellett, hogy természetesen sok más egyéb dolguk is van.
De szeretném hangsúlyozni, hogy a kodifikációs hiba nemcsak ott jelentkezik, hogy ez megfoghatatlan, olyan feladatot ír elő a bírák számára, amelyet nem lehet számon kérni, mert hol a határ - Hack Péter erre nagyon szemléletesen rámutatott.
De nagyobb gond az, ha egy ilyen követelmény van, mi történik, ha a bíró ezt nem teljesíti. Vajon fegyelmi eljárást indítanak vele szemben azért, mert ő nem úgy észlelte, hogy itt valamiféle veszély lóg a levegőben? Ezt rendkívül nehezen tudnám elképzelni.
Tehát az alkotmányjogi bizottságnak az a véleménye, hogy ezt a javaslatot még egyharmadában sem támogatta. És hangsúlyozni szeretném, hogy az ellenzéki pártoknak a bizottságban garantált az egyharmada, tehát ellenzéki támogatás is elégséges ahhoz, hogy egy javaslat megkapja a szükséges támogatást. Ennyi szakmai támogatást sem kapott, ennek ellenére, ha az MDF úgy látja jónak, hogy erről a javaslatról szavaztatni kíván, hát szavaztasson, de én megmondom őszintén, hogy szakmailag ettől nem lennék túlzottan büszke.
Sokkal érdekesebb kérdés azonban véleményem szerint a javaslat első fele, amelyik egy meglevő jogintézménynek a megtartását célozza. Erről eddig még ebben a vitában nem esett szó.
(16.20)
A polgári perrendtartás hatályos szövege - amely egyébként 1952-ben került bele és az akkori, a tipikus paternalista, szocialista állami gondolkodásmódot tükrözi - tartalmazza azt, hogy a bíróság általánosságban köteles kioktatni a feleket jogaikról, nemcsak az eljárási, hanem az anyagi jogaikról is, ez pedig azt jelenti, hogy - részben az '50-es évek elejének ügyvédellenes gondolkodásából adódóan: minek az ügyvéd, a bíró is el tudja látni, egyébként pedig abból a gondolkodásból adódóan, hogy az állam mindenkinél okosabb, az állam megmondja, kinek mi jó - a bírónak egy olyan lehetetlen feladatot adott, amely az elmúlt évtizedekben a polgári igazságszolgáltatás egyik rákfenéje lett. Sajnálatos módon a polgári perrendtartás 3. §-a - mint az egyik alapvető, elvi jellegű szakasz - az egész polgári igazságszolgáltatást befolyásolta, másodfokú hatályon kívül helyezésekre adott okot, sőt, a bírói gyakorlat odáig is elment, hogy még a jogi képviselővel eljáró felet is, aki mellett ott van a fizetett ügyvédje, fel kell hívni, hogy még ilyen jogai lehetnek.
A polgári eljárásjogokban - mind a polgári eljárásban, mind a büntetőeljárásban - kialakult egy szereposztás, azaz adott személyekhez adott szerepek kapcsolódnak. Ez nagyon jó, mert kiküszöböli a szerepzavarokat. A feudális jog szerint egy tanácsban ült egymás mellett a bíró, a védő és a vádat képviselő ügyész, ezek a feladatok a büntetőeljárásban szétváltak, külön személyekben testesültek meg, a polgári perrendtartásban hasonló módon, a bírótól teljesen független a két felet képviselő jogi képviselő, vagy maga a fél, ha nem veszi igénybe jogi képviselő segítségét.
Ezt a tiszta szerepleosztást zavarta össze a '952-es, szocialista alapon működő polgári perrendtartás, amikor előírta a bírónak, hogy a felek ügyvédje is legyen. Tehát az egyik pillanatban jogi tanácsot ad, a másik pillanatban felülbírálja a saját jogi tanácsa alapján eljáró felet. Egy teljesen skizofrén helyzet ez, amely a polgári perrendtartásban és a polgári gyakorlatban évtizedeken keresztül bajok halmazát okozta.
Nagyon örülünk annak, hogy ezt a lehetetlen helyzetet meg kívánja szüntetni ez a mostani kormány-előterjesztés. Végre, mert nagyon régen meg kellett volna tenni ezt a lépést, talán már a múlt négyéves ciklusban is sor kerülhetett volna erre. Természetesen ez után is marad kötelezettsége a bírónak, az eljárási jogokról - de nem többről - kioktathatja a feleket, azt azonban nem mondhatja, hogy felperes, adjál be még egy ilyen keresetet, mert neked erre jogod lehet, aztán az ítéletében esetleg arról kell döntenie, hogy abba belefoglalja-e saját ötletét, vagy esetleg - saját ötletével szemben - azt mondja, hogy én ezt az igényt elutasítom. Ez a helyzet most remélhetőleg meg fog szűnni, minden esély megvan rá, hogy a kormány előterjesztése itt keresztül fog menni.
Sepsey Tamásnak ezek az atyáskodó, tehát az állam gondoskodó szerepét megkívánó gondolatai nem ebben a formában valósulhatnak meg. Ezt a szereposztást, hogy a bíró funkciója szigorúan és élesen váljék külön a jogi képviselő funkciójától, más módon lehet biztosítani. Lehet biztosítani azzal, hogy a pártfogó ügyvédi kirendelések rendszerét tökéletesítjük; lehet azzal, hogy a bíróság úgy biztosítson képviseletet a fél részére, hogy azt egy külön, tőle független személy lássa el: adott esetben például - ha az anyagi feltételek nem teszik lehetővé a megbízott képviselő részvételét -, pártfogó ügyvédet rendelhessen ki, és ennek természetesen a költségvetésben biztosítani kell az anyagi fedezetét. A Sepsey Tamás által felvetett kérdés azonban így megoldható.
Ugyancsak megoldható természetesen akkor is, hogyha az egyéb okokból gondoskodást igénylő személyek számára akár az eseti gondnoki, akár pedig az ügygondnoki kirendelési rendszert tovább lehet fejleszteni. Nem biztos, hogy a mostani ponton meg kell állni, végig kell gondolni, nincs-e olyan további lehetőség, amellyel esetleg mód nyílhat ilyen képviseleti lehetőségekre. Hangsúlyozom azonban: ezt funkcionálisan a leghatározottabban külön kell választani a bírói funkciótól, külön kell választani az anyagi jogi bírói kioktatási kötelezettségtől, mert ezt egyszerűen meg kell szüntetni; ez elavult, az európai jogrendszerekben nem létezik. Ha mi modernizálni akarjuk a jogunkat, meg akarjuk szabadítani azoktól az álhumánus, formális és rengeteg visszásságot okozó "szocialista" elemektől, akkor ezeket a lépéseket következetesen végig kell vinnünk.
Éppen ezért bizonyos értelemben értetlenül állok Sepsey Tamás javaslatának első felével szemben, amely ezt a tipikusan a Rákosi-korszak kellős közepén meghozott intézkedést szeretné átmenteni a polgári jogalkalmazás idejére is. Nem értem, nem tudom, milyen megfontolásból kívánja a továbbiakban is alkalmaztatni, mert idegen a polgári jogrendszertől. Tudomásom szerint Nyugat-Európában nincs példa erre, és ilyen elemekkel aligha tudjuk könnyíteni az igazságszolgáltatás tevékenységét.
Ezért a 2. sorszám alatti Sepsey-javaslatnak mind az első, mind pedig a második része vonatkozásában megalapozott az alkotmányügyi bizottság döntése, amely szerint egyiket sem támogatta egyharmaddal sem, és nem tartanám szerencsésnek, ha Sepsey Tamás javaslatának bármelyik eleme bekerülhetne a törvénybe. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
