SÁNDOR ISTVÁN
SÁNDOR ISTVÁN
SÁNDOR ISTVÁN, az Állami Számvevőszék alelnöke: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék törvényi kötelezettségének megfelelően elkészítette véleményét a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről. Az erről szóló írásos dokumentum az önök rendelkezésére áll.
Az idei költségvetés készítésének körülményei, a késedelem okai ismeretesek. A biztosítási önkormányzatok és a kormányzat közötti egyeztetések már az eredeti, a T/464. számon benyújtott, januári törvényjavaslat esetében is elhúzódtak, bár akkor még sikerült megállapodni. E törvényjavaslat visszakérésére és átdolgozására köztudottan a gazdasági stabilizációt célzó, márciusban nyilvánosságra hozott kormányintézkedésekkel összefüggésben került sor. Ez alkalomból azonban az önkormányzatok és a kormány között nem jött létre megegyezés. Így aztán a törvényalkotás folyamatában teljességgel szokatlan megoldás született: a társadalombiztosítási alapok 1995. évi költségvetése két változatban került az Országgyűlés elé; az A-változat az önkormányzatok, a B-változat a kormány költségvetése.
Az Állami Számvevőszék még februárban véleményezte az eredeti költségvetési javaslatot. Az akkori megállapítások sok tekintetben ma is időszerűek. Az 1994. évi teljesítési számok ezt megerősítik, ezért korábbi javaslatainkat kiegészítettük a mostani két változatú költségvetéshez kapcsolódó megjegyzéseinkkel.
(10.10)
Látható, hogy az A- és B-változat eltérései nem a főösszegek nagyságában, hanem az egyes tételek konkrét összegében, belső tartalmában mutatkoznak meg. Az ma már nyilvánvaló, hallottuk, hogy a gazdasági stabilizációs törvénycsomag tartalma, jóváhagyása a költségvetés végső számaira lényegében determinációt jelentenek. Elég itt csak a járulékalap szélesítését eredményező intézkedésekre gondolni, amivel az önkormányzati változat még nem számolt.
Ugyancsak meghatározottság az Egészségbiztosítási Alapra nézve, hogy a törvényt ilyen későn fogadják el és majd fél évig átmeneti finanszírozás volt.
Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés szűkre szabott keretei nem teszik lehetővé, hogy abból az egyes előirányzatok mögöttes tartalma részleteiben is érzékelhető legyen, láthatóvá váljanak a megtett és főleg a jövőben teendő intézkedések.
Az Állami Számvevőszék alapvető szándéka véleménye összeállításánál, az Országgyűlés munkáját segítendő, éppen ezeknek az összefüggéseknek a bemutatása volt.
A költségvetés mindkét változatánál jól érzékelhető a pénzügyi egyensúly megteremtésére irányuló szándék, bár mindkét változatban jelen vannak azok a bizonytalansági elemek, amelyek a tervezési paramétereket érintik vagy amelyek az 1995. év reálfolyamataival kapcsolatosak.
A társadalombiztosítási önkormányzatok a költségvetési előirányzatok teljesítését összekapcsolják az ellenőrzési, behajtási tevékenység javításával. Ez vitathatatlanul fontos, mi is évek óta sürgetjük ennek meglétét, látni kell azonban, hogy a költségvetési törvény megalkotásának csúszása miatt egyre kevésbé valószínű a tervezett intézkedések megvalósulása és hogy ezek érdemben befolyásolják az 1995. év eseményeit.
A törvényjavaslat változatai már nem tartalmaznak jelentős vagyonbevételt. Ezt mintegy pótolja a járulékalap szélesítéséből és a keresetek korábban számítottnál nagyobb ütemű növekedéséből adódó járulékbevételi többlet. A járulékalap szélesítése és a járulékfizetési fegyelem alakulása közötti negatív kapcsolat azonban ma még közelíthetőleg sem számszerűsíthető.
A Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap kiadásának együttes összege az A-változatban 850,5 milliárd forint, a B-változatban közel 847 milliárd forint.
A kiadások néhány területéről engedjenek meg egy-egy megjegyzést. A nyugdíjkiadások meghatározásakor 1995-re eredetileg 13,5 százalék éves szintű nyugdíjemeléssel számoltak, ami az új költségvetésben már 14,5 százalékra emelkedett. Az éves folyamatoktól függően még ez a mérték sem tekinthető véglegesnek, az eddig megvalósult nyugdíjemelés ugyanis 11 százalék.
Az egészségbiztosítás körébe tartozó ellátások kiadásai nagymértékben összekapcsolódnak az 1994-ben napvilágot látott egészségügyi kormányprogramban szereplő célokkal és intézkedésekkel, a stabilizációs intézkedéseknek az egészségbiztosítási kiadások alakulására gyakorolt hatásaival. Ennek szellemében szűkül az egészségügyi ellátás finanszírozásának keretösszege, mérséklődnek a táppénzkiadások, kismértékben emelkednek a gyógyszerkiadások. Komoly gond, hogy a változtatásokhoz rendkívül rövid idő áll rendelkezésre, a zökkenőmentes átállást nem látjuk biztosítottnak.
A társadalombiztosítás helyzetének egésze szempontjából ugyan nem meghatározó, de megítélésünk szerint fontos, közérdeklődésre is számot tartó kérdés a két alap működési költségvetése. Itt évek óta megfigyelhető a dinamikus növekedés. A működési kiadások együttes összege a költségvetés A-változatában 21,5 milliárd forint, a B-változatban 19,7 milliárd forint. Közbevetőleg megjegyzem, a működési költségvetésben nem jelenik meg az a jelentős értékű székházberuházás, amit a nyugdíjágazat meglévő tartalékvagyonából 1997-ig folyamatosan valósít meg. Úgy látszik, a működési kiadások emelkedése ma megállíthatatlan, ami objektív és szubjektív okokkal egyaránt magyarázható.
A költségvetési szféra területeihez hasonlóan a társadalombiztosítás igazgatásában is egyszerre jelentkezik jogos igény az újabb források iránt, de fellelhetők a túlköltekezés jelei is. E tekintetben úgy látjuk, hogy az 1995. évi előirányzatok nem tükröznek kellő és elvárható önmérsékletet.
Tisztelt Országgyűlés! Záró gondolatként még a következőről szeretnék röviden szólni:
A benyújtott törvényjavaslat is rávilágít azokra az átfogó gondokra, amelyekre az Állami Számvevőszék eddig is több alkalommal felhívta a tisztelt Ház figyelmét. A társadalombiztosítás az államháztartás alrendszere. Az államháztartási törvény azonban a társadalombiztosítás irányítását, működését, hatásköri, eljárási szabályait, bevételeinek és kiadásainak körét, gazdálkodását, vagyonát, a központi költségvetéssel és az államháztartás többi alrendszerével való kapcsolatát még nagy vonalakban sem rendezi. Az alapokra és a kezelőikre a költségvetési gazdálkodás előírásai vonatkoznak ugyan, de a kétségtelenül meglévő sajátosságok jogszabályban való rögzítése hiányzik. Ilyen például a költségvetési tervezés metodikája is, ami most előttünk jelentkezik.
Úgy gondoljuk, hogy az államháztartás reformja a társadalombiztosítás egész rendszerének, azon belül a nyugdíjrendszernek és az egészségbiztosítás ellátórendszerének áttekintését is magába kell hogy foglalja. Ehhez kapcsolódóan megfontolás tárgyát képezheti, hogy a jövőben a két elkülönült biztosítási ágra ne egy, hanem két költségvetési, illetve zárszámadási törvény készüljön. Az alapok sajátos helyzete, feladatai, azt hiszem, ezáltal átláthatóbbá válnának.
Nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy az államháztartás társadalombiztosítási alrendszere önkormányzati irányítás alatt áll. Ez a különleges státusz az eddiginél nagyobb odafigyelést és gondosságot igényel. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
