FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Meglehetősen szorult helyzetben vagyunk, mert földhöz kellene juttatni azokat az embereket, akik remélhetőleg a földből akarnak megélni, bármilyen formában: akár mert maguk akarnak dolgozni rajta, akár a szövetkezetnek akarják bérbe adni. Így a magam részéről mindenféleképpen támogatom a most előttünk lévő módosító javaslatot, annál is inkább, mert remélhetjük tőle, hogy az eddigi, eléggé képmutató és szemforgató politika helyett inkább hangsúlyozni tudjuk, hogy azok miatt kerül sor erre a módosításra, akik a földből akarnak megélni.
Nagyon szép hozzászólás hangzott el az előbb a földalapokkal kapcsolatban. Visszagondoltam én is, hogyan volt, és hogy kerültünk ebbe a helyzetbe, hogy van annyi kielégítetlen kárpótlási jegy az emberek kezében. Lehet szidni ezért a mostani kormányt, de azért egy-két megjegyzést szeretnék ez ügyben tenni.
Közismert, hogy a földalapok kijelölése során az elbírálatlan igényeket vették alapul. Szeretném hangsúlyozni, minden jelentőségével együtt, hogy az akkori kárpótlási hivatalok nem voltak kötelezve arra, hogy elbírált igényeket közöljenek ki, hanem csak összesítették az igényeket.
Aranykoronánként ezer forint került kiadásra kárpótlási jegyben, ugyanakkor az akkori törvények lehetővé tették az ötszáz forint/aranykoronánkénti áron való értékesítést, mi több, a kárpótlási hivatal nagyon sok munkát vállaló emberei megtűrték, sőt mi több, ügyes tanácsokat adtak, hogy hogy lehet nem megegyezésszerűen megegyezni - tehát nem megegyezés, hanem megállapodás volt. Így történhetett meg, hogy lelkes emberek szervezésében sok-sok 200, 500 és 700 négyszögöles birtok keletkezett az ötszáz forinton való kárpótlásijegy-értékesülés miatt abban a reményben, hogy a föld végtelen. A föld azonban nem végtelen.
Elhangzott előttem, hogy még földet kellene keresni. Trianon után akkora ez az ország, amekkora. Örvendetes ugyan, hogy ebből milyen nagy terület hasznosítható mezőgazdasági művelésre, de ez nem nyújtható, mint a rétestészta. Arról nem beszélve, hogy nemcsak a földért kapott kárpótlási jegyeket lehetett földre beváltani, következésképpen a földéhség még tovább növekedett. A természetvédelmi területek, amelyek eléggé ügyesen ugyanebben az időben kerültek kijelölésre, mind a mai napig rendezetlenek. Előttünk van - ugyan még nincs beütemezve, hogy mikor kerül a Ház elé, de minden képviselő megkapta - a Környezetvédelmi Minisztérium ez irányú előterjesztése. Ismeretes, hogy a 20-30 aranykoronás földalapi juttatást tovább csökkentette, jogos volt az a 20-30 aranykorona, hiszen legalább olyan embereknek biztosított némi kis földterületet, akik a földből élnek, és nem messziről jöttek oda spekulálni.
Annál is inkább javaslom és támogatom a magam részéről az előttünk lévő javaslatot, mert nagyon sok olyan ember lett földtulajdonos, aki nem azzal a szándékkal vett földet, hogy azon dolgozzon, pláne nem azért, hogy azon értékalkotó munkát végezzen. Volt, aki jó befektetésnek tekintette, mások pedig jobbik esetben igyekeztek bérbe adni a földet addig művelő szövetkezetnek. Azért mondom, hogy jobbik esetben, mert nagyon fontos lenne, hogy ezek a földek ne tartalékföldként, ne ugarként szolgáljanak, hanem azon termelés folyjon, és én abban bízom, hogy a helyi emberek földhöz való kötődése sokkal nagyobb. Ismertek olyan esetek, amikor - főleg a nagyvárosok környékén - kis területen kertészkedéssel, illetve intenzív növénytermeléssel nagy hasznot tudnának előállítani, ha a föld minél előbb a birtokukba kerülne.
Az egész dologban van egy olyan anomália, amire nagyon oda kell figyelni, hogy az egész földtulajdon struktúraváltozása után hihetetlen mértékben elaprózódott a földbirtok, és a kárpótlási törvény végrehajtása során egyáltalán nem történt semmiféle ösztönzés ennek a megakadályozására, épp ellenkezőleg, az ötszáz forinton való, megtűrt, egyezségen kívüli alkudozások következtében művelhetetlenül kicsi parcellák sokasága jött létre. Egyúttal valamennyi földtulajdon magánkézbe kerül, pusztán idő kérdése, és ezek igen nagy hányada földbérleti viszony keretén belül kerül hasznosításra. Ez viszont azt jelenti, hogy a föld tulajdonlása és a földből való élés, a föld hasznosítása személy szerint elkülönül, következésképpen a tulajdonosok tőkevisszapótlásban való érdekeltsége - ez lesz a jellemző - nem teremtődött meg, épp ellenkezőleg, és különösen a távoli földtulajdonosok esetén a föld bérleti díját nyilvánvalóan meg kell termelni, azt az illető földhasznosítónak ki kell gazdálkodni, de az nem kerül vissza a mezőgazdaságba, hanem adott esetben, a tulajdonos érdekeit szolgálva a nemzetgazdaság más ágazatain keresztül hasznosul vagy személyes fogyasztásra fordítódik.
Ez tömegében következésképpen azt jelenti, hogy további tőkekivonásra kerül sor a mezőgazdaságból. Ez is azt támasztja alá, hogy különösen azoknak a helyi lakosoknak a földhöz való juttatása lenne rendkívül fontos, akik földet akarnak munkálni, abból akarnak megélni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
