DR. FÜR LAJOS
DR. FÜR LAJOS
DR. FÜR LAJOS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, a tisztelt Ház és az országos közvélemény is teljesen egyetért abban, hogy az előttünk fekvő csomag - fűzzünk azokhoz bármilyen képzettársításokat is - rendkívül jelentős.
Jelentőségét aligha vitathatjuk, és gondolom, az utókor sem fogja vitatni. A jelentőség megítélése azonban legalább kétféle értelemben lehetséges , s amíg a parlament nagyobbik hányada annak pozitív oldalát próbálja bizonygatni, s azt mondja, hogy egy-két esztendő szigorú megszorításai után - amit a csomag tartalmaz -, majd a nyugodtabb és békésebb korszak következik, addig ezzel szemben mi, a parlament másik, kisebbik oldala azt mondjuk, hogy a jelentősége nem egy-két esztendőre szól; a Bokros-csomag jelentősége nagyon hosszú távú következményeket ígér az országnak.
Mi tehát azt mondjuk, hogy a csomag - úgy, ahogy van - elfogadhatatlan, elvetendő. Mert ha törvényerőre emelkedik, és a gyakorlatba ültetődik át, annak igen-igen keserves következményei lesznek. Frakciómban a szakemberek pontosan kiszámították - és hangoztatják is -, hogy a 170 milliárdos társadalmi elvonással együtt ugyanez a gazdaságpolitika a költségvetés másik oldalán igen jelentős hiányokat fog szenvedni.
(16.50)
Mondják - mert hiszen kézzelfogható és bizonyítható -, hogy az infláció fölgerjesztésével, az államadósság kamatterheinek növekedésével mintegy 50-60 milliárdos többletkiadása lesz a költségvetésnek. Másfelől ma már azt is pontosan meg lehet állapítani, hogy a rossz privatizációs politika, egyáltalán a nem létező és elhibázott privatizációs politika következtében a költségvetésben megtervezett 150 milliárdos bevételnek jó, ha a fele fog teljesülni. A fele, tisztelt képviselőtársaim, vagyis a kamatterhek növekedéséből és az inflációs bevételek elmaradásából mintegy 120-140 milliárdos vesztesége lesz a költségvetésnek. Egyfelől tehát 170 milliárdot elvonunk a társadalomtól, másfelől pedig hibás és rossz gazdaságpolitikánk következtében 120-140 milliárdot kidobunk az ablakon. Erre szokták azt mondani, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal kéz.
Szabad-e ilyen rossz és át nem gondolt gazdaságpolitikai elképzelések nyomán ennyire megterhelni a társadalmat? Én azonban, nem lévén közgazdász, nyilván nem a gazdasági, gazdaságpolitikai oldaláról szeretnék szólni a csomagnak, hanem azon belül is a - véleményem szerint - legsúlyosabbnak mondható részéről, ami az ifjúságot érinti, a fiatalokat, az ország társadalmának döntően nagy hányadát, a 30-35 év alatti korosztályokat. Azt is mondhatnám tehát, hogy az ország népességének a felét sújtják a Bokros-csomag egyes intézkedései. Számításaim szerint a 170 milliárdnak majdnem 40 százaléka irányul közvetlenül az ifjúság ellen. Sújtja az ifjúságot, méghozzá három irányból is. Sújtja egyfelől a családpolitikai intézkedések nyomán, úgy is mondhatnám, hogy a teljes torz és hibás családvédelmi intézkedések nyomán; másfelől sújtja a közoktatás oldaláról és harmadjára, de nem utolsósorban közvetlen anyagi helyzetében, a lakásépítési segélyek korlátozásával, illetve a pályakezdő segélyek mérséklésével. Majdnem 40 százaléka irányul tehát - hangsúlyozni szeretném - közvetlenül az ifjúság ellen.
Hadd szóljak először nagyon röviden a családvédelmi intézkedésekről! Mielőtt azonban szólnék, hadd idézzem a Magyar Szocialista Párt választási szakmai programjának idevágó részét. "Súlyos jelenség a fiatal gyermekes családok helyzetének romlása, az, hogy ma már a dolgozó aktívak is segélyre szorulnak. A gyermek- és ifjúsági korosztályok, a pályakezdők az igazi vesztesek - főleg falun. Hátrányaik csökkentése, illetve megszüntetése a legsürgetőbb szociálpolitikai feladat. Igaz, hogy mindenkinek egy élete van - így az MSZP szakmai programja -, de senkit, egy generációt sem szabad feláldozni a gazdasági, társadalmi átalakulás, a modernizáció oltárán. Nem támogatható - mondja tovább - olyan képmutató politika, amely a gyermekvállalást csak a születésig ösztönzi, de a már megszületett gyermek nevelésében magára hagyja a családokat. A családi pótléknak, mint az egyik legfontosabb, állampolgári jogon járó pénzbeni támogatásnak továbbra is adómentesnek kell maradnia."
Lehetne még idézni ebből a programból. Erre szokták azt mondani: az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Itt azonban merőben másról van szó. Éppen ellenkező családpolitikáról, amelyik szemben áll nemcsak a programmal, szemben áll az európai gyakorlattal és szemben áll a magyar társadalom szükségleteivel.
Sokan beszéltek már erről. Magam csak azt szeretném kiragadni ebből, hogy például egyáltalán nem tisztázott - ahogy ezt az MDF egyik képviselője annak idején kifejtette - a rászorultság fogalma. Statisztikai fogalom ez. Nyilvánvaló, a valóságban ennek érvényesítése módfelett nehéz lesz. Mint ahogy azt is tudjuk, hogy éppen a családi juttatások merőben másként érintik a nagyon gazdagokat, a kevésbé gazdagokat és a szegényeket vagy az elszegényedő embereket. A különbség a családi jövedelemben többszörös, sőt esetenként sokszoros is lehet.
Végül, de nem utolsósorban azért is fontos ez a kérdés számunkra, mert tudjuk, hogy ma már a két- és többgyermekes családok nagy része személyenkénti jövedelme alapján messze a létminimum alatt él. A pótköltségvetésben azonban sehol nem láthatók azok az összegek, amelyek mindezeket kompenzálnák.
Amennyiben a családok támogatása csökken, teljesen természetes, hogy több édesanya lesz kénytelen munkába állni - ha ugyan egyáltalán talál magának munkát -, ennek következtében gyermekét bölcsődébe, óvodába adni - ha ugyan talál erre helyet -, illetve ha nem talál munkát vagy az újra igénybe vett munkahelyéről gyorsan elbocsátják, akkor munkanélküli-segélyre és -járulékra válik jogosulttá. Így hát, amit egyik kezünkkel elveszünk, azt valójában a másikkal valamilyen módon itt is pótolni kellene.
Rendkívül súlyos az intézkedéscsomagnak a közoktatásra vonatkozó része. Az ifjúság jövőjét befolyásoló másik igen fontos tényező az oktatás. A közoktatásban és a felsőoktatásban alkalmazott megszorító intézkedések nemcsak nehéz helyzetet teremtenek az óvodáktól az egyetemekig, hanem - bármennyire rossz is, ki kell mondani -, az intézmények tönkretételét, az oktatás minőségének romlását vonják vagy vonhatják maguk után.
Míg az előző négyéves kormányzati ciklusban iskolák nyíltak kicsi falvakban, számos településen a polgárok összefogása, az önkormányzatok közösségéért érzett felelőssége rendbehozta az iskolákat, illetve újakat épített - magam is avattam egyet-kettőt az országban -, ez a mostani program és a szaktárca ismert magatartása minden bizonnyal iskolabezárásokkal jár együtt. A kistelepüléseken élő gyermekek esélyegyenlősége odalesz. De nemcsak a kistelepülések iskolái zárnak be, hanem a nagyobb településekben is igen nehéz helyzetbe kerülnek az óvodák és az iskolák, hiszen a Bokros-féle csomag 15 százalékos közalkalmazotti leépítést ígér.
Nem akarom tovább sorolni a torz és visszás elgondolásokat, az oktatás egészét érintő lehetetlen következményeket.
(17.00)
Időm vége felé járván csupán néhány nagyon fontos következményre szeretném felhívni a tisztelt Ház és az ország közvéleményének a figyelmét.
Az egyik súlyos következménye ennek a csomagnak az lesz, hogy az országban tovább nő a szociális feszültség, és ez beláthatatlan következményeket is vonhat maga után. Elsősorban olyan értelemben, hogy a társadalom belső fizikai és szellemi állapota romlik, olyan állapotba kerülhet, amikor a reménytelen ország még reménytelenebbé válik.
Fontos következménye lesz az is, hogy létrejön vagy megnő az esélyegyenlőtlenség. Az esélyegyenlőtlenség, amely alapvető ellentmondásban van a demokrácia alapkövetelményével. Megnő az esélyegyenlőtlenség főként a falvakban és vidéken élő fiatalok számára, megnő az esélyegyenlőtlenség minden fiatal számára, akár családos, akár csak családot akar majd alapítani. Súlyos gazdasági és társadalmi következményei lesznek, hiszen elzárja vagy korlátozza a vállalkozói rétegek utánpótlását. Annak, aki az élet elemi föltételeinek a megteremtésével küszködik, nyilvánvalóan semmi lehetősége nem lesz arra, hogy polgári vállalkozásokba, akárcsak kisvállalkozásba is kezdjen. Súlyos társadalmi következményei is lesznek a törvénynek, hiszen tönkreteszi azokat a középrétegeket, amelyek most megpróbálnak valamilyen módon megkapaszkodni, illetve eltorlaszolja az utánpótlás képződéseit és lehetőségeit. Magyarán szólva, tehát nem folytatódhat a polgárosodás, Magyarország nem tud eljutni a polgári Magyarország megteremtésének annyira vágyott és valamennyiünk által vallott állapotába.
Végül, de nem utolsósorban, példátlanul súlyosak lehetnek a demográfiai következmények. Azok, amelyekről annak idején itt ebben a Házban képviselőtársam, Varga István igen részletesen szólott már. Mindezek alapján tehát javasolnám a tisztelt kormánynak és pénzügyi kormányzatnak, vonja vissza beterjesztését, dolgozza azt át, és lehetőleg próbálja abból kiiktatni azokat a rendkívül súlyos gazdasági, társadalmi, jogi, fizikai és szellemi következményeket, amelyek a törvény esetleges végrehajtásával együtt járnának. (Taps a jobb oldalon.)
