DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalt, sajátos törvényjavaslatot a kormány azzal a céllal nyújtotta be, hogy a költségvetési egyensúlyt valamelyest helyrehozza, azaz egyfelől növelje a költségvetési bevételeket a javasolt rendelkezések elfogadásával, másfelől csökkentse a költségvetési kiadásokat.
Ez önmagában helyes, elfogadható és támogatandó törekvés, azonban úgy véljük - és az MDF képviselői eddigi felszólalásaikban is ezt igyekeztek bizonyítani -, hogy az a mód, amit ennek az alapjában helyes törekvésnek a megvalósítására ajánl a kormányzat, nem alkalmas eszköz az egyébként helyeselhető cél elérésére.
Sokféle okból nem alkalmas, képviselőtársaim ezt sokoldalúan bizonyították és a javaslat tárgyalására hátralévő időben még bizonyítani is fogják, de az egyik alapvető érvelési irányunk eddig is az volt - és én ezt szeretném némileg kiegészíteni -, hogy a beterjesztett törvénycsomag számos vonatkozásban alkotmányunkkal is ütközik, tehát alkotmányellenes rendelkezései vannak a javaslatnak.
Ebben a körben a képviselőcsoport részéről már korábban történt egy részletes kifejtés a személyiadat-nyilvántartási rendszer tervezett átalakításával kapcsolatban, és egyes felszólalásokban azokat az alkotmányos aggályokat is érintettük, amelyek a szociális ellátórendszer tervezett szűkítésével kapcsolatos rendelkezésekben fogalmazódnak meg, érintettük továbbá az önkormányzati rendszer tervezett módosításával, az önkormányzatok gazdasági önállóságának érintésével, az önkormányzatok támogatását illető megszorításokkal kapcsolatos alkotmányos aggályainkat is. Ez utóbbi két kérdéskörben szeretném részletesen kifejteni a Magyar Demokrata Fórum alkotmányos aggályait, mindenekelőtt a szociális ellátórendszerrel kapcsolatos szűkítések, megszorítások vonatkozásában.
Miről is van itt szó? Mint tudjuk, a gyedet és a várandósági pótlékot eltörli ez a javaslat, illetve eltörölni javasolja a kormány. Ugyanakkor a gyes és a családi pótlék a továbbiakban - a javaslat értelmében - nem alanyi jogon jár a jogosultaknak, hanem rászorultsági alapon, tehát csak azoknak, akik bizonyos kritériumoknak megfelelnek.
Úgy vélem, hogy ebben a körben a javaslat nincs tekintettel a szerzett jog intézményére, és ebben a vonatkozásban mindenképpen alkotmányellenes. Idézem az Alkotmánybíróság 62/1993. (XI. 29.) számú határozatát. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a kiemelt nyugdíjak elvonásával kapcsolatos országgyűlési döntés alkotmánybírósági felülvizsgálatával összefüggésben hozta, és itt az indokolásban a következő szerepel - tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlom -, az Alkotmánybíróság szó szerint a következő megállapítást teszi:
"A jogállamisághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása. A jogállam a szerzett jogokhoz csak akkor nyúlhat hozzá, ha ezek a jogok jogellenesen, így például az állampolgárok jogegyenlőségét sértő módon keletkeztek" - miként azok a bizonyos kiemelt nyugdíjak. Úgy gondolom, ebből viszont fordítva az következik, hogy amennyiben nem jogellenes módon szerzett jogokról van szó, akkor az Alkotmánybíróság vonatkozó döntésének értelmében - miután a jogállam a szerzett jogokhoz csak abban az esetben nyúlhat hozzá, ha az jogellenesen keletkezett - a jogszerűen keletkezett szerzett jogokhoz a jogállam nem nyúlhat hozzá.
Mit jelent ez az adott esetben? Úgy gondolom, azoktól, akik akár várandósági pótlékban, akár gyedben részesülnek, akár pedig oly módon részesülnek gyesben, illetőleg családi pótlékban, hogy a törvényjavaslat rendelkezései alapján a jövőben erre nem lennének jogosultak, ezeket a szerzett jogokat jogszerűen elvenni nem lehet. Természetesen joguk van lemondani a jogosultaknak, és az államnak joga van olyan szabályokat felállítani, amelyben, mondjuk, kérelemhez kötik, hogy továbbra is élvezhessék szerzett jogaikat azok, akikkel szemben most már egy olyan kritériumot állapít meg, hogyha még nem szerezték volna meg ezt a jogot, akkor a jövőre vonatkozóan nem szerezhetnék meg a fennálló törvények szerint. De úgy gondolom, akik ezt megszerezték, azoktól jogszerűen elvenni nem lehet.
(18.00)
Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmány 2. §-a értelmében a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. Ennek konzekvenciái vannak. Jogállamban az állampolgároknak igenis jogaik vannak. Annak idején a paternalista állam bizonyos juttatásokat, kedvezményeket adott az alattvalóinak - ha tetszik -, a jogállamban viszont nem alattvalók, hanem állampolgárok élnek. Ők nem kedvezményeket, nem juttatásokat kapnak, amit esetleg holnap az állam, ha úgy tetszik neki, ha úgy hozza az idő, vagy ha megszorul, akkor vissza is vonhatja ugyanúgy, ahogy az előbb adta. Jogállamban ezek a szerzett jogok megilletik az állampolgárokat, tőlük visszavonni azokat nem lehet. Ez egy olyan alapvető kérdés, tisztelt képviselőtársaim, amire mindenképpen tekintettel kell lenni. Erre vonatkozóan módosító indítványt is fogok beadni, és majd kérem annak támogatását.
A másik kérdés az önkormányzatok kérdése. Szintén a 2. §-ból kiindulva úgy vélem, hogy az önkormányzati rendszer, az önkormányzati autonómia a demokratikus jogállamnak egy olyan alapintézménye, amely semmiképpen nem érinthető. Az alkotmány úgy rendelkezik, hogy az önkormányzatok önállóan és demokratikusan intézik a választópolgárok közösségét érintő úgynevezett helyi közügyeket, illetőleg a lakosság érdekében önállóan gyakorolják a helyi közhatalmat. Egyértelmű tehát, hogy az önkormányzati önállóság, az autonómia egy alkotmányos kritérium. Az önkormányzat önállóságának alapja, az önálló gazdálkodás legfontosabb eleme, úgynevezett önkormányzati alapjog, s az önkormányzati autonómiának mintegy tartópillére ez a gazdasági-pénzügyi önállóság. Ez a módosításcsomag pedig, ami az önkormányzati gazdálkodásra vonatkozik, éppen az önkormányzati autonómiának ezt az alappillérét, a gazdasági-pénzügyi önállóságot érinti, meggyőződésem szerint olyan mélyen, ami feltétlenül az önkormányzat autonómiájára vonatkozó alkotmányos jogot sérti.
Valahogy a kormány abból indul ki - és ez már tapasztalható volt az elmúlt hónapok során különböző kormányzati tényezők nyilatkozataiból, riportokból -, hogy itt az önkormányzatok felelőtlen gazdálkodásáról van szó, csődhelyzetek következnek be az önkormányzatoknál, ezért lépni kell, valamit csinálni kell, meg kell szorítani az önkormányzatok gazdálkodását, felelősségre kell őket szorítani, mert ez így tovább nem mehet. Az önkormányzati bizottság ülésén a belügyminiszter úr tájékoztatása szerint a tízet sem haladja meg azon önkormányzatok száma, amelyek csődhelyzetbe kerültek, és a fizetési gondokkal küszködő önkormányzatok száma sem éri el a 80-100-at. Tehát nem olyan problémáról van szó, ami egy ilyen drasztikus intézkedésnek akár csak a felvetését is indokolttá tenné, és semmiképpen nem fogadható el, hogy az önkormányzatok két százalékát sem érintő gazdálkodási - bár megengedem, lehet, hogy felelőtlen gazdálkodási - problémák miatt mintegy a kollektív bűnösség elvét alkalmazva az önkormányzatok egészére nézve olyan intézkedéseket javasoljunk, ami ráadásul az önkormányzati autonómiát mint alkotmányos alapjogot is érinti.
Melyek ezek az intézkedések, amelyek véleményem szerint ilyen megengedhetetlen és alkotmányos problémákba ütköző intézkedések lennének? Az önkormányzati törvény 88. §-a az önkormányzatok gazdálkodási önállóságának néhány elemét bontja ki, miszerint valamennyi önkormányzat létrehozhat alapítványt, kötelezettséget vállalhat közérdekű célra, felvehet hitelt, kibocsáthat kötvényt, betétként helyezheti el a célhoz nem kötött forrásait, valamint igénybe vehet egyéb banki szolgáltatásokat is. A most tárgyalt törvénycsomag a helyi önkormányzatoknak az önkormányzati törvényben felsorolt kötelezettségvállalásait úgy korlátozná, hogy azt mondja, e kötelezettségvállalások a jövőben egyszerű törvényben korlátozhatók. Mi ezzel a probléma? Az a probléma, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy önkormányzati alapjog, amely csak kifejezett rendelkezéssel és kétharmados törvénnyel korlátozható, ezek szerint - ha elfogadnánk ezt a törvénymódosítást - a jövőben egy egyszerű szótöbbséggel hozható törvénnyel módosítható lenne. Magyarul: most egy általános biankó felhatalmazást adunk arra, hogy a jövőben egyszerű szótöbbséggel meghozható törvényekkel konkrétan a kötelezettségvállalás korlátozható legyen. Úgy vélem, hogy ez mindenképpen megengedhetetlen, és az önkormányzatok gazdasági autonómiáját oly mértékben sérti, hogy az önkormányzatok általános autonómiáját is veszélyezteti.
Ugyanilyen problematikus az a másik rendelkezés is, amely azt mondja, hogy az államháztartási törvény a költségvetési szerveknek biztosít egy olyan jogosultságot, hogy az előirányzaton felüli többletbevételeit, valamint a jóváhagyott pénzmaradványt saját belátása szerint szabadon használhassa fel. A jövőben ezt úgy kívánja korlátozni a törvény, hogy a költségvetési szerv ezen jogát - hangsúlyozom - csak akkor tartja fenn, amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik. Óvatos a fogalmazás, mert költségvetési szervről beszél. Nincs is semmi probléma, ha ez a költségvetési szerv csak a központi költségvetési szervekre vonatkozik, mert azok önálló gazdálkodását ily módon minden további nélkül lehet jogszabállyal korlátozni. Azonban az Áht. általános értelmezése szerint a "költségvetési szerv" terminológiába beleértendők a központi költségvetési szerveken túl a helyi önkormányzat költségvetési szervei is, egyrészt az önkormányzati hivatalok, másrészt az önkormányzat által működtetett különféle helyi intézmények is.
Arról van tehát szó, hogy amennyiben elfogadnánk ezt a rendelkezést, egyszerű jogszabállyal - ami most már nemcsak törvény, hanem kormányrendelet, sőt miniszteri rendelet - korlátoznák a helyi önkormányzati költségvetési szervek, az önkormányzati hivatalok gazdálkodását is oly módon, hogy például egyszerű miniszteri rendeletben megakadályoznák forrásmaradványaik szabadon történő felhasználását. Úgy érzem, hogy ez is egy olyan korlátozás, ami az önkormányzati önállóság és autonómia szempontjából megengedhetetlen.
A harmadik probléma - amiről a legtöbbet szó volt eddig -, hogy a költségvetési hozzájárulásokat hogyan kapja meg az önkormányzat. Most havi bontásban kapják meg az önkormányzatok a címzett- és céltámogatások kivételével - ami egy másik téma. Ez a havi bontásban történő önkormányzati támogatás biztosítja azt, hogy az önkormányzat szabadon tud vele gazdálkodni, a költségvetésében kalkulálhat vele, attól függően, hogy mikor van rá szüksége stb. A Gstv. 118. §-a azt irányozza elő, hogy a jövőben ezt az időarányos havi hozzájárulást a kormány - úgymond - a központi költségvetés likviditási szempontjaira figyelemmel, akár 20 százalékkal is jogosult lesz mérsékelni. Tehát akár azt is megcsinálhatja a kormány, hogy a 20 százalékot minden hónapban elveszi és a végén, az utolsó hónapban adja oda. Tekintettel arra, hogy a helyi önkormányzati költségvetésekben az állami költségvetési hozzájárulás döntő súlyt képez - 55-70 százalékot -, ha ennyire kiszámíthatatlan lesz a költségvetés, az önálló gazdálkodást ez nyilvánvalóan oly mértékben sújtja, ami már szintén alkotmányba ütközik.
Jogosan megfogalmazhatók ezzel kapcsolatban a következő kérdések is:
Ha a kormány az önkormányzatot megillető állami támogatások egyötödét időlegesen visszatarthatja, hogyan lehet a helyi önkormányzatoknál felelősen megtervezni az éves költségvetést, a kiadások ütemezését, a közszolgáltatások folyamatos teljesítését?
(18.10)
A második kérdés, amit engedjenek meg, hogy föltegyek: ha a kormány az önkormányzatokat megillető állami támogatások egyötödét időlegesen visszatarthatja, ki és hogyan kérheti számon az önkormányzatoktól - az önkormányzatok polgármestereitől, mondjuk - a helyi gazdálkodásért való törvényi felelősséget?
És végül a harmadik kérdést hadd fogalmazzam meg: hogyha a kormány az önkormányzatokat megillető állami támogatások egyötödét időlegesen visszatarthatja, az akár 11 hónapon keresztüli visszatartás időszakára vonatkoztatva vajon kaphat-e a helyi önkormányzat némi ellentételezést, kamat formájában? Ez a kérdés is jogosan merül föl - legalábbis nálam jogosan merül föl -, de a válasz nyilvánvalóan az, hogy nem. Ebből arra következtetek, hogy ilyen rendelkezés nincs a törvényjavaslatban, sőt van egy ellentétes rendelkezés a kamat vonatkozásában. Úgy gondolom, ha ez nem is alkotmányos probléma, de talán a befejezést megelőzően ez is megér egy kitekintést. Ugyanis a hatályos államháztartási törvény a kamatfizetés vonatkozásában - önkormányzat kontra központi költségvetés - kétfajta rendelkezést tartalmaz, egymással összhangban van a kétfajta rendelkezés. Amennyiben az önkormányzat által igénybe vett normatív állami hozzájárulás legalább öt százalékkal meghaladja az őt ténylegesen megillető összeget, továbbá, ha a megítélt címzett- és céltámogatást nem a törvényben megjelölt feladatra költi az önkormányzat, az önkormányzat köteles a központi költségvetés számára a költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatot megfizetni. Ez korrekt dolog, és főleg azért korrekt, mert megvan a másik oldala is. Azt mondja az Áht., hogy amennyiben a központi költségvetésből az önkormányzat részére folyósítandó normatív állami hozzájárulás legalább öt százalékkal kevesebb az önkormányzatot ténylegesen megillető összegnél, a központi költségvetés köteles a helyi önkormányzat részére a költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatot megfizetni.
Így szól a jelenleg hatályos Áht., és ehhez képest - tisztelt képviselőtársaim - olvassák el ezt a mostani gazdasági stabilizációs törvényjavaslatot. Igaz, hogy nem feltűnő részen, a hatályon kívül helyező paragrafusoknál elmarad az Áht. 64. § (3) bekezdése; nem az, amelyik az önkormányzatok kamatfizetési kötelezettségét emeli törvényerőre, hanem az, amely az önkormányzatok felé fizetendő kamatfizetést tenné kötelezővé. Tehát féloldalassá válik az Áht. eddigi rendelkezése. Nyilvánvaló tehát, hogy a kormány nem is szándékozik fölvetni azt a kérdést, hogy kapjon az önkormányzat - a 20 százalék vonatkozásában elvont költségvetési juttatás fejében - bármiféle kamatot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Térjünk vissza röviden arra, hogyan is szólt az alkotmány az önkormányzatok vonatkozásában: a helyi önkormányzat önállóan és demokratikusan intézi a választópolgárok közösségét érintő, úgynevezett helyi közügyeket, illetőleg a lakosság érdekében önállóan gyakorolja a helyi közhatalmat. Úgy vélem, hogy ezeknek a rendelkezéseknek a tükrében, amennyiben ezeket elfogadnánk, ezt a jövőben nem mondhatjuk el az önkormányzatokra. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MDF padsoraiban.)
