SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ
SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ
SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon köszönöm, hogy ezen a késői órán szót kapok, és köszönöm Akar László államtitkár úrnak, hogy megtisztel személyes jelenlétével. Úgy látszik, ebben az időpontban is fontos, hogy a kormány részéről valaki részt vegyen az Országgyűlés munkájában.
Tisztelt Országgyűlés! A hozzászólások nagy része elhangzott, a vége felé járunk az általános vitának és a vitaindító miniszteri expozé, valamint Békesi László képviselőtársam hozzászólása nagyon sok olyan elemet tartalmazott, amelyek egymást is erősítik és amelyekkel én - most bármilyen furcsa - egyetértek.
Felhalmozás, export, a tőkebefektetés ösztönzése: egyet lehet érteni. Az import, a fogyasztás visszafogása, csökkentése: egyet lehet érteni. A külső-belső pénzügyi egyensúly megteremtése: egyetértek. Az államháztartási reform felgyorsítása: szintén egyetértek. A privatizáció gyorsított ütemben való folytatása: egyetértek.
Egyetértett a két képviselőtársam - a jelenlegi és a volt pénzügyminiszter -, én is egyetértek velük, hogy ugyanakkor azokat a módszereket és eszközöket, amelyek ezeket a fontos kérdéseket megjelenítik, finomítani kell - vagy, ahogy Békesi képviselő úr mondta: lehet - például a szociális blokk és az illetéktörvény néhány kérdését illetően.
Továbbá egyetértek velük a személygépkocsi vélelmezett magáncélú használatához kapcsolódó adóztatás kérdésében; egyetértek a munkanélküli-foglalkoztatáshoz kapcsolódó adóalapcsökkentés feltételrendszerének megváltoztatásával; a szerencsejátékokról szóló törvény összefüggésében az adóalap szélesítésével; a gépjárművek átírásánál a köbcentiméterre vonatkozó emeléssel; az útlevél-kiállítással kapcsolatos illetékemelés is belefér a jóízlésembe; azzal pedig maximálisan egyetértek, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezeteknél csak a hitelezők hozzájárulásával kerülhessen sor béremelésre.
Tehát van azért ebben a csomagban egy halom olyan kérdés, amivel egyet lehet érteni. Akkor most tulajdonképpen mi az - az elmondottakból talán kiderül -, amivel nem értek egyet?
A dolog itt számomra tulajdonképpen önmaga által megválaszolást is nyer, nevezetesen hogy egy törvényről van szó, és én a magam részéről kénytelen leszek a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni: amikor majd döntésre kerül a sor, akkor mindazt a sok mindent, amit elmondtam és amivel egyetértek, nem fogom tudni figyelembe venni.
Elsősorban mi az, ami miatt nem fogom tudni elfogadni a saját magam által nagyon szép, hosszú sorban felsoroltakat? Békesi képviselőtársam azt mondta, nem tudja, miért az az elementáris támadás, ami ezt a csomagot éri. Hadd mondjam, hogy részemről - és azt hiszem, sokak részéről - egy olyan dolog van, ami nagyon hiányzik, jóllehet itt van már a május és májusra ígérte, aki ígérte. Mi az a távlati cél és stratégia, aminek az érdekében ezeket az intézkedéseket meg kell hozni, vagyis hol van az a - most még senki által nem ismert - modernizációs terv? Ezt maga az előterjesztés is elismeri, hogy ezzel bizony késlekedik, aki késlekedik. Talán egy egyidejű beterjesztéssel könnyebb lett volna megítélni, hogy melyik mennyit nyom abban a bizonyos serpenyőben.
Az említett két képviselőtársam - tehát a jelenlegi és a korábbi pénzügyminiszter - is hangsúlyozta, sokan mondják, szemére vetik a kormánynak a határozatlanságot. Én azt gondolom, az ország lakossága nem ezt a fajta határozottságot várja, nem ezt a határozottságot várta és nem a szociális kérdésekben való, mindannyiunk által ismert határozottságot várta. Egészen másfajta határozottságot várt és vár.
A határozottságot nem a kiadások szociális kérdésekre szorítkozó megkurtítása kellene hogy jelentse. Nem ez a határozottság hiányzik, hanem az, amelyet én novemberben is elmondtam - akkor a '95-ös költségvetési törvény tárgyalásakor -: a bevételeknek az a határozottsága, amely elsősorban a sokat emlegetett feketegazdasággal kapcsolatos. Kész a Bokros-csomag és nem kész - vagy legalábbis nem tudom, hogy kész lenne - a Kuncze-féle intézkedési terv. Nagyon szívesen olvasnám.
Óvatosan bánik ez az anyag és az ezt leképező pótköltségvetés... - jóllehet tudom, hogy nem tartunk most ott a tárgyalásban, mégis engedjék meg, hogy egy mondattal hivatkozzak rá! Tehát óvatos becslések szerint 20 milliárd körüli az az összeg, amit a pótköltségvetés a feketegazdaságból való bevételként tervez. Én ugyanakkor sem abban, sem ebben az intézkedési tervben nem látom, mely módszer milyen sajátosságaival, a bevételek milyen ütemezésével és tartalmával kívánja mindezt megvalósítani. Számomra nem elég azt mondani, hogy eltökélt szándéka a kormánynak az adócsalók elleni küzdelem; a gyakorlati megvalósítási módját hiányoltam és hiányolom.
Pénzügyminiszter úr szerint újabb megszorító csomag készül, és mindez az őszre várható. Itt és most kérdezem: tessék mondani, addigra meglesz az a valódi jövedelem-nyilvántartás, amelynek alapján a megszorító csomag másodszor nem eshetne abba a hibába, miszerint csak a látható jövedelmet, tehát a béreket vesszük célba? Vagy addigra nyilvánvalóvá fog válni, hogy a bér és a jövedelem szinonim fogalmak? Mert nekem alapvetően, koncepcionálisan ez a problémám ezzel a törvénytervezettel és ezért nem tartom javíthatónak.
Itt 25 ezer forintos limitről van szó a családi pótlékban, a tandíjban és mindenben. Milyen 25 ezer forintos limitről? Arról, ami látható? Csak a bér látható, tehát akkor ez a megszorítás a bérből élőkre vonatkozik. 25 ezer forint akkor, amikor az infláció legalább 25 százalékos? Ha kell, majd létszámleépítés árán fognak bért emelni a munkáltatók - csakhogy egy béremelésben nem lesz érdekelt sem a munkáltató, sem a munkavállaló. Hiszen ha egy forinttal lesz túl a 25 ezer forintos bűvös határon, elveszítheti két gyereke után - mert ez a tipikus és nem a kilenc gyerek - a 6700 forintos nettó családi pótlékát; ez tehát egy bújtatott bérbefagyasztás is.
(19.20)
Itt van a tandíj kérdése. Nem azért nem értek egyet a tandíjjal, mert mára kiderült, hogy nincs olyan könnyelmű pénzintézet, amely bármiféle hitellel ellensúlyozná a tandíjat. Azért nem értek egyet vele, mert a magyar alkotmány 70/F § (2) bekezdése ma még szintén hatályos. Ez azt mondja, hogy az alapfokú oktatás ingyenes és kötelező, a közép- és felsőoktatási intézményben a gyermek képességei alapján folytatja tanulmányait, és az itt folytatott tanulmányait az állam anyagilag segíti. Ha majd erről a paragrafusról kiderül, hogy a jogalkotók szándéka az ingyenesség fenntartása közép- és felsőfokon, akkor kénytelen leszek elfogadni a tandíjat, mint olyat.
Fontosnak tartom elmondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy a sokat emlegetett kétezer forint nincs sehol leírva. A tandíj ténye van leírva és az, hogy '95. szeptember 1-je. Más nincs leírva tételesen. Van ellenben egy hatályos felsőoktatási törvény, és ez a hatályos felsőoktatási törvény azt mondja, hogy a tandíj mértékéről és az egyéb, szociális juttatásokkal foglalkozó kérdésről kormányrendelet határoz. Tisztelt képviselőtársaim, tehát ha elfogadják a tandíjat, akkor semmi egyebet nem fogadnak el, csak a bevezetést. Az intézmények autonómiája pedig olyan mértékben fogja megállapítani a tandíj nagyságrendjét, amilyen mértékben az intézmények lepusztulnak. Hiszen a pótköltségvetés pontosan fogalmaz, dehogyis akarja a felsőoktatás fejlesztésére fordítani a tandíjat! A központi költségvetés bevételi forrásaként kezeli. A tandíjat tehát részint alkotmányossági szempontból, részint az abszolút ködös felhasználási céllal való megjelenése miatt nem tudom támogatni.
Az önkormányzatok kérdéséről képviselőtársaim közül sokan, sok mindent elmondtak. Sajnos, ma már nemcsak a kistelepüléseket látom veszélyben, mert azzal, hogy az államháztartási törvény 101. §-ának módosítását tervezi ez a törvénycsomag, gyakorlatilag bárhol, bármikor, bármelyik önkormányzat a 3179 közül kerülhet abba a helyzetbe, hogy az állami költségvetés likviditási problémái miatt helyben nem lesz bérkifizetési lehetősége. Márpedig miért ne lennének likviditási problémái az állami költségvetésnek, ha egyébként vannak?! Béreket nem lehet majd a hetedik, meg a tizenkettedik hónapban fizetni! Az elvégzett munkáért munkabér jár, s ha az önkormányzatok 20 százalékkal csökkentett összeget kapnak, az vajmi keveset fog segíteni azon a munkavállalón, akinek egyébként 3-án megjönnek a számlái. Ha egyéb nem lenne ebben a törvénycsomagban, csak ez az egy paragrafus, akkor sem támogathatná az, aki felelősséget érez a 3179 önkormányzat működéséért.
Ezért mondtam tehát, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is ki fogják önteni azok, akik a hellyel-közzel fellelhető jó szándék ellenére sem tudják támogatni ezt a törvénytervezetet. Most már egy minden összefüggésében végiggondolt államháztartási reform segíthetne valamit, amennyiben igaz, hogy ez csak egy rövid időszakra szóló, egyszeri megszorítást tartalmazó törvény. Ennek az államháztartási reformnak azonban majd valódinak kell lennie és nem lehet azonos az államháztartás alrendszereiből történő pénzkivonással.
Én nagyon köszönöm azoknak a képviselőtársaimnak - Csehák Juditnak, Orosz Istvánnak, Mécs Imrének, Izsó Mihálynak -, akik aggodalommal szóltak a XXI. századi felnőttekről, a mai gyerekekről. Azt gondolom, hogy tisztelt képviselőtársaim a döntés pillanatában pontosan fogják mérlegelni, hogy ez az intézkedéscsomag lehet, hogy rövid távon hoz valamit, 4-5 múlva, a XXI. századra azonban feleslegesen - feleslegesen! - visszafordíthatatlan folyamatokat fog elindítani elsősorban a gyerekek és a családok életében. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.)
