DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat vitájából az tűnt ki - és a törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok száma és tartalma is azt bizonyítja -, hogy képviselőtársaim alapvetően egyetértettek a törvényjavaslattal. A hozzászólások és a módosító indítványok a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és a magyar büntetőjogszabályok összhangja megteremtésének, valamint a jogalkalmazásban megnyilvánuló hiányosságok orvoslására irányuló módosításnak a szükségességét támasztották alá. E javaslatok közül csak azokat nem tudtuk támogatni, amelyek a törvényjavaslat elveit érintették.
A javaslatok alapvetően az új jogszabályi rendelkezések pontosabbá tételére, illetve a gyakorlatban történő minél egyértelműbb alkalmazhatósága megteremtésére irányultak. E módosító indítványokkal egyetértettünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! A büntető törvénykönyvet érintő rendelkezések közül a legtöbb módosító indítvány a törvényjavaslatnak a Btk. különös részét módosító rendelkezéseihez érkezett. Kiemelném azt a javaslatot, mely a kiskorú veszélyeztetése bűncselekményénél az emberkereskedelem áldozatává vált kiskorú fokozott kiszolgáltatottságára tekintettel bevezetett új, súlyosabban büntetendő tényállásnál pontosította az elkövetési magatartásokat. Úgy gondolom, e módosítással e törvényhely valóban egyértelműbb lett.
Nem tudtuk viszont támogatni azokat a módosító indítványokat, amelyek részben a családi állás megváltoztatása, részben a kiskorú veszélyeztetése bűncselekményeihez úgy kapcsolódtak, hogy megpróbálták kitágítani a gyermekek adásvételének fogalmát. Ilyen volt a burkolt örökbefogadás, az elajándékozás, az ellenérték fejében, illetve nyereségvágyból vagy más aljas indokból történő elkövetés. E bűncselekmények módosításánál a gyermek jogairól szóló egyezményben használt fogalmakat vettük alapul.
Az egyezmény a gyermekek eladásának, a velük való kereskedelemnek a megakadályozását írja elő. A burkolt örökbefogadás pénzmozgást feltételez. Abban az esetben, ha az örökbefogadással a gyermek eladását leplezik, úgy a törvényjavaslat szerint is büntetendő az eladó és a vevő is. Ha pedig a felek szándéka igazolhatóan, ténylegesen örökbefogadásra irányul és ezt kíséri valamilyen ellenérték átadása, nem burkolt örökbefogadásról van szó, és a felek büntethetőségét a javasolt kiegészítés sem teremti meg. Véleményünk szerint nem is indokolt a büntetőjog beavatkozása, hiszen ha az örökbefogadás valós, a gyermek érdekei nem szenvednek csorbát. Az más kérdés, hogy ez esetben egyéb jogkövetkezmények alkalmazhatók.
A gyermek elajándékozása azon túl, hogy aljas indokból vagy célból való elkövetéshez hasonlóan az alapeset egyik elkövetési módja lehet, nem életszerű, a gyakorlatban nem jellemző, ezért szükségtelen súlyosabban büntetni.
Nem értettünk egyet azokkal a módosító javaslatokkal sem, amelyek a fiatalkorúakkal szemben alkalmazható szankciókra vonatkozó általános szabályok módosítására irányultak. Annak ellenére, hogy ezen rendelkezések címében a büntetés áll az első helyen, figyelemmel arra a szabályra, hogy fiatalkorúval szemben büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezető, a törvényjavaslatban az intézkedés itt is megelőzi a büntetést. Azt pedig a törvényjavaslat jelenlegi szövegéből is egyértelműnek érezzük, hogy míg az intézkedéseknél a javítóintézeti nevelés, a büntetések között a szabadságvesztés az a szankció, amely végső soron alkalmazható.
A büntetőeljárást érintő módosítások közül a törvényjavaslat alapvető céljait kérdőjelezi meg az a módosító indítvány, mely az általános illetékességű bíróság eljárását kivételesen megengedő szabály hatályon kívül helyezésére irányuló rendelkezés elhagyását indítványozza, azzal az indokkal, hogy a székhely szerinti helyi bíróságok kivételt nem engedő, kizárólagos illetékessége költségnövelő tényező, mind kormányzati, mind állampolgári oldalon.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a költségvetésre kiadást jelentő változtatásokat lehetőleg kerülni kell. Ebben az esetben azonban fontos érvek szólnak e rendelkezés bevezetése mellett. Ma ezekben az eljárásokban csorbát szenvednek a fiatalkorúak érdekei, a büntetőeljárási törvényben biztosított jogai, mivel ügyükben nem a fiatalkorúak ügyésze, illetve nem az igazságügy-miniszter által kijelölt bíró jár el, a tanács tagjai között pedig nincs pedagógus.
Mint ahogy a módosító indítványt benyújtó képviselőtársam is utalt rá, a hatályos jogszabály által biztosított azon lehetőséggel, hogy a fiatalkorú ügyében, amennyiben az felnőttkorúéval függ össze, az általános hatáskörű bíróság előtt is vádat lehet emelni, egyáltalán nem kivételesen él az ügyészség. Ezekben az ügyekben a fiatalkorú életkori sajátosságai, a törvény által biztosított garanciák nem kapnak kellő figyelmet. Úgy gondolom, hogy a fiatalkorúak érdekeinek egyenlő védelme van olyan fontos, hogy elfogadhatóvá tegye ezen rendelkezések költségkihatását, ami egyébként a törvényjavaslat költségkihatásainak egytized részét sem teszi ki.
És ha már érintettem a költségeket, engedjék meg, hogy általában is szóljak a törvényjavaslat némely pénzügyi vonzatáról. Egyetértek azzal, hogy nagyon meg kell gondolni az olyan rendelkezések bevezetését, melyek költségkihatással járnak, azonban egy alapvetően e jogok védelmére hivatott törvényjavaslat elfogadásának nem lehet gátja a pénzhiány. Tudomásul kell venni, hogy az ilyen jellegű módosítások általában költségnövekedéssel járnak, melynek fedezetét biztosítani kell, s melynek fedezetét a kormány biztosítani is fogja.
Mindezek mellett természetesen figyelembe kellett venni a meglévő pénzügyi kondíciókat annak érdekében, hogy az elfogadott törvény végrehajtható is legyen.
(18.30)
Ilyen megfontolásból egyetértettünk azzal, hogy a törvényjavaslatban a fiatalkorúak előzetes letartóztatásának javítóintézetben történő végrehajtására vonatkozó rendelkezések hatálybaléptetésének dátuma 1996. május 1. napja legyen, mivel a Népjóléti Minisztérium csak az 1996. évi költségvetés terhére tudja megvalósítani a meglévő intézetek felújítását, bővítését. Végül nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a fiatalkorúak előzetes letartóztatása ma is pénzbe kerül, és a jövőben nem várható a letartóztatottak számának jelentős növekedése, valamint az, hogy a törvényjavaslat módosításának elmaradása esetén is pénzt kellett volna fordítani a fiatalkorúakkal szemben végrehajtott előzetes letartóztatás körülményeinek javítására.
A törvényjavaslat elfogadása esetén kevesebb fiatalkorú fog büntetés-végrehajtási intézetben, illetve rendőrségi fogdában előzetes letartóztatást tölteni. Így a túlzsúfoltság remélhetőleg ezeken a helyeken is meg fog szűnni, és a bv-intézetek, valamint a rendőrség a törvényeknek megfelelően el tudja majd különíteni a fiatalokat.
Tisztelt Ház! A módosító javaslatok jobbító szándéka nem volt mindig elegendő ahhoz, hogy azokat támogassuk. Ilyen a védő nyomozati kihallgatásokon való kötelező jelenlétét megkívánó javaslat, mellyel szívünk szerint egyetértettünk volna. Ezt mégsem tettük, amit az indokol, hogy bár a fiatalkorú minden egyes kihallgatásán való védői részvétel lehetősége ma sem kizárt, ennek kötelezővé tétele a gyakorlatban kivihetetlen és az eljárások elhúzódását vonja maga után. Ez pedig ellentétes lenne a gyermekek jogairól szóló egyezménynek és az európai emberi jogi egyezménynek a késedelem nélküli, illetve az ésszerű határidőn belüli elbírálást megkívánó rendelkezéseivel.
Tisztelt Országgyűlés! Hiszem, hogy a törvényjavaslat elfogadásával nemcsak a hazai jogrendszer és a nemzetközi jog kötelezettségeinek összhangját biztosítjuk, hanem hozzájárulunk ahhoz, hogy minél kevesebb bűnelkövető fiatalkorú válassza ismét a bűnözés útját, és a gyermekek jogainak megfelelő védelmét biztosítjuk azáltal, hogy jogszabályainkat a gyakorlati hiányosságokra is figyelemmel módosítjuk.
Kérem a tisztelt Háztól a törvényjavaslatnak az általunk támogatott módosító javaslatokkal történő elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
