DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném megköszönni, hogy a kormány ugyan csak részben eleget téve kötelezettségének, de elküldött egy anyagot, az érdekvédelmi szervezetek véleményéről tájékoztatta a képviselőket. Három érdekvédelmi szervezet véleményét kaptuk meg, reméljük, hogy szavazás előtt még a társadalombiztosítás véleményét is megismerhetjük.
Meglepő dolgokat nem tartalmazott az érdekvédelmi szervezetek anyaga, hiszen pontról pontra az ellenzék által elmondott eddigi kritikát támasztották alá igen hatásos érvelésekkel. Erre a későbbiekben ki fogok térni.
Két dologgal szeretnék foglalkozni: a köztisztviselők jogállását érintő kérdéssel és az önkormányzatokat érintő kérdésekkel. A köztisztviselők jogállásával kapcsolatban a javaslat a pénz hiánya miatt a köztisztviselői pályát leértékeli. A teljesítmény díjazásának lehetősége minimális, az üzleti vagy a vállalkozói szférához hasonlítva nem veszi fel a versenyt. Az új, fiatal szakemberek alkalmazása szinte lehetetlen lesz, egy pályakezdő jövője igen sok munka, kevés fizetés.
A megtakarítások elérése érdekében sokkal célszerűbb lett volna a szakvizsgák eltörlése. Az oktatói díjak, a vizsgadíjak, a szállásköltség, az utazástérítés számottevő tételei megtakaríthatóak lennének.
(23.10)
Számomra sokkal hasznosabbnak tűnne a dolgozók továbbtanulásának ösztönzése, rendszeres szakmai továbbképzése, mint a túldimenzionált szakvizsgarendszer fenntartása.
A javaslat 99. §-a megteremti a lehetőségét, hogy a kiemelkedő szakmai ismeretekkel rendelkező köztisztviselőnek tanácsadói vagy főtanácsadói címet lehessen adományozni. A tervezet az érintettek körének 5 százalékában határozza meg a címadományban részesíthetők számát. Megítélésem szerint célszerűbb lenne a szervezet vagy az intézmény százalékos arányában megállapítani, hiszen 500 fős intézmény esetében 25 főnek adható ez a cím, de egy 10-11 fős intézmény esetében senkinek, mert "nem éri el az 5 százalékot". E körben a köztisztviselők jogállásával kapcsolatban tisztázni szükséges azt is, hogy az önkormányzati képviselő-testület a helyi érdekegyeztetés keretében kivel köteles az érdekegyeztetését lefolytatni.
A helyi önkormányzatokról: a helyi önkormányzatok kötelezettségvállalásainak korlátozása alapjaiban sérti az önkormányzati jogokat, így ellentétes az önkormányzati törvénnyel - elsősorban azért, mert egy általános felhatalmazást ad, és a mindenkori kormány, akár feles törvényben is, élhet ezzel a jogával.
A Magyar Köztársaság alkotmányának 44. §-a azt mondja: a helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz, igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül. Gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat.
Ebből megítélésem szerint már látszik, hogy igen komoly alkotmányos alapelveket sért a csomag idevonatkozó rendelkezése. Az önkormányzatoknak az önkormányzatisága a valóságos döntési és mérlegelési helyzet híján, a gazdasági önállósága pedig a forrásszabályozás kedvezőtlen változásai miatt amúgy is megkérdőjelezhető. Inkább hasonlít a tevékenysége alapján egy egyszerű végrehajtó testülethez a munkája, semmint egy önkormányzathoz. A kötelezettségvállalások korlátozásának további lehetősége pedig egyértelmű, közvetlen beavatkozást tesz lehetővé az önkormányzati jogok, hatáskörök gyakorlásában.
A javaslat 117. §-ához: a számvitelről szóló törvény - az 1991. évi XVIII. törvény - a vállalkozások egy meghatározott körénél már hatálybalépésekor kötelezővé tette az éves beszámoló könyvvizsgálóval történő felülvizsgálatát. A számviteli törvény értelmében a könyvvizsgálat célja annak megállapítása, hogy a vállalkozó által készített éves beszámoló a számviteli törvény előírásai szerint készült-e, valamint megbízható és valós képet ad-e a vállalkozói vagyoni, pénzügyi helyzetről és a működés eredményéről. Egy vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzete alapvetően befolyásolható a végzett üzleti tevékenységgel.
Az önkormányzatok vagyoni, jövedelmi és pénzügyi helyzetét azonban csak részben befolyásolja maga az önkormányzat; e mellett igen nagy szerep jut az önkormányzati forrásszabályozásnak, amit az évente jóváhagyásra kerülő költségvetési törvény határoz meg. Ezért - némi túlzással - a piac szereplőinek, a potenciális hitelezőknek több információt szolgáltat például a költségvetési törvény az önkormányzatok várható pénzügyi, jövedelmi és vagyoni helyzetéről, mint az önkormányzat előző évi beszámolója.
Az önkormányzatok valamennyi döntése eddig is teljes nyilvánosságot élvezett, a rendeletek esetében közzétételi kötelezettség érvényesült. Több száz példányban készült el és jutott el az érintettekhez, az érdeklődőkhöz például a megyei önkormányzat zárszámadási vagy költségvetési rendelete. Megítélésem szerint a Belügyi Közlönyben és a Cégközlönyben való közzététel csak abban a körben tarthat számot érdeklődésre, ahol vagy amelyben a zárszámadási rendelettel eddig is rendelkeztek.
Az önkormányzatok ellenőrzésére az Állami Számvevőszéket hatalmazta fel az önkormányzati törvény. A pénzügyi bizottság az önkormányzati törvény módosításakor a gazdálkodás ellenőrzésében már komoly feladatot kapott. A törvényben meghatározott önkormányzatok, a megyei, a megyeszékhely-városi és a százmillió forint feletti költségvetésű önkormányzatok általában saját ellenőrző szervezettel rendelkeznek.
Tehát e körben a könyvvizsgáló megbízását kevésbé tartom fontosnak. Azon a területen - a kistelepülések körében -, ahol eddig is megoldatlan volt az ellenőrzés, az apparátus szakmai hozzáértése sem biztosított, ezt követően is megoldatlan marad a probléma.
Meg kell jegyeznem, hogy mind az önálló könyvvizsgálói megbízás, mind az eseti megbízás jelentős többletköltség-kiadást eredményez az önkormányzatoknál. Megfontolandónak tartom, helyes-e hitelfelvételre kényszerülő önkormányzatokat több százezer forint kifizetésére a törvényben kötelezni. Az is fölmerült bennem, hogy az önkormányzati törvény 1. §-ának (5) bekezdése kimondja, hogy ha kötelező feladatot állapít meg az Országgyűlés az önkormányzatok részére, akkor gondoskodik ennek az anyagi fedezetéről. Ennek analógiája lehetne a körjegyzőségnek biztosított pénzösszeg, ahol a költségvetési törvényben biztosítja az Országgyűlés ennek a fedezetét.
Mindenképpen indokolt azonban a beszámoló és a költségvetés elkészítési és leadási határidejének a módosítása, hiszen a könyvvizsgálat bevezetése esetén a jelenlegi határidők nem tarthatóak. A vállalkozások esetében a beszámoló cégbírósági letétbe helyezési határideje a tárgyévet követő év május 31-e. Az önkormányzati költségvetési szerveknél az intézmények február 28-ig, az önkormányzatok ettől az időponttól számítottan 8 munkanapon belül kötelesek a beszámolókat ellenőrizni, összesíteni és a Tákiszhoz eljuttatni. A zárszámadási rendeletet pedig március 31-ig kell az Áht. értelmében elkészíteni. A költségvetési rendelettervezetet a költségvetési törvény kihirdetését követő 30 napon belül kell a testület elé benyújtani. A közgyűlés vagy a képviselő-testület ezt megelőzően a bizottságok elé viszont csak a könyvvizsgáló által felülvizsgált előterjesztést viheti. Ez a jelenleg érvényes határidők betartásával egyszerűen nem teljesíthető.
Elgondolkodtam, amikor a csomagot átnéztem, hogy talán sokkal célszerűbb lett volna ügyelni ezeknek a határidőknek a törvényi betartására, és e körben módosítani néhány másik törvényt, semmint, mondjuk, az államtitkárok kinevezési lehetőségét beletenni ugyanebbe a törvénycsomagba.
Ha a beszámoló könyvvizsgálóval történő felülvizsgálata még el is fogadható, a költségvetési rendelet és az egyéb - gazdálkodást érintő - előterjesztések megvizsgálását igen aggályosnak tartom, gyakorlati kivitelezése szinte lehetetlen. A költségvetés valóságtartalma csak részben vizsgálható, hiszen többnyire becsült vagy várható adatokat tartalmaz. Vizsgálható ezzel szemben a megalapozottsága. Mivel a költségvetési előirányzatokat, jogcímeket a képviselő-testület bizottságai és képviselői alapvetően befolyásolják, a könyvvizsgáló a képviselők terveinek és elképzeléseinek kritikáját fejti ki.
A "kapott" érdekvédelmi szervezetek egyikéből idéznék - a főváros jegyzője küldte ezt az érdekvédelmi szervezetet: "A törvénytervezet a testületek fölé helyezi a könyvvizsgálót, akinek a gazdálkodás folyamatosságát kellene ahhoz végigkövetnie, hogy megállapításai döntést megalapozó javaslatok legyenek. Ez azonban - tekintettel az intézmények nagy számára - megvalósíthatatlannak tűnik. Intézmények nélkül azonban az önkormányzati gazdaság vizsgálata nem ad teljes körű áttekintést, a számszaki adatok felülvizsgálata pedig csak formális ellenőrzést jelenthet. A könyvvizsgáló alkalmazása felveti továbbá a kérdést a nyilvánvalóan alaposabb ellenőrzést jelentő, kétéves gazdasági és pénzügyi ellenőrzés szükségességét illetően."
A döntési folyamatokat a könyvvizsgáló megbízása időben igen elnyújtja. Az eddig is nehézkes és időigényes döntési eljárás még nehezebbé válik. Az önkormányzatok jelenlegi pénzügyi helyzete ennek éppen az ellenkezőjét, a döntési folyamatok lerövidítését indokolná.
A javaslat 119. §-ához: a kormány az önkormányzatokat érintő, eddig meghozott és tervezett intézkedéseivel ellehetetleníti és teljesen bizonytalanná teszi az önkormányzatok gazdálkodását és működését.
(23.20)
Az állami támogatás 20 százalékos mértékű visszatartása, amely akár minden hónapban megtörténhet, kiszámíthatatlanná teszi az önkormányzati és intézményi feladatellátás finanszírozását. A támogatás csökkentéséről csak akkor értesül az önkormányzat, amikor a támogatás a bank számláján jóváírásra kerül. A hiányzó összeg pótlásáról csak ezt követően tud gondoskodni, amennyiben hitel felvételére még egyáltalán lehetősége van. Mivel azonban a hitel felvétele szinte lehetetlenné vált a 23/1995. számú kormányrendelet életbelépésével, az egyetlen lehetséges megoldás a kiadások csökkentése. Mérlegelni kell, hogy a közüzemi számlákat, a társadalombiztosítási járulékot, a személyi jövedelemadót, az illetményeket vagy az élelmiszer-, gyógyszer- vagy tüzelőanyagszámlákat nem fogja tudni kifizetni az önkormányzat.
Szabad forrásokkal az önkormányzatok jelentős része nem rendelkezik, állandósultak a likviditási problémák, sok helyen az illetmények kifizetése is veszélybe került.
A törvénymódosítás feltételezett júniusi hatálybalépésével az év végéig 6 hónapot figyelembe véve az éves állami támogatás megközelítően tíz százalékának visszatartására van lehetősége a kormánynak. Ez egy olyan kis megyében, mint Tolna megye, azt jelenti, hogy havi 18 millió forint a visszatartott összeg, ez 6 hónap alatt 108 millió forint. Ha figyelembe veszem azt, hogy Tolna megye az egyik legkisebb megye, ugyanakkor a legnagyobb intézményfenntartó megye, és ezeknek az összegeknek a jó része bérekre, fizetésekre, járulékokra kerül kifizetésre, akkor elég szomorú jövője van ezeknek a megyei intézményeknek. Ha a hitellel sikerül is még néhány megyei vagy más önkormányzatnak pótolnia ezt a kieső 20 százalékot, 33 százalékos mértékű hitel esetén a kamat az önkormányzatot terheli, és akkor az önkormányzat még mindig nem tudja, hogy egy hónapra, két hónapra, hat hónapra, mennyi időre kell ezeket az összegeket felvennie.
Amennyiben a központi költségvetés likviditási helyzete valóban olyan súlyos, célszerűbb lenne egyértelműen közölni az önkormányzatokkal, milyen összegű támogatás kiutalására nem kerülhet sor, hogy a szükséges intézkedéseket előre megtehessék. Arra viszont mindenképpen számítani kell, hogy az önkormányzatok is beláthatatlan következményekkel járó intézkedések meghozatalára fognak kényszerülni.
Indokolt lenne annak tisztázása is, hogy az állami támogatás 20 százalékos mértékű visszatartási lehetőségének törvénybe foglalása egyben jelenti-e azt is, hogy erre a gyakorlatra az elkövetkező években is számítanunk kell.
Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy e csomagot - amely alaki, formai, érdemi és egyéb hiányosságai miatt csak a nevében viseli a stabilizációs programot - ne támogassák, és ne fogadják el ezt a csomagot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
