DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A csomagtörvény egészségügyet érintő kérdéseiről szólok. Gondolhatják azt, hogy keveset szándékozom mondani, hiszen ebben a csomagban csak néhány pontot említhetnénk meg. Ezek nagy részét képviselőtársaim már részletezték. Beszélhetnék a táppénzcsökkentésről, a betegszabadság konstrukciójának a kialakításáról. Nagyon sok szó hangzott el erről. Azt azonban még nem említették, hogy ráadásul hibásan fogalmazták meg a törvényben, hiszen a mondat úgy szól, hogy annak jár a betegszabadság után táppénz a 25. nap után, akinek betegszabadság nem jár. Nagyon érdekes megfogalmazás ez. Gondolom, elgépelték - ez is csak azt jelzi, hogy ezt a törvényjavaslatot milyen gondos előkészítés előzte meg.
A baleseti járulék mértékének kialakulásáról is csak egy szót szólok. A vállalkozásban kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozónak 44 százalékos baleseti járulékot szándékoznak megállapítani, ami enyhén szólva érdekes, hiszen az egész társadalombiztosítási járulék más körök számára 44 százalék. Mit szándékoznak nyújtani ezért a 44 százalékos baleseti járulékért, s vajon ennek az alkotmányosságát megvizsgálták-e?
De a lényeg, amiről beszélni szeretnék, az egészségügyi ellátórendszerek átalakításával kapcsolatos rendkívül halvány és furcsa elképzelések, rendkívül érdekes megfogalmazások. Az indoklásból idézem ezt a részt: "Az egészségügyi szolgáltatások felülvizsgálata alapján sor kerül az egyes, nem gyógyító célú ellátások igénybevételének korlátozására, illetve a társadalombiztosítási rendszerből történő kiemelésére."
Nézzük meg, hogy milyen változásokról van itt szó, amiket "nem gyógyító"-nak titulálnak! Annak az egyetlen anyagnak az alapján, ami a kezünkben lehet, a Népjóléti Minisztériumban készült egy koncepció, amit hírtelenjében elkészítettek azok után, hogy néhány perc alatt sikerült a Pénzügyminisztérium ötletgazdáinak bebizonyítani, hogy a járóbeteg-szakellátás után fizetendő 500 forintos hozzájárulási ötlet sokkal többe kerül, mint ha el se kezdenék. Ezek után elindult egy hevenyészett munka. Ebből a hevenyészett munkából idézek néhány dolgot; azóta még néhány újabb ötletet is hallhattunk.
Tehát miről is szól ez az elképzeléssorozat, ami megjelenik a csomagtörvényben is? Ez a fogászati ellátás társadalombiztosítási támogatásának alapvető szűkítése. Rendkívül érdekes elképzeléseket tartalmaz. Tizennyolc éves korig a társadalombiztosítás fedezi a fogászati ellátást, majd ezek után az időskorúak rágóképességét biztosító hagyományos protetikát, azaz fogpótlást. Ha csak ezt nézi az ember, akkor elgondolkodhat rajta, hogy vajon ennek a kormánynak mi a célja: várja meg mindenki, amíg nem marad foga, és utána majd a protézist támogatja a társadalombiztosítás? Tudniillik ebben a javaslatban ez van!
Annál is kevésbé érthető ez a hevenyészett, szedett-vedett javaslat, hiszen elkészült a fogászati ellátás reformjának teljes anyaga, és a bevezetésre csak azért nem került sor tavaly nyár közepén, mert nem volt elegendő forrás ehhez a társadalombiztosítás költségvetésében a közalkalmazotti törvény végrehajtása miatt. Ezt a koncepciót szakmai körök dolgozták ki, hozzáértő emberek, akik részletesen meghatározták akkor, mit jelent a sürgősségi ellátás, és részletesen meghatározták akkor, hogy a társadalombiztosításnak mit érdemes teljes körben támogatni és mihez kell hozzájárulást kérni. Az egész programnak az volt a lényege, hogy a fog megtartását támogassa, a fogpótlást kevésbé, mégpedig éppen azért, mert mind az egészségügyi ellátórendszernek, mind a társadalomnak az az érdeke, hogy az emberek akkor menjenek fogorvoshoz, amikor a fogukat még meg lehet őrizni, és ne akkor, amikor már protézist kell készíteni. Ez a program ott van a Népjóléti Minisztériumban. Annyi fáradságot talán lehetett volna venni, hogy kihúzzák a fiókot, kiemelik ezt a programot, és esetleg némi aktualizálással, már nem ilyen ad hoc ötletekkel kell a társadalom elé állni, és nem kell megrémíteni az egész társadalmat ezzel a koncepcióval.
Nagyon érdekes az is, amit ide leírnak: technikailag a kérdés egyszerűbb megoldását teszi lehetővé a fogászati ellátás teljes körű privatizációja. Ez egy technikai kérdés, rendkívül érdekes! Hiszen ezt a változtatást egy-másfél hónap múlva el akarják indítani. Egy-másfél hónap alatt teljes körben privatizálni akarják a fogorvosi ellátást? Hol van ennek a koncepciója? Mit csinálnak azokkal az önkormányzati fogorvosi rendelőkkel, ahol egy fogorvosi széken két orvos dolgozik? Kinek fogják azt privatizálni? Hogy történik a rendelők fenntartása, felújítása, a lerobbant önkormányzati rendelők műszerezettségének kialakítása? Hol van ehhez a koncepció? Hol van a hitelkonstrukció? Mi lesz az orvosokkal attól a pillanattól kezdve, hogy megszűnik a társadalombiztosítási támogatás?
(23.00)
Hogy alakul a fizetésük? Ki lesz szolgáltatva egymásnak az orvos és a beteg egyaránt? És akkor itt van még egy mondat: a lakosságra háruló terhek reális szinten tartása érdekében szabályozni kell a fogászati ellátásban alkalmazható árakat. Kinek és hogyan? Egy privatizált fogorvosi ellátásban miféle árszabályozásra gondolnak? Ha már nem a társadalombiztosítás fizeti, mit akarnak szabályozni? Egy hónap alatt mikor gondolták végig ezt a programot, és mikor gondolták végig a következményeit?
Azt hiszem, most kezdenek el gondolkodni, amikor a társadalomból a vészkiáltások jönnek és végre meghallják a szakmai szervezetek tiltakozását, akik benyújtják a szakmai véleményüket; és ezzel szemben ez az elképzelés védhetetlen. Vajon a fogászati ellátás nem tartozik a gyógyító ellátások körébe? Ez egy érdekes kérdés. Érdekes kérdés az, hogyha valakinek nincsenek fogai, ez milyen egészségi állapotot eredményezhet.
Érdekes kérdés, ha valaki nem megy el időben a fogorvoshoz, mert nincs pénze rá, és utána egy hatalmas tályoggal a szájában érkezik meg. Az vajon nem gyógyító ellátás? Vagy olcsóbb lesz a hetekig tartó szájsebészeti kezelés? Alig hiszem, de számítások erről sem történtek.
A következő érdekes kérdés: szakmailag elfogadható intézkedés a szanatóriumi ellátások rendszerszerű kivétele a társadalombiztosítási támogatások köréből. Ugyanakkor fenn kell tartani a meglévő kapacitások 15-20 százalékának rehabilitációs célú kezelését. Hol van a program, amelyik elkülöníti egymástól a rehabilitációt és a szanatóriumi ellátást?
A szanatóriumok igen jelentős részben rehabilitációt végeznek. Vagy úgy gondolják, hogy a szanatóriumok pusztán csak üdülőként működtek eddig? Amelyik így működött, természetesen ki kell venni az ellátásból, de azt gondolom, Magyarországon, ahol a rehabilitációnak olyan kicsi az ellátórendszere, rendkívül érdekes dolog, hogy az egész szanatóriumi hálózatból összesen 15-20 százalékot tartanak rehabilitációs célú tevékenységnek.
A következő a sportegészségügyi szolgáltatások teljes körű kivétele a társadalombiztosítási ellátásból, alap- és szakellátási részének teljes körű kizárása. Elhangzott itt már egy kormánypárti képviselőtársunk szájából, hogy "ugyan kérem, ez csak a Sportkórház kivételét jelenti", ami egyszerűen csak azt bizonyítja, hogy fogalma sincs arról, hogy miről beszél, hiszen a Sportkórház gyógyító tevékenységének döntő részét most is a társadalombiztosítás - az összes többi kórházéhoz hasonlóan - finanszírozza.
Lehet, hogy arra gondolt, hogy az első osztályú, világbajnoki szintű sportolóink sportorvosi ellátását szándékoznak kivenni innen, ami bizonyos sportágakban még el is képzelhető, hiszen meglehetősen reklámhordozók, talán bevételre tesznek szert, és ezt ki lehet fizetni. De mi lesz a sportegészségügyi alapellátással? Mi lesz az általános iskolások, középiskolások, középszintű versenyzők versenyek előtti, komolyabb megterhelés előtti sportorvosi vizsgálatával? Mi lesz azzal a megelőző tevékenységgel, amit a sportorvosok végeznek az ilyen munkák során, hiszen számtalan gyermeket éppen sportorvosi vizsgálatnál szűrnek ki különféle megbetegedések miatt. Ez a kormány azt állította korábban is és most is, hogy az egészségvédelmet fontosnak tartja. Immár a sokadik olyan tételt mondom, amelyik az egészségvédelem meglévő rendszereit rombolja le.
A következő: a társadalombiztosítási ellátások körébe tartozó fürdőkezelések önmagukban viszonylag kis hatékonyságú gyógyeljárások. Ez megint egy rendkívül érdekes megállapítás: ha az egész világban, a fejlett országokban megtalálható nagymértékű gyógyturizmust nézzük, akkor elég érdekes gondolat azt felvetni - és gondolom, ezt sem a szakmai körökkel történő egyeztetés után írták le -, hogy a fürdőkezelések önmagukban kis hatékonyságúak. Ebből is szándékoznak megtakarítani félmilliárd forintot, pedig nagyon sok ember számára krónikus ízületi betegségében a gyógyfürdőkezelés jelenthet hosszú távú enyhülést.
Ami ebben a programban még nem található meg, csak azóta hallottuk és láthatjuk a végre benyújtott társadalombiztosítási költségvetésben, hogy a továbbiakban az üzemegészségügyi szolgálatot sem szándékoznak finanszírozni. Vajon az üzemegészségügyi szolgálat gyógyító vagy nem gyógyító ellátás?
Mi is a feladata a foglalkozás-egészségügynek? Kiszűrni a munkahelyeken az egészségi ártalmakat, megelőzni a munkahelyen a foglalkozási betegségeket, azért, hogy a későbbiekben ne kelljen a már súlyosan megbetegedett embereket gyógyítani. Most ezt az üzemegészségügyi, foglalkozás-egészségügyi szolgálatot szándékoznak - még senki nem tudja, hogy milyen módon - kiemelni a társadalombiztosítás rendszeréből, senki nem tudja, hogy ezek után ki fogja finanszírozni. Támadt már olyan ötlet, hogy majd a munkaadók, ami alapvető félreértése az egész foglalkozás-egészségügy közegészségügyi jellegének.
Nem szabad, hogy a munkaadó finanszírozza az üzemegészségügyi szolgálatot, hiszen akkor az orvos a munkahelyen, bár tapasztalhatja az egészségkárosító tényezőket, de mivel a munkaadója fizeti a bérét, nem valószínű, hogy kellő keménységgel és határozottsággal lépjen fel ezek ellen a károsító hatások ellen. Egyébként a foglalkozás-egészségügyi szolgálat átalakításának is ott van a fiókban a koncepciója. Ugyanis az volt a terv - amivel akkoriban még mindenki egyetértett -, hogy a társadalombiztosítás rendszerén belül a következő lépés a harmadik kötelező biztosítási ág: a foglalkozás-egészségügyi biztosítás kialakítása. Ez a biztosító lenne az, amely finanszírozza a foglalkozás-egészségügyi szolgálatot, gondoskodik az üzemi balesetek áldozatainak száz százalékos táppénzéről, a különféle egészségkárosodottak támogatásáról.
Ennek is egységes rendszere, koncepciója van a Népjóléti Minisztériumban. Természetesen ez még nem jutott olyan részletes kidolgozottságig, mint a fogorvosi szolgálat finanszírozása, de ott van a koncepció. Ezt sem voltak hajlandók megnézni, ehelyett most ad hoc ötletből indíttatva - ha ezek a lépések megtörténnek - egy-két hónapon belül az üzemegészségügyi szolgálat teljes szétzilálása következhet be.
Ez egyetlen kormánypártnak sem volt programja, sőt: én magam számtalan fórumon és párbeszédben magyaráztam meg, hogy ezt a rendszert csak azért nem építettük még fel, mert ilyen rövid idő alatt nem lehet. Rendszereket rövid idő alatt felépíteni nem lehet, lerombolni rendkívül gyorsan sikerül. És ez a program le fogja rombolni ezeket az egészségügyi ellátórendszereket, és hogy ki fog e helyett újat építeni, arra semmiféle koncepciójuk nincsen.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
