DR. FÜZESSY TIBOR
DR. FÜZESSY TIBOR
DR. FÜZESSY TIBOR, a nemzetbiztonsági bizottság kisebbségének előadója: Elnök Úr, Tisztelt Ház! Talán annyival szeretném kiegészíteni az expozét, hogy a nemzetbiztonsági bizottságban lezajlott szavazás meglehetősen szoros eredményt hozott.
Az 5:4 arányban történt döntés elsöprő támogatásnak semmiképpen nem tekinthető. Ezzel a többséggel betámolygott ugyan ide a plenáris ülés elé ez a javaslat, és el is lehet fogadni akkor, ha a tisztelt kormánykoalíció nem tanúsít olyan megértést és olyan elmélyült tanulmányozást ennek a javaslatnak is, mint amilyet az előző javaslatnak tulajdonított.
Az ellenzéki kisebbségen belül olyan álláspontok is vannak, amelyek már a határozati javaslat első pontjával sem tudnak teljesen egyetérteni. Ezek szerint a különböző jogellenes elítélések orvoslásáról szóló úgynevezett semmisségi törvények által érintett körben az ítéletek semmissé nyilvánítása egy külön aktus, amelyet csak a bíróság végezhet el. Ezért az ügynökbírák kizárása a jelölésük időpontjában csak akkor volt indokolt, ha a közreműködésükkel hozott bírósági ítéletek semmissé nyilvánítása megtörtént. Azt, hogy ez a kérdés jogilag nem teljesen rendezett, bizonyítja, hogy már a jelölés alkalmával is felmerült a nemzetbiztonsági bizottságban, és a vitában a nemzetbiztonsági bizottság tavaly áprilisában szükségesnek tartotta az Igazságügyi Minisztérium szakértőjének a bevonását.
Ugyancsak a határozati javaslat első pontjával kapcsolatos az az ellenzéki álláspont, amely szerint egyáltalában nem közömbös a kizárás kérdésében nyilatkozó ügynökbíró-jelöltek jóhiszeműségének vagy rosszhiszeműségének a vizsgálata sem.
Ezzel kapcsolatban az előterjesztő Kőszeg képviselő úr részletesen ismertette a nemzetbiztonsági bizottságban történteket. Az ismertetés alapján egyértelmű, hogy dr. Botos Gábor és dr. Eigner József ügynökbíró-jelöltek a meghallgatásuk során jelezték, hogy hoztak olyan ítéleteket, amelyek miatt a kizárásuk kérdése felmerülhet.
(21.00)
Ha pedig a bizottság a jelölés ismeretében, a jelöltek ezen nyilatkozata ismeretében és egyben a Legfelsőbb Bíróság elnökének hozzájárulása mellett hozta a döntését, akkor az ügynökbírák megválasztása nem tekinthető törvénytelennek és érvénytelennek.
A súlyosabb probléma azonban az, ami az ellenzék álláspontját egyértelműen tükrözi, és amelyben az ellenzék a bizottságon belül teljes egyetértésben volt. Ez a probléma abban áll, hogy a nemzetbiztonsági bizottság, és ezt megelőzően az alkotmányügyi bizottság is a magyar közjogban eleddig teljesen ismeretlen és a magyar közjog alapvető elveivel ellentétes gyakorlatot kíván megvalósítani akkor, amikor a semmisség fogalmát a közjogba és az országgyűlési határozatok és a törvénykezés menetébe be akarja vezetni.
A magyar közjog a korábban meghozott törvény, országgyűlési határozat érvénytelenítésének csak két formáját ismeri. Ez a két forma a Házszabályban is kifejezésre jut: a 85. § (3) bekezdésében és a 87. § (3) bekezdésében. Ez a két forma a módosítás és a hatályon kívül helyezés.
A semmisség nem elsősorban közjogi fogalom. A semmisség fogalma csak az Alkotmánybíróság eljárásában merül fel a közjog területén. Egyébként a semmisség az magánjogi és igazságszolgáltatási eljárási fogalom. Az Alkotmánybíróság nyilváníthat csak törvényt vagy országgyűlési határozatot semmissé, de az Alkotmánybíróság is akkor, ha megjelöli a semmisségnek a kezdő időpontját.
Ha ez a most kezdeményezett precedens a továbbiakban érvényesülne, akkor olyan gyakorlat állhat elő, hogy az Országgyűlés a korábbi, és talán főleg a korábbi ciklusban hozott törvényeket és országgyűlési határozatokat egyszerűen semmissé nyilvánít, ahelyett, hogy azokat megváltoztatná vagy hatályon kívül helyezné. Ez a gyakorlat újra összekeverné a rendszerváltás után és annak kapcsán nagy nehezen megvalósított államhatalmi ágak szétválasztását.
Az Országgyűlés hatáskörébe utalt személyi döntések normatív tartalommal bíró közjogi aktusok. Az országgyűlési választásokat elrendelő törvények pontosan, méghozzá taxatíve megjelölik a megválasztás anyagi és formai feltételeit. Ugyanez a taxatív felsorolás indokolt és szükséges azokban az esetekben is, amikor ezek a választás folytán elnyert megbízatások megszűnnek.
Sajnos a magyar törvények, az alkotmány is és ez az úgynevezett ügynöktörvény is elmulasztotta a megszűnés eseteit szabályozni. Hogy ez mennyire gondot okoz, az jellemző egy nemrégen történt döntésében, pontosabban törvényhozási aktusában az Országgyűlésnek. Az ügyészség, a legfőbb ügyész megválasztását is szabályozta az alkotmány, de elmulasztotta a legfőbb ügyészi megbízatás megszűnését szabályozni. Az Országgyűlés ezt a hiányosságot egy új törvénnyel - amit ugyan az ellenzék lopakodó alkotmányozásnak nevezett - tartotta szükségesnek korrigálni. Ez az új törvény szabályozta a legfőbb ügyész megbízatása megszűnésének az eseteit.
A határozattervezet 3. pontja és különösen annak indokolása az Országgyűlés közjogi aktusát egyszerű munkaügyi szerződéssé, munkaügyi megállapodássá kívánja degradálni. Alapvetően téves a javaslatnak az a koncepciója, amely szerint az ügynökbírák munkaviszonyának megszűnésére a köztisztviselői törvényt kellene alkalmazni. Az ügynöktörvény 5. § (5) bekezdése alapján egyértelmű, hogy ez a törvény csak az ügynökbírák munkavégzési jogviszonyára kívánta kiterjeszteni a köztisztviselői törvény alkalmazását, de semmiképpen nem a jogviszony keletkezésére és a jogviszony megszűnésére. A munkajogi kérdésekbe történő, ez az egyébként teljesen fölösleges és illetéktelen beavatkozás nagyon ismeretlen és nagyon bizonytalan, sötét vizekre evez. Előrevetíti árnyékát egy lehetséges és eddig páratlan közjogi botránynak, amely annak folytán következhet be, hogy nyilvánvalóan az országgyűlési határozat folytán az érintett és legalábbis polgári vonatkozásban, anyagi vonatkozásban sérelmet szenvedett bíráknak megtámadási joga nyílik a bíróság előtt. Ez odavezethet, hogy egy bírósági, munkajogi bírósági határozat ellentétbe kerülhet egy országgyűlési határozattal. A határozati javaslat 3. pontja, amely szerint az érvénytelen megválasztás alapján létrejött jogviszonyukat azonnali hatállyal felszámolja, egyben a munkavégzés alól őket azonnali hatállyal felmenti, az én fülem szerint inkább tűnik egy munkaügyi előadó felmondólevelének, mint egy országgyűlési határozat részletének.
Végül: a nemzetbiztonsági bizottság kisebbségi álláspontja szerint a kormánykoalíció már hónapok óta az ügynökbírák mindenáron történő megszégyenítését és elmarasztalását hajszolja, és aprólékos gondossággal még arról sem feledkezik meg, hogy megfossza őket a köztisztviselői törvény alapján egyébként járó juttatásaiktól.
Ugyanakkor a kormánykoalíciót az Alkotmánybíróság határozata arra kötelezi, hogy az ügynöktörvényen lényeges változtatásokat eszközöljön. Teljesen érthetetlen előttünk, hogy ugyanakkor, amikor a nemzetbiztonsági bizottságnak a Kőszeg képviselő úr által hivatkozott döntése arra is vonatkozott, hogy felhívja a kormányt a problémák törvényi rendezésére, törvényi szabályozására, és pontosan a megbízatás megszűnése eseteinek a törvényi szabályozására, akkor a kormány ezt a törvényi szabályozást miért nem végezte el. Az egész kérdés már hónapokkal ezelőtt megoldható lett volna egy törvénymódosítással, és nem kellett volna ezt a kanyargós, kacifántos és nagyon sok kellemetlen felhanggal járó megoldási javaslatot választani.
(21.10)
Én úgy gondolom - és ez az ellenzék véleménye és álláspontja -, hogy az ellenzék és az ellenzék mögött álló közvélemény is nagyon nehezen tudja megérteni, és valószínűleg soha nem fogja megérteni, hogy akkor, amikor az úgynevezett ügynöktörvény alapján egyetlen ügynök hajaszála nem görbült meg, egyetlen ügynök neve nem került nyilvánosságra, azoknak sem, akik nem ügynökök voltak, de akiket az ügynöktörvény meg akart célozni... (Hodosán Róza: Vajon miért nem került nyilvánosságra?) ..., akkor mért kell, akkor mért szükséges az, hogy először azoknak a neve kerüljön meghurcolásra és azokat kelljen meneszteni, akik ennek a törvénynek a végrehajtásával voltak megbízva?
A bizottsági kisebbség javaslata ezért az - miután a bizottság nyilván nem vonja vissza a javaslatát -, hogy a tisztelt Országgyűlés utasítsa el a nemzetbiztonsági bizottság többségi javaslatát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
