DR. TOLLER LÁSZLÓ
DR. TOLLER LÁSZLÓ
DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai napon a nemzetbiztonsági bizottság olyan előterjesztését tárgyaljuk, mely pontot kíván tenni az elmúlt év végén felmerült és azóta a közvélemény által okkal figyelemmel kísért ügy végére. Ez az ügy, mint ahogy már indult is, nem volt mentes politikai felhangoktól, alapos és kevésbé alapos jogi álláspontok terjesztésétől, személyeskedéstől sem.
Ugyanakkor viszonylag kevés figyelmet kapott - s most Füzessy képviselőtársunk megtisztelt jogi szakmai véleményével bennünket - az, hogy a nemzetbiztonsági bizottság, az alkotmányügyi bizottság és annak kirendelt albizottsága szakmai vizsgálódásai milyen eredménnyel jártak. Én úgy gondolom, az a hatalmas munka, ami a két bizottság részéről ebben a határozati javaslatban benne van, ha másért nem, de szellemiségében - függetlenül az elért végeredménytől - elismeréssel jár. A szocialista frakció végig figyelemmel kísérte a háttérben és a bizottságokban folyó vitát és úgy ítéli meg, az ellenőrző bírák ügye nem politikai kérdés, hanem törvényességi kérdés.
Mint a tisztelt Ház is tudja, az elmúlt parlamenti ciklus utolsó, kapkodva előkészített döntése volt az 1994. évi XXIII. törvény, annak megalkotása az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről. Az akkori nemzetbiztonsági bizottság azonnal hozzákezdett az úgynevezett átvilágító bírók meghallgatásához és az Országgyűlés 27/1994. számú határozatával három ellenőrző bírát kinevezett.
Nem egyszerű a megválasztással kapcsolatos procedúrát visszamenőlegesen minősíteni, de a rendelkezésre álló dokumentumokból, jegyzőkönyvekből kiderült, hogy annak alapossága, a frissen megszületett jogszabály értelmezése enyhén szólva is tragikomikus volt.
Mi ennek tulajdonítjuk, hogy ma a nemzetbiztonsági bizottság előterjesztését az Országgyűlésnek tárgyalni kell, és az előterjesztés tartalma két átvilágító bíró úr, dr. Eigner József és dr. Botos Gábor alkalmazásának semmisség okán történő megszüntetése. Frakciónk képviselői mind a nemzetbiztonsági bizottságban, mind az alkotmányügyi bizottságban az ügyben folyamatosan és következetesen ugyanazon a szakmai állásponton voltak.
Ez pedig a következő:
A már említett, 1994. évi XIII. törvény meghatározta az ellenőrzött tisztségek körét, az ellenőrzést végző bírák megválasztásának feltételeit, az ellenőrzés eljárási rendjét. A törvény már citált 6. § (1) bekezdése szerint a bizottság tagjává csak olyan bíró jelölhető, aki nem végzett az 1. §-ban meghatározott tevékenységet, azaz - ahogy Kőszeg képviselőtársam említette - nem volt III/III-as ügynök, nem volt karhatalmista stb., és nem vett részt olyan ítélethozatalban, amelyet az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI. törvény az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1994. évi XXVI. törvény és az 1963 és '89 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1992. évi XI. törvény alapján semmissé nyilvánítottak.
Szó szerint idéztem a jogszabály szövegét, és nézzék el nekem ezt a paragrafus- és számhalmozást. Ilyen maga az egész törvény, ami született.
A törvény 6. § (2) bekezdése szerint a bíró jelölése előtt köteles írásban nyilatkozni arról, hogy végzett-e előbb említett tevékenységet, illetőleg részt vett-e az (1) bekezdésben meghatározott ítéletek meghozatalában. Ez később fontos. A rendelkezésre álló dokumentumokból, amelyek titkosságát a nemzetbiztonsági bizottság feloldotta, nehogy véletlenül olyan vita legyen, hogy titkos dokumentumokról beszélünk vagy nem, ezekből egyértelműen kiderült, hogy a jelölés folyamata bizonytalan volt, a rendelkezésre álló rövid idő miatt alaposabb vizsgálódás helyett a nemzetbiztonsági bizottság abszolút, direkt okiratként fogadta el a bírák írásos nyilatkozatát, valamint a már Füzessy képviselőtársam által hivatkozott, Legfelsőbb Bíróság elnökének és az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkárának szóbeli tájékoztatását a semmisségi törvények hatályáról.
1994 végén több tény merült fel abban az ügyben - és ezt hallottuk a bizottság előterjesztésében -, hogy dr. Eigner József és dr. Botos Gábor, az ellenőrző bizottság tagjai, részt vettek olyan ítéletek meghozatalában, amelyek az úgynevezett semmisségi törvények hatálya alá esnek.
A nemzetbiztonsági bizottság által biztosított dokumentációkból - és utaltam rá: a titkosságát feloldották - kiderül, hogy e két bíró úr valóban közreműködött olyan ítéletek meghozatalában, amelyek a semmisségi törvények hatálya alá esnek, s az úgynevezett átvilágítási törvény 6. § (1) bekezdése alapján az Országgyűlés nem választhatta volna meg őket az ellenőrző bírák közé.
A bizottságban felmerült olyan vélemény, hogy ez a tény még nem lett volna akadálya annak, hogy kinevezzék őket, illetőleg az is, hogy olyan enyhe ítéleteket hoztak, ami nem akadálya a további ellenőrző bírói tevékenységüknek.
(21.20)
E körben az Alkotmánybíróság 60/1994. (XII.24.) számú határozata egyértelmű eligazítást ad. Megjegyzem, hogy az Alkotmánybíróság e határozatában vizsgálta felül az ügynöktörvényt. Tehát az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a törvény 6. § (1) bekezdése meghatározza jogszabályok tüzetes felsorolásával - és itt a semmisségi törvényekre utal - azokat az eljárásokat, amelyekről az ítélethozatalban való részvétel ténye kizárja a bizottság tagjává való jelölést. Hangsúlyozom: a részvétel ténye kizárja a bizottság tagjává való jelölést.
Tehát a kérdést alapvetően az dönti el, hogy a bíró urak részt vettek-e ilyen ítéletek meghozatalában, és az átvilágítási törvény szigorúsága miatt teljesen mindegy, hogy milyen minőségű és milyen enyhe ítéletet hoztak. Ha részt vettek - és a bizottság jelentéséből kitűnően részt vettek -, alkalmazásuk törvénybe ütközik, ezért frakciónknak az az álláspontja, hogy a törvénynek megfelelő döntést az Országgyűlésnek meg kell hoznia.
Ehhez véleményünk szerint szükséges és elégséges szabályozást ad az előző parlament által hozott átvilágítási törvény, melynek 5. § (5) bekezdése alapján a bizottság tagjának munkavégzési jogviszonyára - díjazásuk kivételével - a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt kell alkalmazni. És itt van - és volt végig - szakmai vitánk a Füzessy Tibor képviselőtársam által elmondottakkal. Ezt megerősíti az általam már hivatkozott alkotmánybírósági határozat, mely egyértelművé teszi, hogy az ellenőrző bizottság tagja e funkcióban nem bírói feladatot lát el. A bizottság eljárása nem bírósági eljárás, hanem a bizottság sajátos közigazgatási szerv - mondja az Alkotmánybíróság indokolásában -, mely a törvény és az államigazgatási eljárás szabályai szerint működik - teljesen természetes, hogy a törvényben foglalt kivételekkel. Ugyanitt megállapítja az Alkotmánybíróság, hogy a bírák munkavégzési jogviszonyára a törvénnyel egyezően a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt kell alkalmazni, a már említett kivételekkel. Ezért számunkra eléggé érthetetlen a köztisztviselői törvénynek az a közelítése, hogy nem alkalmazható ezeknek a bíráknak a tevékenységére, hiszen közigazgatási szervet hozott létre a parlament, és a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok alkalmazását rendelte el. Azon lehet vitatkozni, hogy jól vagy rosszul, de így tette meg.
A köztisztviselőkről szóló törvény önmaga sorolja fel a 71. § (2) bekezdésében a munkatörvénykönyv alkalmazásának körét, ezen belül vannak az érvénytelenségre vonatkozó szabályok is. Ezek szerint semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba vagy egyébként jogszabályba - és ezt hangsúlyozom: egyébként jogszabályba - ütközik.
Ha a semmisség a felek és a közérdek sérelme nélkül rövid időn belül nem orvosolható, a semmisséget hivatalból kell figyelembe venni. Hozzá kívánom tenni, hogy az alkotmányügyi bizottságban és annak kirendelt albizottságában bizonyos jogrendszeri elemzéseket is próbáltunk elvégezni a semmisség kérdésében, és Füzessy Tibor képviselőtársamnak mondom: nem tud olyan magyar jogszabályt nemcsak a polgári jog, de egyáltalán a magyar jog területén, amelyben a semmisség nem abból következik, jobban mondva semmisség nem következik abból, hogy jogszabályba ütközik a szerződés. És itt kétségtelenül jogszabályba ütközik, magába az átvilágításról szóló törvénybe a választás.
Megállapítható, hogy dr. Botos Gábor és dr. Eigner József bírák - később bebizonyosodott tények alapján - részt vettek olyan ítéletek meghozatalában, amelyek miatt megválasztásuk jogszabályba ütközött, ezért orvosolhatatlan semmisség következett be megválasztásukban, melyet a Magyar Köztársaság Országgyűlésének hivatalból kell figyelembe vennie, és így kell eljárnia. Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött munkavégzési jogviszonyt az Országgyűlés a semmisségi ok miatt haladéktalanul köteles megszüntetni. Úgy érzem, a haladéktalanságtól egy kicsit már messze vagyunk a felmerült tények óta.
Jelezni kívánom, hogy a hatályos törvények alapján a bírák eddigi tevékenysége semmiféle gondot és kifogást nem okoz, mert - a már említett munka törvénykönyve alapján - az érvénytelen megállapodásból eredő jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna.
Összességében tehát a fenti jogi érvek alapján a nemzetbiztonsági bizottság előterjesztését frakciónk egészében támogatja.
Tisztelt Ház! Talán az előzőekből is kiderült, hogy frakciónk továbbra is feladatának tekinti az úgynevezett átvilágítási törvény végrehajtását, a bizottságban felmerült kételyek ellenére. Ez ügyben nem kívánunk a szigorú törvényi szabályozások elől kitérni, de nem kívánjuk azokat az álláspontokat sem támogatni, amelyek arra irányulnak, hogy e konkrét ügy miatt módosítsuk a törvényt, azaz a bírákkal szemben - mert ilyen javaslat érkezett - enyhébb feltételeket támasszunk, mint azokkal szemben, akiket átvilágítanak. Ennek megfelelően támogattuk azt, hogy az ellenőrző bizottság működőképes legyen, és ezért támogattunk nemrég hat új bíró bizottsági tagságával kapcsolatos országgyűlési határozatot. Ugyanakkor állítjuk, hogy dr. Eigner József és dr. Botos Gábor bíró urak munkavégzési jogviszonya semmisségének megállapítását az Országgyűlés tegye meg.
Nem akarok cinikus lenni a végén, de a bizottsági vitákban elhangzottak alapján azért szeretném mellékesen megjegyezni: álláspontunk az, hogy olyan világítson, akinek nem zárlatos a vezetéke. (Taps a bal oldalon.)
