CSIHA ANDRÁS
CSIHA ANDRÁS
CSIHA ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A környezet védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor elkerülhetetlen, hogy ejtsünk néhány szót annak szükségességéről és időszerűségéről.
Miniszter úr az expozéjában utalt arra, hogy a jelenleg hatályos, közel húszéves környezetvédelmi törvény, az 1976. évi II. törvény annak idején viszonylag korszerű volt, de a bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások és nem utolsósorban az eltelt idő miatt is ez a törvény elavult. A környezet védelme mindamellett vagy ezzel együtt sem kapott különösebb hangsúlyt a magyar jogalkotásban az utóbbi másfél, két évtizedben.
Mivel jómagam önkormányzati kérdésekkel foglalkozom, mondhatom példának is, hogy az önkormányzati törvény és annak módosítása sem rendezte igazán az önkormányzatok és a környezetvédelem viszonyát. Azt hiszem, hogy az előttem szóló Balsay képviselőtársam is ezt igen kimerítően elemezte.
Úgy érzem, hogy ez a jelenleg előttünk lévő törvényjavaslat próbálkozik először azzal - és talán áttöri ezt a falat -, hogy az önkormányzatok számára néhány fontosabbnak ítélt környezetvédelmi feladatot és hatáskört próbáljon megállapítani. Természetesen ez sem teljes, minden valószínűség szerint kiegészítésre szorul.
Ezek a körülmények, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozási szándékunk együttesen és külön-külön is indokolják, hogy ez az új törvényjavaslat a Ház elé került, és remélhetőleg majd el is lesz fogadva.
Hozzászólásomban három kérdéskört szeretnék érinteni. Az első az önkormányzatokkal kapcsolatos, a második a környezetvédelemmel és oktatással, a harmadik pedig a társadalmi, civil szervezetek és a környezetvédelem kérdésével foglalkozik. Tulajdonképpen mind a három kérdéskör szorosan kapcsolódik az önkormányzatok tevékenységéhez, működéséhez.
Az önkormányzati törvény kimondja, hogy a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében az épített és a természeti környezet védelme. Ezt a módosított Ötv. fogalmazza meg. A javaslat a még jelenleg hatályos '76. évi II. törvénnyel szemben igyekszik ezt az előírást kibontani, tartalommal megtölteni, de mint korábban mondottam, kiegészítésekre, pontosításokra van szükség.
A korábbi törvények alapján a környezetvédelem nem volt az önkormányzatok kötelező feladata, legalábbis törvényben, jogszabályban kimondva. Ugyanakkor, ha a környezetvédelem fogalmát tágabb értelemben vesszük, el kell mondani, hogy az önkormányzatok a napi munkájukban igen sokrétű és sokféle gyakorlati munkát, feladatot végeztek el. Elegendő, ha csak arra gondolunk, hogy szennyvízcsatornák, csapadékelvezető rendszerek épültek településeken, a lakosság közreműködött a fásításban, a zöldterületek létesítésében, és lehetne ezeket a példákat sorolni, ami az én értelmezésem szerint igenis komoly és kemény környezetvédelem; akkor azt hiszem, hogy ezt az eredményes és nehéz munkát nem vitathatjuk el az önkormányzatoktól.
Egy másik ellentmondást is felold a törvényjavaslat, ez pedig a következő:
Korábban is jogszabályok kötelezték az önkormányzatokat rendezési tervek készítésére, karbantartására. Bár hozzá kell tennem, hogy az elmúlt négy-nyolc évben ezeknek a rendezési terveknek a karbantartása igen-igen háttérbe szorult valamilyen szemléleti oknál fogva.
(18.30)
Ezekhez a rendezési tervekhez viszont nem volt kötelező települési, környezetvédelmi program kidolgozása, akár önállóan, akár a rendezési terv fejezeteként; bár szeretném megjegyezni, hogy egy magára valamit is adó település általában önszántából, szakemberek bevonásával alakított ki ilyen programot, és törekedett is ennek a minél teljesebb megvalósítására.
Messzemenően egyetértek azzal, hogy ezt a kettősséget - az ilyen kerettörvényi lukakat -, ha nem is ebben a törvényjavaslatban, de a későbbiekben előterjesztendő szakági törvényekben - amire Balsay képviselő is utalt, hadd hivatkozzam itt egy önkormányzati bizottsági tagtársamra - mindenképpen indokolt és szükséges rendezni.
A szabályokat és feladatokat úgy lenne szükséges meghatározni, hogy egyes szabályok határozzák meg a kötelezően ellátandó önkormányzati, környezetvédelmi feladatokat, mások pedig ösztönözzenek arra, hogy adott esetben az önkormányzatok önként is vállalhassanak - vagy vállaljanak - környezetvédelmi feladatokat. Természetesen ez elsősorban és mindenekelőtt az anyagi lehetőségektől függ, s ezekből, azt hiszem, jelen pillanatban nincs túl sok.
Néhány konkrét és a törvényjavaslatban előremutató megfogalmazású rendelkezésre térnék ki. Az első, ami számomra szimpatikus: a települések környezetvédelmi programot dolgozhatnak ki. Ebben a törvény differenciál, hisz' a városi rangú települések számára kötelező, egyéb településeken lehetőség. Azt hiszem, hogy ez részben több nemzetközi egyezménnyel, részben pedig a hazai kormányprogrammal is megegyező törekvés. Előnyét abban látom, hogy így a rendezési tervek és a környezetvédelmi tevékenység helyi szinten szinkronba hozható, tehát oda-vissza hatás állhat be a két program között, illetve országos szinten, regionális szinten így megteremthető a helyi program és a nemzeti környezetvédelmi program összhangja, tehát az ország területén alapvetően azonos elvek és szempontok érvényesülhetnek.
Amit pedig problémásnak látok - és erre vonatkozóan módosító indítvánnyal is fogunk élni: a megyei és a regionális programok készítésére a törvényjavaslatban nincs utalás, holott egy másik törvényjavaslat - amelyet már megkaptunk, ez pedig a területfejlesztési törvény - elfogadása esetén intézkedik a megyei területfejlesztési tanácsok létrehozásáról, amelyek bizonyos programok kidolgozására jogosultak. Úgy vélem, hogy egy ilyen megyei fejlesztési programnak a része vagy társa kell hogy legyen egy környezetvédelemmel foglalkozó megyei vagy regionális program is. Tehát erre vonatkozó javaslatunkat megtesszük.
A következő ilyen előremutató pontja, része a törvényjavaslatnak a 48. §, amely régi igényt elégít ki: az önkormányzatok számára lehetővé teszi, hogy illetékességi területükön az átlagosnál szigorúbb környezetvédelmi előírásokat határozzanak meg, de - és itt azért egy kis "de" következik - fölvetődik, hogy milyen feltételekkel, milyen értékekkel, meddig lehet ezzel élni, ne adj' isten visszaélni. Felvetődik a szomszéd településekkel való együttműködés a szigorúbb paraméterek meghatározásában.
A múlt héten egyetemi tanárokkal, gyakorló környezetvédőkkel beszélgettem, és ők is felhívták a figyelmet, hogy ez egy jó passzus: igen, lehet egy-egy településen szigorúbb feltételrendszer, de ez mindenképpen szakmailag megalapozott és reálisan szigorú feltételrendszer legyen.
A harmadik, amit szeretnék kiemelni: a javaslat növeli, illetve nevesíti az önkormányzatoknak a környezetvédelmi célra fordítható pénzeszközeit, lehetőséget teremtve az önkormányzati, környezetvédelmi alap létesítésére, és - szeretném aláhúzni - annak célirányos felhasználására, mert az önkormányzati költségvetések készítésekor időnként vita, hogy ezt a pénzt hova teszem vagy hova nem teszem, meg a zsák lyukát foltozzuk be, és oda menjen el a pénz. Tehát úgy érzem, hogy ez a célirányosság nagyon fontos és lényeges.
Ez az alap lehetőséget ad a környezetvédelemmel kapcsolatos fejlesztésekhez a saját erő biztosítására, tehát a pályázati lehetőség - legalábbis elvben - megnövekszik, másrészt lehetőséget teremt - úgy érzem - vizsgálatok elvégzéséhez, ami talán jelen pillanatban nem elsőrangú kérdés egy-egy önkormányzatnál. Itt szintén szeretném megemlíteni - a hiány érzetével -, hogy a megyei önkormányzat számára - ugyancsak a már fentebb említett okok miatt - lehetővé kell tenni hasonló alapnak a létrehozását, erre szintén módosító indítvánnyal fogunk élni.
Még egy dolgot szeretnék kiemelni - ez inkább probléma. Ez pedig az, amikor a törvényjavaslatban az előzetes környezeti tanulmányról és a környezetvédelmi engedélyezési eljárásról van szó, és különféle szakhatóságok kötelező meghívását írja elő az törvényjavaslat. Ebben nem szerepel a helyi önkormányzat jegyzője és/vagy polgármestere. Nincsenek nevesítve a minden esetben meghívandók körében, holott úgy érzem, ez szükséges lenne. Egyrészt: bármilyen tevékenységre adjon ki a környezetvédelmi felügyelőség engedélyt, a szakhatóságok véleményét is figyelembevéve, az mindenképpen összefügg a helyi önkormányzat jegyzőjének szakhatósági, államigazgatási közreműködésével - hisz' ha egy telephely engedélyezéséről van szó, akkor azért, ha építési engedélyről van szó, akkor azért, és azt hiszem, nem kell a példákat tovább sorolni. Tehát ilyen módon már az előzetes eljárásban - előzetes környezeti tanulmány esetében is - szükségesnek tartjuk a jegyző bevonását. A polgármester bevonása is meggondolandó. Egyrészt mint a település politikai képviselője, képviselhetné az adott település állampolgárainak az érdekét, közvetíthetné a lakosság érdekét, észrevételeit, és adott esetben az önkormányzati rendelet a polgármesterre is testálhat bizonyos jogköröket.
Itt szeretnék rátérni a következő gondolatkörre, ami a törvényjavaslatban is megfogalmazódik, ez pedig: a társadalom tagjainak, a civil szerveződéseknek a környezetvédelem ügyében való részvétele. Az elmúlt tíz év nem volt mentes e területen sem a csatározásoktól, a legkülönfélébb vélemények hangzottak el. Egy biztos: a társadalmat, annak tagjait a környezetvédelem kérdéseinek megvitatásából, a döntések előkészítéséből kizárni nem szabad, nem lehet. Erre a törvényjavaslat lehetőséget teremt, illetve nem egy esetben kötelező bevonásukat írja elő.
Nagyon fontosnak ítélem meg a helyi önkormányzatok és a környezetvédelem iránt elkötelezett szervezetek, szerveződések közötti kapcsolatot, az együttműködésüket. Miért? Ugyanis azt hiszem, az országban nem egy példa van arra, hogy ilyen kapcsolatok, együttműködések híján később nagy üggyé váló témák is valahol egy-egy önkormányzatnak a működési területén képződtek - és lett belőlük országos téma. Holott - esetleg jobb együttműködésben, a szakhatóságokat is beleértve - talán ezek a viharok csökkenthetők lettek volna.
Fontos, hogy a környezetvédő szervezetek képviselői jelen legyenek az adott önkormányzati bizottságokban. Erre egyébként a módosított önkormányzati törvény is lehetőséget ad, és tulajdonképpen az önkormányzatokon is múlik, hogy mennyire veszik őket igénybe. Ugyanakkor fel kell vetni e kérdéskörön belül, hogy az érzelmi töltésű vagy a szakmailag megalapozott érvek ütközzenek-e. Úgy vélem, hogy csak az utóbbi út a járható, azaz: ezekben a vitákban a szakmai érvek kell hogy döntsenek elsősorban és mindenekelőtt, bár tudom, hogy ez az ideális állapot, ami jelen pillanatban elég nehezen közelíthető meg.
Lakossági fórumon gyakran fölvetik, hogy miért szemetesek az utcák, miért törik derékba a facsemetét, miért ürítik a folyékony hulladékot az árokba vagy a szennyvízcsatornába - és kik csinálják ezt. Tulajdonképpen ilyen esetekben kezdünk arra rájönni, hogy a környezet védelmével, óvásával kapcsolatos ismereteink hiányosak, felfogásunk és magatartásunk erősen kifogásolható.
(18.40)
Ezért helyes, hogy a törvényjavaslat megfogalmazza az ilyen jellegű oktatás és képzés szükségességét, és az oktatásnak rendszerbe való beépítését. Ez nem lehet kampány jellegű dolog, hanem - kis túlzással - az óvodától az egyetemig rendszerszerűen kialakított tevékenység kell hogy legyen.
Szükséges, hogy az érintett szaktárcák az ezzel kapcsolatos szakmai elképzeléseket dolgozzák ki és építsék be a nemzeti alaptantervbe - azt hiszem, ennek a lehetősége még megvan.
Egyre több egyetemet, főiskolát végzett szakemberre van szüksége a közigazgatásnak, a különböző gazdálkodó szervezeteknek, ezért az ilyen jellegű képzést végző vagy vállaló intézmények kezdeményezéseit a magam részéről támogatandónak tartom.
Tisztelt Ház! Az általam érintett kérdésekről is szól többek között az 1992-ben megtartott, az ENSZ által szervezett "Környezet és fejlődés" konferencián elfogadott ajánlás, amely kimondja, hogy a fejlődés nem okozhat kárt a jelenlegi és az eljövendő nemzedékek további fejlődési és környezeti feltételeiben. Úgy érzem, jelen törvényjavaslat - erényeivel és hiányosságaival egyetemben - e gondolatot testesíti meg, ezért részletes vitára bocsátását javaslom.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
