DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Országgyűlés! Tanár vagyok, vagy voltam, nem tagadom. Mindig nagyon szerettük, amikor gazdaságföldrajzból a környezetvédelemről kellett beszélnünk. Ezt három órán keresztül tettük meg. Az egyetemen is tanítottam ilyen jellegű anyagokat. Ez is órákon át tartott, és mindig nagyon szép anyag volt. Az előző felszólalások mind rendkívül hosszúak voltak - általában 30-35 percesek -, az államtitkár asszonynak is sokat kellett jegyzetelnie. Én azonban a környezetvédelemnek, ennek a nagyon szép és nagyon érdekes kérdésnek döntően csak egy aspektusával szeretnék foglalkozni, nevezetesen a környezetvédelem és a munkavédelem kapcsolatával.
Úgy érzem, hogy a munkavédelem és a környezetvédelem kölcsönhatását a rendelet nem elég markánsan fogalmazza meg. Az egységesülő Európához való csatlakozásunkban nemcsak politikai rendszerünk, hanem gazdaságunk átformálása is alapfeltétel. Ez magától értetődően a munkavédelmet és a környezet megóvását is jelenti. Nagy veszély ugyanis, ha a fejlődésben megrekedt területek - pillanatnyi előnyök reményében - azt a megengedő magatartást tanúsítják, hogy a másutt már nem engedélyezett technológiák, anyagok, berendezések használhatók, ami ezeket az országokat végképp történelmi lerakodóhelyekké, gyanús perifériákká teszi. Ez a veszély elsősorban a munkahelyeket fenyegeti, de rajtuk keresztül a környezetet is. Erre tudnék példákat mondani a közelmúltból, a Mol Rt. környezetszennyezésével kapcsolatban is.
Véleményem szerint a környezetvédelem ebben a relációban nem a gyárkapunál kezdődik. Az okokat a termelésen belül kell keresni, s először ott kell kezelni. Az ökológiai károkat csupán nagyon ritkán váltják ki olyan tevékenységek, amelyek nem veszélyeztetik az ott dolgozókat. Ezúttal arra is figyelemmel kell lenni, hogy szorosabb együttműködést kell kialakítani a munkavédelem és a környezetvédelem között. Nem lehet a dolgozó ember, az állampolgár életét, egészségét, környezetét egymástól elszakítva, külön kezelni. A probléma komplex megközelítését, megelőzését és gyógyítását kell igényelnünk.
Könnyű belátni, hogy egyes esetekben a munkavégzők és a környezetvédelem érdeke ellentétbe kerül egymással, legalábbis lokálisan. A korszerűtlen, szennyező munkahely is munkahely, ami a foglalkoztatási nehézségek növekedése miatt az ott dolgozók számára még ilyen áron is érték. A társadalom számára azonban az ilyen munkahelymegtartás öngyilkos foglalkoztatáspolitika, mert rendkívül nagy az ára mind az ott dolgozókat, mind a környezetet illetően. Ez az ár már ma is kiszámítható, legfeljebb nem mindenkor végezzük el a szükséges számításokat.
Egy olyan kérdésről is beszélnem kell, ami biztos nem lesz népszerű mindenki számára: a nem dohányzók és a dohányosok közt elterjedt vita kérdéséről, az egészségvédelmi követelésekről. Arról, hogy az agresszív dohányosokat törvényi úton lehessen kötelezni arra, hogy csak a kijelölt dohányzó helyeken károsítsák egészségüket. De jó lenne a szemetelés, a csikkek eldobálása ellen is tenni valamit. Rémes, ha az ember a Balatonban vagy a Velencei-tóban úszkálni akar, s a vízben szigetszerűen úszkálnak a csikkek, amelyek szennyezik a környezetet. Ezek nemcsak az emberek számára, hanem a vizek élővilágára is súlyos veszélyt jelentenek.
(18.00)
Nem lehetne megtiltani a vízben való dohányzást? Ezzel kapcsolatos tiltó táblák elhelyezése a nagyobb strandokon és az élővizek tájékán talán némi eredményt hozhatna. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiból.)
