HAJDÚ LÁSZLÓ
HAJDÚ LÁSZLÓ
HAJDÚ LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Körülbelül három hete várok erre a hozzászólásra, és időközben az aktualitásából is vesztett mondanivalóm, ezért átszerkesztettem a mondókámat, s remélhetőleg nagyon rövid leszek.
A T/251. számú törvényjavaslattal kapcsolatban, amelyet a mai délelőtt folyamán vitattunk, egyet kell értenem azokkal a hozzászólókkal, akik úgy minősítették, hogy a nemzet ügyéről van szó - még akkor is, ha ellenzéki oldalról hallottam ezt a megállapítást. Sajnos az a gond, hogy ez a nemzeti ügy mégsem tud nemzeti egyetértést kialakítani, nem tudott az eddig eltelt hat év folyamán, gyakorlata során végig vitatott volt. Sok negatív legenda övezi ezt a privatizációs gyakorlatot. Konkrét példaként saját választókerületemből - Budapest 23. számú választókerületéből - szeretném azt megemlíteni, hogy ennek a privatizációnak nagyon sok a sérültje, a rokkantja, nagyon sok áldozata van. S én annak reményében kértem itt szót, hogy ennek az új törvényjavaslatnak a következtében a gyakorlatban sokkal kevesebb áldozatot kell majd a jövőben a munkavállalóknak hozniuk, s remélhetőleg az eredménye is másképp fog megjelenni.
Hadd említsem meg, hogy Rákospalotán van az ország iparának talán egyik legtradicionálisabb gyára: a Növényolajipari Gyár. Ez a gyár az elmúlt században az első olajütő üzemként indult - s ma ez a hatalmas, többhektáros területen lévő, valamikor több ezer főt foglalkoztató üzem raktárként van hasznosítva. Ma minden magyar üzletben olyan margarinokat, olyan növényolajipari termékeket lehet vásárolni, amelyeket legfeljebb Magyarországon csomagolnak, de nem itt gyártanak - holott az alapanyagaikat itt termelik, innen viszik ki; s emögött több tízezer kistermelő van, akik a különböző olajos magvakat termelték, s akik alól ez a piac, ez az érdekeltség kicsúszott. Ezért adok annak a reményemnek hangot, hogy ez a törvényjavaslat az elfogadása után más típusú gyakorlatot fog eredményezni a magyar gazdaságban.
A másik dolog, hogy rengeteg függőben lévő privatizációs ügy van, amelyek megoldása szintén sürgős lenne. Bízom abban, hogy ez a törvény ezt elő fogja segíteni.
Úgy gondolom, az elv, amit az elmúlt hat év privatizációja megvalósított, alapvetően nem változott a gyakorlat során. Az én értelmezésemben a privatizáció a szerkezetváltást, a gazdaság hatékonyságát kellene hogy segítse, s mindenképpen a szerkezetváltásnak kell elsődlegesnek lennie a tulajdonváltással szemben. A hatékonyságot pedig elsődlegesnek tekinteném a most túlhangsúlyozott gyorsasággal szemben, noha a gyorsítást indokoltnak tartom, elfogadom, és a vagyonműködtetés, az állami vagyon működtetése, a foglalkoztatás és az ország pénzügyi helyzete szempontjából megértem a gyorsítás igényét, de úgy gondolom, a gyorsításban is óvatosságot kellene tanúsítani.
A tulajdonos- és szerkezetváltás kényszerűség, amellyel a társadalom, úgy gondolom, egyetért. Ha azonban bármelyik képviselőtársam találkozik fogadóóráin állampolgárokkal, s konkrétan ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban beszélgetést folytat a hozzá forduló polgárokkal, láthatja, hogy nagyon negatív a vélemény erről a dologról.
Úgy gondolom, sürgősen le kellene zárnunk ennek a törvényjavaslatnak a vitáját, és a végrehajtásához kellene hozzáfogni. Ez lenne a legfontosabb. Olyan stratégiai kérdésről van szó, amely ugyan az egyik eszköze a gazdaságnak, de nem a kizárólagos eszköze, nem a megmentője a magyar gazdaságnak, azonban rendkívül fontos a termelés, a szolgáltatás, a kultúra szempontjából; abból a szempontból, hogy milyen módon fognak ezek a jövőben működni, hogyan fogjuk ezeket lebonyolítani.
Ez a privatizáció a jövőt illetően sok veszélyt rejt magában. Ezektől a veszélyektől továbbra is félek; félek attól, hogy nem lehet pontosan látni, milyen szervezet fogja ezt végrehajtani; milyen személyi összetétellel és milyen személyi igényességgel fogjuk ezt a feladatot megoldani, s ebben a garanciák mennyire biztosíthatóak. A miniszter úr által elmondottak engem megnyugtatnak, hogy az ellenőrzés fontosságát ilyen magas szintre emelné, s ez talán az egyik garanciaként kizárná azokat a dolgokat, amelyek a kételyeimben megfogalmazódtak.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett, amit lépten-nyomon hallunk a polgároktól, s amiket magunk is megtapasztaltunk. Itt elsősorban arra gondolok, ami az önkormányzatokat érte az elmúlt négy év privatizációja során. A volt állami tulajdonú belterületi földingatlanok miatt, úgy gondolom, a magyar önkormányzatokat nagyon sok sérelem érte. Olyan központosító döntések születtek a vagyonauditálás során, amelyek az önkormányzatokat hátrányos helyzetbe hozták, s ezekért a belterületi földtulajdonokért cserébe igen szerény részvényekben részesülhettek. Van saját választókerületemben olyan vállalat, ahol egy 11 hektáros belterületi föld után mindössze 60 millió forintnyi részvényt kaptunk, s annak is, mivel budapestiek vagyunk, 50 százaléka a fővárosé. Ez a 11 hektár ennek a többszörösét éri a valóságban, s mivel úgy privatizálták, hogy a ma rajta lévő üzemet bezárták, le fogják bontani és föl fogják parcellázni a területet, ebből tízszeres bevételre tett szert az, aki ezt a befektetést megkezdte.
A másik témakör, amit meg szeretnék említeni, a környezetvédelmi bizottsági tagságomból adódik. Az állam tulajdonában jelentős erdő- és természetvédelmi területek vannak. A privatizációs törvény ezeket ugyan "nem forgalomképes"-nek minősíti, azonban bizonyos területeken nem jelennek meg azok a garanciák - bár a módosítások kapcsán nem vagyok ebben biztos -, hogy természetvédelmi területek ne kerülhessenek magánkézbe. A korábbi gyakorlatból, az elmúlt négy év időszakából ismert, hogy körülbelül 1 millió 600 ezer hektár erdő- és természetvédelmi területből körülbelül 600 ezer hektár magánkézbe került - ezt a folyamatot az Alkotmánybíróság állította meg -, s ezek visszavásárlására, visszaállamosítására, visszaprivatizálására kell hogy sor kerüljön. Az ez évi költségvetési vitánál ez már napirenden volt, mert ezt pár száz forintos licittel magántulajdonba vitték, de most a visszavétele már piaci áron történhet, s hektáronként csak több ezer forintos visszavásárlással tudunk hozzájutni.
Arra szeretném csak fölhívni a figyelmet, hogy ilyen föld-, erdő- és természetvédelmi terület van a Magyar Honvédség kezelésében is, és itt a privatizációs törvényjavaslatban az szerepel, hogy ezek csak 50 százalékban maradnak a Honvédség kezelésében vagy tulajdonában - nehogy ez is veszélyeztesse az erdő- és természetvédelmi területeket.
Módosító indítványt adtunk be, amely végül is a környezetvédelmi bizottság nevével lett fémjelezve, s amely a törvényjavaslat "Pályáztatás" című fejezetével kapcsolatban három pontot is érint. Mindhárom pontnál azt javasoltuk, hogy a környezetvédelmi és területfejlesztési minisztérium vagy miniszter megkérdezése nélkül azon a három területen ne történhessen pályáztatás.
Suchman Tamás miniszter úr elképzeléseivel, programjával, az általa vázolt elvekkel személy szerint egyetértek, s a törvényjavaslatot a módosításokkal együtt elfogadásra fogom ajánlani. Köszönöm szépen. (Taps.)
