DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország 1990-ben aláírta és 1991-ben ratifikálta a gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt egyezményt. A gyermekeket természetszerűleg megilletik mindazok az emberi jogok, amelyeket egyéb nemzetközi emberi jogi okmányok biztosítanak, így az emberi jogok egyetemes nyilatkozata, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, valamint az európai emberi jogi egyezmény.
Helyzetük sajátos jellege és fokozott kiszolgáltatottságuk miatt azonban ezek a mindenkit megillető jogok a gyermekek vonatkozásában külön megerősítést is igényelnek. A gyermekek jogaik érvényesítésére önállóan nem, vagy csak korlátozottan képesek, így a megfelelő életkor eléréséig érdekeiket másoknak, így a szülőknek vagy törvényes képviselőjüknek kell érvényre juttatniuk.
A törvényjavaslat a fiatalkorúakra vonatkozó büntető jogszabályokat érinti. A fiatalkorúak büntetőjogának alapvető sajátossága, hogy a represszív büntető szankciók helyett inkább a nevelő jellegű, a fiatalok fejlődési és integrációs problémáit figyelembe vevő jogkövetkezményeket helyezi előtérbe.
Alapvetően így van ez a hatályos jogi szabályozásban is. Léteznek azonban olyan jogszabályi rendelkezések, illetve vannak olyan, a gyakorlatban megnyilvánuló hiányosságok, amelyek gátolják a gyermek jogairól szóló egyezmény követelményeinek megvalósulását. A javaslat nagyrészt ezeket a szükséges módosításokat és kiegészítéseket tartalmazza. Rendelkezései figyelembe veszik a fiatalkorúak fejlődési sajátosságait, és azt tűzik ki célul, hogy a fiatalkorú bűnelkövetőkkel szemben a szabadságelvonással járó szankciók, intézkedések, büntetések alkalmazására valóban csak végső esetben kerüljön sor.
Ugyanakkor a javaslat - a hatályos joggal egyezően - figyelemmel van a jogállamiság követelményeire, az alapvető büntetőjogi és eljárásjogi alapelvekre. Fiatalkorúnál is a büntetőjogilag tilalmazott magatartás jelentheti a büntetőjogi beavatkozás és felelősségrevonás alapját.
A fiatalkorú bűnelkövetők aránya az összes bűnelkövetőn belül, ha kismértékben is, de emelkedett az utóbbi években. 1994-ben a 14 és 18 év közötti fiatalok közel 12 százaléka követett el bűncselekményt. A fiatalkorú elítéltek közül évente 14 százalék tölt előzetes letartóztatást. A vagyon elleni bűncselekmények igen jelentős részét követik el fiatalkorúak. Ez azt jelenti, hogy ha nem is meghatározó, de azért jelentős azoknak a fiataloknak a száma, akiket ez a törvénymódosítás érinthet.
A törvényjavaslatnak a büntető törvénykönyvet érintő rendelkezései közül a javítóintézeti nevelésre vonatkozó szabályokat emelem ki. Bár a fiatalkorúaknál elsősorban szabadságelvonással nem járó szankciót kell alkalmazni, azonban egyes esetekben mégis elkerülhetetlen, hogy a fiatalkorút kiemeljék a környezetéből és szabadságelvonással járó büntetést vagy intézkedést alkalmazzanak vele szemben.
A javítóintézeti nevelés a hatályos jogban relatíve határozatlan tartamú intézkedés, mert szélsőséges esetben akár 4-5 évig is tarthat. A bíróságok nem szívesen alkalmazzák, holott eredményesebb lehet, mint a szabadságvesztés. A törvényjavaslat határozott idejű intézkedéssé alakítja át a javítóintézeti nevelést, s úgy rendelkezik, hogy az előzetes letartóztatás tartamát is be kell számítani a javítóintézeti nevelés idejébe.
Kutatások és külföldi gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiatalkorúak esetében a büntetőeljárás formális lefolytatása nem hoz jobb eredményt, mint az elterelésre módot adó megoldások. Hatályos rendelkezéseink viszonylag szűk körben adnak lehetőséget a bűncselekményt elkövető fiatalkorúval szemben a büntetőeljárás teljes vagy részbeni mellőzésére. A módosítás a vádemelés elhalasztása jogintézményének bevezetésével már ügyészi szakban lehetővé teszi a bűncselekményt elkövető fiatalkorúval szemben az eljárás befejezését, feltéve, hogy az elhalasztás tartama sikeresen telik el. A javaslat ugyanakkor ebben az esetben is figyelemmel van az ártatlanság vélelmére, amikor lehetőséget biztosít az elkövetőnek a bírói eljárás kikényszerítésére.
A fiatalkorúakkal szemben folytatandó bírósági eljárás szabályai között akadnak olyanok, amelyek csak látszólag szolgálják a fiatalkorú érdekét. Így a fiatalkorúnak minden esetben szembesülnie kell a bírósági eljárás összes szereplőjével, s vele szemben a tárgyalás mellőzésével történő elintézés nem alkalmazható.
A javaslat a fiatalkorúak ellen folyó bírósági eljárásban is megengedi az egyes bírói eljárást és a tárgyalás mellőzésével történő elintézést. A javaslat ezen rendelkezése összhangban áll a büntetőeljárás egyszerűsítését és gyorsítását célzó T/673. számú törvényjavaslattal, amely a bírósági szakban kiterjeszti a vétségi eljárás alkalmazásának és a tárgyalás mellőzésével történő elbírálásának a lehetőségét.
Fiatalkorú elkövető esetén különös jelentősége van annak, hogy a védelem ne formális legyen és megfelelően érvényesüljön. Ezért a javaslat előírja, hogy a vádirat benyújtása előtt a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárásban a bírósági meghallgatás védő távollétében nem tartható meg, s amennyiben a fiatalkorúnak nincs meghatalmazott védője, a kirendelés az alapos gyanú közlésével egyidejűleg kötelező a hatóság részéről.
A javaslat egyik, talán legfontosabb rendelkezése az előzetes letartóztatás végrehajtási módjának a differenciálása. Lehetőséget biztosít arra, hogy - a bíróság rendelkezésétől függően - az előzetes letartóztatás javítóintézetben is végrehajtható legyen. Vannak olyan esetek, amikor a fiatalkorúnál is fennállnak az előzetes letartóztatás okai, annak mellőzésére nem kerülhet sor. Ugyanakkor az is közismert, hogy jó néhány esetben elhúzódik a büntetőeljárás, és a fiatalkorú hosszabb időt tölt előzetes letartóztatásban. Jogszabályaink ugyan az előzetes letartóztatásnál szigorú elkülönítési szabályokat írnak elő, azonban a gyakorlatban, a büntetés-végrehajtási intézetek - de különösen a rendőrségi fogdák - szűkös viszonyai között, ezeket nem mindig lehet betartani. Ezen kívül még optimális esetben sem biztosíthatóak a fiatalkorúak életkori sajátosságainak megfelelő körülmények - így oktatásuk - ezen idő alatt.
A javaslat rendelkezései azt célozzák, hogy az előzetes letartóztatás mai formájában csak olyan fiatalkorúval szemben kerüljön alkalmazásra, akinél ezt személyisége vagy az elkövetett bűncselekmény jellege teszi elengedhetetlenné.
Röviden megemlítem még, hogy a fiatalkorúak nemcsak akkor érintettek a büntetőeljárásban, ha ők követnek el bűncselekményeket, hanem gyakran ők válnak áldozataivá, sértetteivé ezeknek a cselekményeknek. Talán ezzel kellett volna kezdenem, de hogy mégsem ezt tettem, annak az az oka, hogy a büntető törvénykönyv egy korábbi módosítása, az 1993. évi XVII. törvény szigorította alapvetően azoknak a bűncselekményeknek a büntetési tételét, ahol azt gyermekek sérelmére követik el, illetve gyermekeket használnak fel a bűncselekmény elkövetésére.
(17.50)
E vonatkozásban a törvényjavaslat apróbb korrekciókat tartalmaz csupán, amikor a gyermek jogairól szóló egyezménnyel való összhang érdekében nevesítetten is büntetni rendeli a gyermekek adásvételét, illetve azt, ha valaki így hozzákerült gyermeket munkára kényszerít.
Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül engedjék meg, hogy ismét felhívjam a figyelmet arra, hogy e törvénymódosításokra a gyermekek jogainak tiszteletben tartása érdekében és a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi szabályaink javítása érdekében egyaránt szükség van.
Kérem, hogy a törvényjavaslatot képviselőtársaim vitassák meg, támogassák és fogadják el.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
