DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi bizottság nagy figyelmet fordít a büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslatra, hiszen rendkívül szomorú látvány az, amikor fiatalkorúakat az iskolapad helyett a vádlottak padján találunk, vagy amikor egy, még kiforratlan élet válik bűncselekmény sértettjévé vagy áldozatává.
Az emberi jogi bizottság kormánypárti és ellenzéki tagjai egyaránt támogatják a törvényjavaslat általános vitára bocsátását. Ez az egyhangú támogatás is azt jelzi, hogy általános helyeslést élvez az a jogpolitikai cél, hogy összhang teremtődjék a magyar jogrendszer és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény büntetőjogi vonatkozásai között.
Tisztelt Ház! A büntető jogszabályok előttünk fekvő módosításának kettős vetülete van, ahogy azt államtitkár asszony is említette. A módosítások egyik területét az az esetkör képezi, amikor a bűnelkövető maga a fiatalkorú. A másik területet pedig az az esetkör jelenti, ahol a sértett a gyerekkorú.
Nézzük először az első esetkört, tehát azt az esetkört, amikor maga a fiatalkorú az elkövető. Ahogy arról szó esett, tisztelt képviselőtársaim, a módosítás - az ENSZ-egyezménnyel összhangban - megerősíti azt az elvet, hogy a fiatalkorúval szemben szabadságvesztés-büntetés kiszabása csak a legvégső eszközként történjen meg, ha más büntetés vagy intézkedés nem célravezető.
E cél erősítését elősegíthetné a fiatalkorúakkal szemben alkalmazható és a nevelést előtérbe helyező speciális intézkedési forma, a javítóintézeti nevelés eddigieknél következetesebb alkalmazása. Ezért ez a törvényjavaslat korrekciókat kíván végrehajtani a javítóintézeti nevelés alkalmazhatósága érdekében. Így a javítóintézeti nevelés időtartamát az eddigi határozatlan időtartamról határozottra változtatja. Ezenkívül beszámíthatóvá teszi a javítóintézeti nevelés időtartamába az előzetes fogva tartásban töltött időt. Itt szeretném megjegyezni, hogy jelenleg ezt csak a szabadságvesztés-büntetésbe lehet beszámítani.
Így alakulhatott ki az a nevelési céllal éppen ellentétes intézkedési gyakorlat, amely szerint az előzetes fogva tartásban levő fiatalkorút inkább szabadságvesztésre ítélték, csakhogy az előzetes fogva tartásban letöltött ideje ne vesszen el.
De ebbe a körbe tartozik még, tehát a javítóintézeti nevelés alkalmazhatósága növelésének a körébe, hogy lehetővé válik az előzetes letartóztatás végrehajtása javítóintézetben is. Ezzel is elő kívánja segíteni a törvénymódosítás, hogy a fiatalkorúak lehetőleg a felnőtt bűnözőktől elkülönítetten kerüljenek elzárásra.
Tisztelt Ház! Ahogy arra az államtitkár asszony célzott az expozéban, a fiatalkorúak büntetőjogában a büntetés elsődleges célja a nevelés és a nevelésen keresztül történő egyéni megelőzés. A nevelési cél hathatósabb megvalósítása érdekében a törvényjavaslat biztosítani kívánja a bűncselekmények eddigieknél még differenciáltabb elbírálási lehetőségét. Ezért például a próbára bocsátást az eddigieknél szélesebb körben teszi lehetővé.
Új lehetőségként elhalaszthatóvá teszi a vádemelést, az enyhébb megítélésű bűncselekmények esetén. A vádemelés elhalasztásának ezzel az új jogintézményével a törvényjavaslat az ENSZ-egyezmény azon kívánalmainak is érvényt kíván szerezni, amely szerint minden lehetséges és kívánatos esetben intézkedni szükséges a gyerek ügyének bírói eljárás mellőzésével történő kezelésére.
Tisztelt Ház! Ezt az utóbbi célt szolgálja az a módosítás is, amelynek értelmében a fiatalkorúak esetében is lehetővé válna a bűnügy tárgyalás mellőzésével történő elbírálása.
Addig azonban, amíg az előző kör, tehát a vádemelés elhalasztásának lehetősége abszolút helyeslésre talált a bizottságban, az az eset tehát, amikor megtörténik a vádemelés, de mégis lehetőség nyílik a tárgyalás mellőzésével történő ítélethozatalra, kérdést vetett fel bizottságunk ülésén. Az a kérdés merült fel - tisztelt képviselőtársaim -, hogy vajon nem éppen ennek az ellenkezője, tehát az szolgálná-e jobban a nevelő hatást, ha megtartanák a tárgyalást. Hiszen annak a ma még hatályos rendelkezésnek, amely szerint a fiatalkorú bűnelkövető esetében mindig tárgyalást kell tartani, éppen az az egyik indoka, hogy a tárgyalás önmagában is nevelő hatással bír, alkalmas eszköz lehet arra, hogy rádöbbentse a fiatalkorút felelősségére és ezen keresztül visszatartó hatást gyakoroljon rá a jövőre nézve.
Erről a kérdésről - tisztelt Ház - mivel az általános vitára való alkalmasság kérdéséről kellett az emberi jogi bizottságnak állást foglalnia, tehát erről az előbb említett kérdésről nem foglaltunk egyelőre állást, hanem érdeklődve várjuk képviselőtársaink véleményét.
Röviden szeretnék még néhány szót szólni a másik területről, tehát amikor maga a sértett a gyerekkorú. Egyetértünk azzal az elvvel, hogy a fiatalkorúak éppen a korukból származó kiszolgáltatottabb helyzetükre tekintettel, tehát ugyancsak az ENSZ-egyezménnyel összhangban, az eddigieknél hathatósabb büntetőjogi védelemben részesüljenek.
Ezért üdvözöljük, hogy a törvénymódosítás súlyosabb büntetést helyez kilátásba a gyermekek elrablása, eladása, a gyermekkereskedelem és a kiskorúak prostitúcióra vagy züllött életmódra való rábírása esetére.
Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
