DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Ismételten köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Ha már így következem, "egymás után", legyen szabad a mostani napirendhez kapcsolódóan néhány gondolatomat előadni.
Elöljáróban elmondva: úgy ítélem meg, hogy ez a törvény szükségszerűen jelentkezett, és ezt nagyon jó törvénynek is tartom - egy-két módosítással kiegészítve. Egyetlen nagyobb hiányosságát érzem: ennek a törvénynek a felelősségi rendszere valahol elsikkadt, kimaradt. Nagyon sajnálom, hogy fel kell hívni az államtitkár asszony szíves figyelmét: ez egy európai szintű törvény lehetne akkor, ha valóban a környezetvédelemmel kapcsolatosan az az ellenőrzési rendszer is megvalósulna vagy megjelenne ebben a törvénytervezetben - a majdani, későbbi törvényben -, ami az Európai Unió államaiban egyébként megjelent. Ezt a törvényt az emelné erre a rangra, ha a felelősségi rendszer valóban beépülne.
Egyébként el kell mondani, hogy a szükségszerűségen senki sem vitázhat. Ugyanis a földi élet és az emberi egészség elválaszthatatlan, egymásnak szinte függvénye. E szükségszerűségből következik, hogy környezetünk megóvása nemcsak állampolgári feladat, hanem szervezeti is, mégpedig: állami, önkormányzati végrehajtást, feladatot is feltételez.
A környezeti életünk újragondolása szükségszerűen jelentkezik, a "megvalósulás valódiságától" jövőnk alakulása, az emberiség egészségének esélyei függnek. E területen a közeli és a távolabbi jövőkép felrajzolása, megvalósítása állami és állampolgári feladat egyaránt. Erre a társadalmi problémára maga a törvényjavaslat is utal, a környezetvédelem azonban mind ez ideig nem épült be a társadalmi-gazdasági folyamatokba. Ezt a hézagot hivatott betölteni a jelen törvénytervezet, ha majd elfogadásra kerül.
(19.00)
Környezetünk megőrzése és védelme törvényileg alig szabályozott, hisz az ide vonatkozó törvényt közel húsz évvel ezelőtt alkotta meg az Országgyűlés. E feladatkörben szakmai és hatósági tevékenység kereteiben ugyan korábban is folyt bizonyos munka, annak ellátása azonban a korábbi rendszer korlátai miatt nem tartalmazott garanciális szabályokat a társadalmi nyilvánosság és az ellenőrzés számára - erre maga az előterjesztett törvényjavaslat indoklása is utal -, márpedig az itt megfogalmazott gondok országhatároktól függetlenül jelentkeznek, azokon átterjedő hatásokkal.
Sok esetben vonakodunk attól, hogy önmagunkon túlnézve lássuk, milyen hatása lesz a természet ellen folyó tevékenységnek: fokozott veszélyeztetettség az emberre, a jövő generációjára vonatkozóan. Nem veszünk tudomást olykor felelőtlen cselekedeteink káros következményeiről, márpedig ez a tudat a természeti környezetünkhöz való viszonyunkban káros, sürgősen felülvizsgálatra szorul.
Emberek milliói érzik a ránk leselkedő veszélyt, és mint állampolgárok tesznek, tenni akarnak e veszély elhárításáért. Látják a megoldás módját, tudják, hogy a környezet, természet védelmére fordított tudományos és anyagi erőfeszítések többszörösen megtérülnek az emberiség javára.
A tárgykörhöz itt előterjesztett, a környezet védelméről szóló törvényjavaslat időszerűségéről és szükségszerűségéről külön nem is lehet vitát nyitni: ez valós, és a kormánynak valóban helyes álláspontját tükrözi, hogy előterjesztette megalkotásra e törvényjavaslatot. A törvénytervezet azonban hellyel-közzel csak célokat, alapelveket fogalmaz meg - e helyeken viszont nélkülözi a feladatokat átfogó megoldás módját, menetét; nem rendelkezik a megvalósítás részleteiről. Így a törvénytervezet hiányossága fennáll: kevés kockázatvállalás mellett került beterjesztésre, következésképpen sok bizonytalanságot is előidézendően. Gondolok itt arra például, hogy milyen lehet a fizetendő díjak mértéke, hogyan hat ki majdan a környezetszennyezés esetleges csökkentésére. A környezetterhelési díj elvei is hiányoznak a törvényjavaslatból. Helytelen lenne a környezetszennyezés köréből kiemelve más, később megalkotandó, külön jogszabályokra építeni a megelőzés vagy a környezetvédelem feladatát. Erre már nincs is idő.
A törvényjavaslat lényegében a társadalom és a gazdasági élet körülményeire is tekintettel fogalmazódott meg, nyilvánvalóan azért, hogy olyan törvény szülessék, amelynek eredményeként lényeges változások következhetnének be a környezetvédelem terén. Megfelelő gazdasági alapra is szükség van azonban - ez pedig ma kevésbé adott.
A törvényjavaslat lényegében egy keretszerű megfogalmazást ad, figyelemmel hatályos joganyagunk más részeire is. E keretszerűség megállapításom szerint két okra vezethető vissza: egyrészt szabad teret ad a végrehajtásra; másrészt pedig, amennyiben meghatározná a konkrét feladatokat, e feladatok végrehajtásához nyilván szükségeltetne az anyagi fedezet is.
A törvény indoklásában utalás van arra, hogy hangsúlyosan megfogalmazódnak a környezetért való felelősség szabályai is, ráépülve a jogterület jelenlegi törvényeire - ahol kell, azoknak e szabályokkal való összhangját is megteremtve.
A törvényjavaslatot végigolvasva úgy ítélem meg, hogy a felelősség szabályai hagynak maguk után kívánnivalót, arra is tekintettel, hogy itt gazdasági alapot kevésbé kell igénybe venni, mert a felelősségi rendszer kiépítésének csupán csak jogi eszközöket kell alkalmazni, semmi esetre sem a pénzügyi feltételek megteremtése a feladata.
Helyesen fogalmaz a törvényjavaslat az úgynevezett együttműködés tekintetében. Ez valóban elengedhetetlen, a partneri viszony a környezetvédelem területén is - országon belül és kívül egyaránt.
A törvényjavaslat legalapvetőbb feladatának a környezetszennyezés megelőzését tekinti - helyesen. A megelőzés célja az, hogy a természeti károsodások ne következhessenek be, és így a kárt utólagosan, tetemes költségráfordítással ne kelljen elhárítani.
A megelőzés is hatékony környezetvédelmi stratégiát tételez fel, állami beavatkozás mellett - ez pedig nagyban függvénye társadalmi és gazdasági helyzetünknek -, bár sok területen már nem lehet megelőzésről beszélni, oly nagy mértékűvé vált a területek elszennyeződése.
Jogi szabályozásai széles körűek, azonban felelősségi rendszer nélkül ez úgy működik, ahogy eddig is láttuk. Az állami és állampolgári fegyelem lazulásával e területen hatásfok nélkülivé válik a tevékenység. Hisz az elmúlt időszakban láthattuk a magyar televízióban, amikor környezetszennyező anyagokat szétszórva, elhagyott gazdaságok területén találtak meg. Ezeknek az összegyűjtésére, még akkor is, ha a károkozót megtalálják, a szabálysértési eljárás keretében legfeljebb 30 ezer forintot fizettetnek, ugyanakkor tízmilliós nettó haszonra tesz szert a károkozó. Kérem szépen, ezzel csak az állami kiadások növekednek - tehát felelősségi rendszer nélkül ezt a törvényt nem szabad kiadni!
Természeti környezetünk súlyos károsodásának egyik legszembetűnőbben látható ténye a tovább már fel nem használható lakossági és ipari szemét. Utalás van a törvénytervezetben a környezeti elemek egységes védelmére. E törvényjavaslat e kérdéskör tekintetében felszíni vizeink - folyók és állóvizek - vízkészletének fokozott védelmére is utal. A légszennyezés csökkentésére, parkosításokra, fásításokra is súlyt kell helyezni - ahogyan ez a megelőzés érdekében szükséges.
Az állampolgárok a településeken belül és távolabb is fokozatosan igénylik a tiszta, egészséges környezetet, amely kulturált időtöltést és jó közérzetet biztosít számukra. Több feladat hárul az önkormányzatokra, a települések környezetet befolyásoló közszolgáltatásai tekintetében is.
Az állampolgároknak adjon majdan e törvény több beleszólást a környezetüket érintő kérdések megtárgyalásába. A szennyvíz kezelésének, elvezetésének, a szennyvízcsatornázásnak - ami korábban háttérbe szorult az ivóvízellátás mögött - a jövőre vonatkozóan a fejlesztési célkitűzésekben kiemelt szerepet kell kapnia.
A környezet védelméről szóló törvényjavaslat is kötelezővé teszi majd az önkormányzatoknak az ember egészsége, életminősége, a természet, környezet védelme, a megsérült környezet helyreállítása érdekében végzendő feladatokat, a nemzetközi téren való változások figyelembevételével. De mindezeknek a feladatoknak a mikéntjét már nem foglalja a szabályozás kereteibe a törvény - valahogy túl lazán került megfogalmazásra. A törvény megalkotása azért is szükségszerű, mert az állampolgárok létszámával arányban növekszik a szemét mennyisége, a szeméttelepek telítve vannak, sok helyen bekerítetlenül, további szemetelés helyeként.
Felmerül a kérdés: a különféle hulladéklerakodási módok közül melyek az előnyösebbek, melyek azok, amelyek hátrányosak lehetnek - vagy esetleg az égetésre kell gondolni.
A végkifejlet szempontjából az a lényeges, hogyan tudjuk az óriási mennyiségben és káros minőségben termelődő hulladékot további környezetszennyezés nélkül ártalmatlanítani, esetleg hogyan lehetne a termelésbe újra visszaforgatni. Következésképpen felvetődik, hogy a jelenlegi termelési eljárásokon is változtatni szükséges, hogy így kevesebb hulladék is keletkezzék. Különösen nagy gondot jelent a hulladék összetétele - gondolok a szilárd hulladékok elhelyezésére. Másrészt viszont a környezetvédelem irányítói körére vonatkozóan, annak személyi összetételét tekintve különösen szükséges és elengedhetetlen a szakképzettség. A szilárd hulladékok esetében az anyagi lehetőségek keretein belül vizsgálandó lenne azok válogatásának, az egyes fajták elégetésének a lehetősége is.
Az alapprobléma továbbra is az marad, hogy túl sok és sokféle szemetet termelünk, illetve keletkezik környezetünkben.
(19.10)
A termelési rendszereknek is meg kell változni vagy módosítani termelési tevékenységünket a hulladék csökkentése érdekében.
A környezetvédelemért felelős miniszter feladatai megfogalmazódnak a törvényjavaslatban, azonban felelősségi rendszer nélkül. Amennyiben mulaszt a felelős miniszter, vajon milyen következményei lesznek? Erre a törvényjavaslat még utalást sem tartalmaz, mást tesz felelőssé önkormányzati vonalon.
Ugyancsak életszerűtlenül van megfogalmazva a törvényjavaslatban, idézem: "Nagyközségben, községben, fővárosi kerületben a fővárosi programmal összhangban településrendezési terv részeként vagy azzal összhangban önálló települési, környezetvédelmi programot dolgozhat ki az önkormányzat." A törvényjavaslat ilyenkénti megfogalmazása már eleve nem teszi kötelezővé a hatékony környezetvédelmi feladatok ellátását.
Sorrendiségében szükségeltetik a környezet állapotának felmérése, tanulmányozása, tervezése az adott településen. Nyilvánvalóan kapcsolódik hozzá egy előzetes hatástanulmány elkészítése, ezt követően stratégiai fontosságú témák közé kell sorolni a települések szilárdhulladék-gazdálkodását, szennyvízkezelését, településen belüli közlekedés fejlesztését, környezetvédelmi szemlélet fejlesztését, esetleg környezetvédelmi oktatást a társadalom ifjú és felnőtt tagjai számára.
Mindezek előtt a fentiek ismeretében a környezet védelméről megalkotott törvényjavaslat rendelkezéseinek kell a végrehajtása szerint munkálkodnia. Amennyiben a település nem ismeri fel a jelenlegi helyzetet, nyilvánvalóan nem is tudja végrehajtani, különösen pedig jövőképet nem tud alkotni a környezetvédelem terén kapcsolatos feladatok jelen és jövőbeni megalkotásáról. Nyilvánvalóan a megelőzést sem tudja szolgálni, és ezért a későbbi idők során sokkal többet kell költeni a szükségszerű környezetvédelemre, mintsem egy jól előkészített tervezet, környezetvédelmi program megalkotására.
Az elmúlt időszakban jó néhány esetben részt vettem hulladékgazdálkodás kérdéskörébe tartozó előadások, konferenciák megrendezésénél. Az előadások alapvető célkitűzése is az volt, hogy talán ennek a törvényjavaslatnak, mint egy kormányzati koncepciónak a kialakítását segítsék, s a települési szilárdhulladék-gazdálkodásban érdekelt döntéshozók és főhatóságok számára is közös irányvonalat jelöljenek ki.
Az előadások egyértelműsítették a jelenlegi gyakorlat kritikus pontjait, nevezetesen a szelektív hulladékgyűjtés korlátozottságára, a gyűjtő gépjárművek elavultságára, hulladéklerakóhelyek nagy száma mellett a kapacitások kimerülésére, közelségére és környezetvédelmi szempontból nem megfelelő kialakítására, a hulladékégetés problémájára, valamint ezekkel összefüggésben az önkormányzatok és vállalataik fejlesztésének korlátaira, a jogi szabályozás s különös tekintettel az ellenőrzés hiányosságaira utaltak.
Ezeken az előadás-sorozatokon többször hangot kapott az Európai Unió direktíváinak és követelményeinek teljesítése irányában történő továbblépés. Nyilvánvalóan itt e törvényjavaslatnak is, amely egyébként e felé közelít, figyelembe kellett venni az ország jelenlegi gazdasági helyzetét s a lakosság tehervállalási képességét. Nyilvánvalóan a kitűzött célok e törvényjavaslaton belül talán ezért is fogalmazódtak meg túl lazán. A törvényjavaslat csak alapelveket fogalmaz meg, de nélkülözi azt a rendszert, amelynek alapján működtetni kívánja az adott régió intézményrendszerét.
A törvényjavaslatnak kell hogy egy kiérlelt koncepciója legyen a környezetvonatkozás tekintetében. Ezért a törvényjavaslatnak a távlati célok meghatározásához s a fejlesztési irányok kijelöléséhez szükséges ismeretekre és megfelelő adatbázisra van szüksége. Az adatbázis hiányában jelenleg ezt csak keretjelleggel felvázolni lehet, de a követendő irányvonal és várható tendenciák megnevezhetők, a kapcsolódó tevékenységekhez a törvényjavaslat keretei közé beilleszthetők.
Településenként rangsorolva a szelektív hulladékgyűjtés megszervezését meg kell kezdeni, a reális ütemtervet településenként kell kialakítani. A települések szilárdhulladék-gazdálkodás finanszírozási kérdései ma a legkritikusabbak, sem a központi költségvetés, sem az önkormányzati költségvetések nincsenek abban a helyzetben, hogy jelentős fejlesztéseket finanszírozzanak e kérdéskör tekintetében. Különös sürgősséggel jelentkezik a kórházi hulladékégetők ügye, lényegében e kiemelt prioritások a környezetvédelem területén. Ugyanakkor a már lejárt gyógyszerek visszagyűjtése, települési hulladékoktól elkülönített kezelése tekintetében is nagyon sürgős intézkedéseket kell tenni.
A pénzügyi támogatás ma a legkritikusabb kérdés, hisz a céltámogatási rendszer ugyan létezik, a rangsorolása, az igények elbírálásának szempontjai viszont lehetnek vitathatók egyesek vagy más esetek részéről. A fejlődés iránya vitathatatlanul a regionális megoldások felé mutat. A környezetvédelmi követelmények és költségek elviselése meghatározó tényező. Ennek érdekében azonban javítani kell az önkormányzati koordinációt és a közös érdekek átgondolását, a hosszú távú gondolkodás érvényesülését.
A törvényjavaslat a miniszter környezeti programjának részévé teszi az iskolarendszeren kívüli környezeti oktatást, képzést, továbbképzést és ismeretterjesztést. Álláspontom szerint már fiatal korban, elsősorban óvodában, alsófokú iskolákban kell szoktatni a rendre, környezetünk megóvására az elkövetkezendő nemzedéket is.
A törvényjavaslat a környezetvédelmi igazgatás körében részletesen határozza meg a feladatokat. Részletes feladatmeghatározáshoz azonban kérdésessé válik, hogy az önkormányzatok hatósági feladatai ellátása során megfelelő szakképzettséggel rendelkező ügyintézővel rendelkeznek-e, hozzá nem értés esetén lényegében nem sok változik, vagy nem sok valósul meg a törvény rendelkezésének előírásaiból. Ez vonatkozik egyébként a környezetvédelem felülvizsgálatára is. Ennek a feladatnak az ellátását is csak és kizárólag az tudja felülvizsgálni, akinek megfelelő szakértelme és szakképesítése van. A környezetszennyező határértéket pedig folyamatosan kell ellenőrizni, és mind szigorúbban, kivételes enyhítés lehetősége nélkül.
A törvényjavaslat utal arra, hogy esetleges felülvizsgálatot a környezetvédelem területén az érdekelt saját költségén maga is végezhet. Álláspontom szerint ez nem lesz megfelelő ellenőrzés.
Ott is gondot látok a törvényjavaslat szerint, ahol engedélyköteles tevékenységet végeznek és engedéllyel rendelkeznek. Vajon akik engedély nélkül szennyezik környezetünket, ezekkel kapcsolatosan mit tehet ez a törvényjavaslat jogerőre emelkedése után? Az ellenőrzés során megállapított környezetszennyezéssel szemben mit remél tenni majdan a hatóság?
A törvényjavaslat akként fogalmaz, hogy mulasztás esetén a hatáskörrel rendelkező szerv felfüggesztheti a tevékenységet. Kérem szépen, nem! Itt fel kell függeszteni, és azt a tevékenységet tovább a szennyező nem folytathatja. Itt enélkül nem lesz rend ebben az országban. Kérem, lehetőséget kell biztosítani a szennyeződésnek, de csak addig a mértékig, amíg az nem káros emberre. Méltányossági alapon pedig egyáltalán nem lehet idevonatkozó engedélyeket kiadni.
A törvényjavaslat a kártérítési felelősség körében túl enyhe. Nincs visszatartó ereje, különösen ha arra gondolok, amire már utaltam, olajszőkítések esetében: hogyan lehet, kérem szépen, egy elkövetőt megbírságolni szabálysértés keretei között akkor, amikor milliós nagyságú károkat okoz?
A kitűzendő cél az legyen, és a törvényből ez kiolvasható, hogy a környezeti feltételek figyelembevétele ne a kényszeren, hanem az állampolgárok természetes magatartásán alapuljon.
(19.20)
A törvényjavaslat a környezetvédelmi megbízottra vonatkozóan utal arra: nem lehet megbízott az, akit környezet sérelmére elkövetett vagy veszélyeztetésével kapcsolatos bűncselekmény miatt jogerősen elítéltek addig, amíg az ítélet hatálya alól nem mentesül. Kérem, egyáltalán nem lehet! Nem várható el attól a személytől, aki korábban nagymértékben szennyezte a környezetet, elítélték bűncselekmény miatt, hogy ezt követően környezetvédelmi beosztotti megbízást kapjon, különösen akkor, ha még a hozzá való szakképzettséggel vagy szakértelemmel sem rendelkezik. Ilyen rendelkezések mellett kétségessé válik a törvényjavaslatban megfogalmazott helyes cél is.
A zárórendelkezések fejezetében a törvény a kihirdetésétől számított 180. napon lép hatályba. A törvény fontosságára való tekintettel nem szabad 180 napot várni a hatályba léptetésig, ennek rövidebb időtartamot is lehet szabni.
Konklúzióként levonhatjuk, hogy a lakosság, a településeken élő emberek megkérdőjelezik egy-egy beruházás szükségességét, telepítését az adott terület közelében vagy az adott területen annak környezetszennyeződése miatt. Ez részben azért történhet, mert az adott település beruházását megelőzően nem illesztették bele egy szélesebb körben elfogadott koncepcióba. Amennyiben a koncepciót keretek közé illesztették volna, úgy az alternatív megoldások átfogó vizsgálata megtörténhetett volna; ennek hiányában a döntések sok esetben kényszerpályára kerülnek, s a korábbi döntések következtében pedig beszűkült mezőben nagyon nehéz egyetértést kialakítani az állampolgárok között.
Most még utalni szeretnék arra, hogy nagyon sok magyar állampolgár elvárja, hogy az Országgyűlés foglalja majdan az új alkotmányba a polgárok egészséges, tiszta környezethez való jogát is, s tegye ezt akkor is, ha ennek feltételei ma még kevésbé adottak anyagilag. Ebben az alkotmányban viszont az állampolgároknak nemcsak a jogait, de a kötelezettségeit is meg kell fogalmazni, ha kell, más szankciókra, más jogszabályra való utalással is. A törvényjavaslatot pedig módosításokkal, kiegészítésekkel el kell fogadni arra is tekintettel, hogy az élő, felnövő környezet nélkül nincs, és nem is lehet az embernek jövője.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
