BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Én úgy emlékezem, ellentétben előttem szóló képviselőtársammal, hogy a napirendre való tűzés vitájában nem mindegyik párt támogatta ezt az előterjesztést, és örülök annak a hangsúlyváltozásnak, amelyet a kormány képviseletében miniszter úr jelzett, hogy a határidő módosítását a kormány felvállalja, érezve ennek a kérdésnek valóban a fontosságát és a súlyát.
Én tovább gyarapítanám azoknak a felvetéseknek, azoknak a gyakorlati problémáknak a sorát, amely miatt ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. Egyet viszont előrebocsátanék, hogy itt a parlamenti hozzászólásokból sem érződik az, hogy lényeges különbség van a vételi joggal rendelkező és e vételi joggal nem rendelkező lakók tekintetében. Ez az előterjesztés a vételi joggal rendelkezőkről szól, ezen lakások megvásárlásának, ennek jelzésének a határidejét kívánja kitolni, meghosszabbítani. Szeretném jelezni, hogy most ezen előterjesztés kapcsán mindenki..., bocsánat, sokan, a megvehető lakásokról beszélnek, ugyanakkor a meg nem vehető lakásokra gondolnak.
(18.40)
Ezt a kettősséget célszerű lenne feloldani.
A volt egyházi tulajdonban levő lakásokon túlmenően még szeretném jelezni, hogy gond van azokkal a lakásokkal is - azoknak a rendezésével -, amelyek a szolgálati lakás jellegük miatt kerültek valamifajta lajstromba. A házmesteri lakásokkal is gond van, és jelentős probléma van a kényszerbérlettel bíró lakások esetében is. De mindezeket megelőzi az, ahogyan a vételi joggal nem rendelkező lakások minősítését az önkormányzatok elvégezték. Ezt - hogy mi kerülhet a vételi joggal rendelkező lakások körébe - a törvény pontosan szabályozza. Ugyanakkor - az ebbe a körbe való bekerülésnél - könnyű volt előidézni azt a helyzetet - mint ahogy a főváros egyik nagy lakótelepén ez megvalósult, de kisebb városokban is, településeken is sor került erre -, hogy ugyanazon lakótelepen, ugyanazon építési típusú lakások kerültek vételi joggal nem rendelkező listára, mint amelyek vételi joggal rendelkezőre kerültek. Azaz az utca egyik oldalán, nem műemléki környezetben, ugyanolyan típusú épületeknél ellentétes volt az elbírálás. Ennek az oka e konkrét példa esetében: korábban a kezelője egy tanácsi vállalat volt, a "107/2." alapján az önkormányzat joggal vehette saját tulajdonába, és így nem került a vételi joggal rendelkező lakások listájára.
Való igaz, hogy meghaladja a több tízezret azon lakásoknak a köre, ahol rendezetlen a telekkönyvi bejegyzés, ahol rendezetlen az önkormányzat tulajdonában való igénylés ügye, a vagyonátadó bizottságoknál nem jelezték ezeknek a lakásoknak a tulajdonba vételét - és sorolhatnám a rendezésre váró kérdéseket.
Megmaradnék azonban az előterjesztésnél, amely a vételi joggal rendelkező lakásokra vonatkozik. Elöljáróban azt is szeretném elmondani, azzal fogom zárni a mondanivalómat, hogy ezen törvényjavaslat-módosítás előterjesztésénél a miniszter úrral - a kormány javaslatával - megegyező a Fidesz álláspontja: '95. november 30-ig hosszabbítsa meg a kormány, illetve a parlament ezen döntést. (Kuncze Gábor a fejéhez emeli a kezét.) Már akkor is... - miniszter úr a fejéhez kapott... - ez volt az álláspontunk, amikor ez a javaslat elhangzott. A kormányé változott - ezzel szeretném a mondanivalómat aláhúzni.
Mi sem támogatjuk azt, hogy 2000. november 30-ig kiterjedő hatályú legyen a menthető okokból, az akadály elhárulását követő 90 napon belüli vételi jognak a széles nyitása. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk azt - amit miniszter úr említett -, hogy a propagandán és a határidő módosításán túlmenően a minisztérium éljen a törvényességi felügyelet jogával azon önkormányzatok irányába, ahol nem a törvénynek megfelelően végezték el akár a rendeletalkotást, akár a vételi joggal rendelkező, illetve a vételi joggal nem rendelkező listáknak az elkészítését.
Feltétlenül fontosnak tartanánk azt is, hogy a minisztérium - az önkormányzati bizottság vagy az önkormányzati szövetségek segítségével, bevonásával - készítsen el egy olyan leltárt is, hogy mik akadályozzák a vételi joggal rendelkező lakások esetében a bérlőket abban a jogukban, hogy megvásárolhassák a lakásukat. Amikor a törvény indult - és a mostani javaslat nagyon nagy pozitívumának azt tartom, hogy nem egy választási kampányt megelőző időszakban került a parlament elé, hiszen mindannyian végigélhettük azt, amikor erős politikai nyomás nehezedett az önkormányzatokra a tekintetben, hogy a lakásokat eladják, és ez alatt a politikai nyomás alatt nagyon rövid idő alatt kellett meghozni '93 decemberében, azt követően az Alkotmánybíróság által megsemmisített, alkotmánysértőnek talált törvényt -, '94. március 25-én jelent meg a Magyar Közlönyben, és március 31-én már hatályba lépett, tehát nagyon rövid volt az az időszak, amikor az önkormányzatoknak ezt a rendeletet meg kellett hozniuk.
Szeretném még a problémák között felsorolni azt is, hogy vannak olyan területek, ahol az önkormányzatok törvényesen vagy törvénysértő módon - mind a kettőre van példa - apportálták az eladható lakásokat, és ezzel az eladás meghiúsult.
Szeretném, ha ezek a számok elhangoznának: tehát 730 ezer lakással indult a törvényalkotás első folyamatában az eladható lakások száma; 560 ezer volt a vételre kijelölt az Alkotmánybíróság döntését követően, és ezeknek több mint a fele vételi joggal rendelkezett. Való igaz, hogy eddig elenyésző részük került megvásárlásra. Ennek több oka van. Az egyik oka az, hogy - a vételi joggal rendelkező lakások esetében is - a lakások fenntartása és üzemeltetése kimeríti a családok fizetőképességét, és így a vétel esetében még kedvező feltételek mellett sem tudnak ilyen döntést hozni.
(18.50)
Tehát itt a kérdés úgy is felmerül, hogy a határidő-módosítás mit old meg. Megoldja-e ezeknek a családoknak a vételi lehetőségét? Véleményünk szerint nem. Tisztázhatja-e azokat a korábbi törvényből, illetve az Alkotmánybíróság határozatából tisztázatlan kérdéseket ez alatt az időszak alatt? A válaszunk az, hogy csak kismértékben. Ezért feltétlenül fontosnak tartjuk, hogy ne görgessük magunk előtt ezt a törvényt: a lakások és helyiségek bérletének, valamint elidegenítésének szabályairól szóló törvényt, de meg kellene vizsgálni a tapasztalatok alapján, hogy hol szükséges ezeknek a módosítása. Tehát ennek az időszaknak egy ilyen elemző munkára is elegendőnek kellene lennie.
Végezetül azzal zárnám, hogy mivel nem lehet olyan jegyzéket törvényben létrehozni - hiszen az esetek száma rendkívül terjedelmes -, amely a jogvesztő határidőre példákat hozna, hogy mikor nincs szó jogvesztésről az általános elévülési időn belül, ezért az a véleményünk, hogy a Ptk.-nak megfelelően itt a bírói gyakorlatra kell bízni, hogy mikor ítéli meg az általános elévülési határidőn belül a jogvesztést és mikor nem. Ezt tehát lezárva, a Fidesznek az a javaslata, hogy a bérlők nagyobb biztonsága érdekében hosszabbítsák meg a határidőt, és ne csak a propaganda eszközével élve, hanem az önkormányzatok által hozott döntések vizsgálatával is tegyék lehetővé, hogy ott, ahol valóban vásárlási szándék van, ez alatt az időszak alatt az megvalósulhasson.
A teljes lakáskérdéssel kapcsolatban - nemcsak a vásárlással, szabályozással, építésigazgatással és építéssel kapcsolatosan - pedig az lenne a javaslatunk, hogy a kormányprogramból kivehetően a közeljövőben kezdődjön meg egy olyan alkotómunka, amikor nemcsak eladásról, építésről, hanem ezek környezetének a megteremtéséről is zajlana vita a parlamentben. Köszönöm szépen. (Taps.)
