POZSGAI BALÁZS
POZSGAI BALÁZS
POZSGAI BALÁZS, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottság március elsejei ülésén ismét napirendre tűzte Salamon László képviselőtársunk T/485. számon az 1993. évi LXXVIII. törvényhez benyújtott módosító javaslatát.
Mint az ismeretes, az önkormányzati és rendészeti bizottság az 1995. február 15-ei ülésén olyan állásfoglalást hozott, hogy nem támogatja a beterjesztett törvényjavaslat általános vitára bocsátását. Az újbóli napirendre kerülést az indokolta, hogy pártállástól függetlenül a képviselők széles köre jelezte, hogy kívánatosnak tartja a lakások és helyiségek bérlése, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosítását. A képviselő úr javaslata az alaptörvény 48. §-ának (2) bekezdését módosítja. A vételi jog írásos beadási határidejét a jelenleg hatályos 1995. március 31-gyel szemben 1995. november 30-ában kívánja megállapítani, valamint a törvényt egy új (2) bekezdéssel kívánja módosítani, amelynek értelmében a vételi jog jogosultja a vételi jogát az (1) bekezdésben előírt határidőben menthető okból gyakorolni nem tudta, úgy az akadály elhárulását követő 90 napon belül élhet vételi jogával. Ebben az esetben sem gyakorolható a vételi jog 2000. november 30-a után. Az e témakörben megismételt bizottsági ülésen érdekes, tartalmas vitában csaptak össze az indítvány támogatói és ellenzői. A támogató és ellenző vélemények csokrát kívánom most a tisztelt parlament elé terjeszteni.
A parlament joga eldönteni, hogy akar-e méltányosságot gyakorolni, akarja-e lehetővé tenni, hogy a lakás megvásárlásában érdekelt emberek éljenek-e törvény adta jogukkal vagy a törvényi határidőhöz kötötten le kívánják zárni a vásárlási szándék írásos bejelentésének határidejét, nem támogatva az indítványt.
Az indítvány támogatói méltányolandónak tartották, hogy az Alkotmánybíróság nem azt mondta ki, hogy egy éven belül lehet a bérlőknek vásárlási igényt benyújtani, hanem ésszerű határidőn belül. E határidő-meghosszabbítással lehetőségük lesz vásárlási igényüket bejelenteni azoknak is, akik egy rövidebb határidőn belül nem képesek olyan gyors, de számukra nagy anyagi kihatással járó döntéshozatalra, amelyet a jogalkotó feltételez.
Nagyon sok olyan önkormányzati tulajdonú bérlakás van, aminek rendezetlenek a tulajdonjogi bejegyzései. Ez jellemző Budapestre, de az ország más városaira is. Ez is bizonytalanságban tartotta a bérlőket, de az is, hogy többen nem voltak tisztában azzal, hogy a vételi jog gyakorlásától el lehet állni, amennyiben az értékesítés feltételei számukra kedvezőtlenek.
Bizonytalanságban tartotta továbbá a vételi szándék bejelentőit az is, hogy az önkormányzatok jó része az eltelt időszakban nem hozta meg a lakbérrendeletét.
A támogató érvek között az is elhangzott, hogy sok önkormányzat adós még az 1993. évi LXXVIII. törvényből eredő rendeletének meghozatalával.
Megjegyezni kívánom, hogy az előterjesztés 2. pontjaként beterjesztett módosításhoz, amely a vételi jogot, mint legvégső határidőt 2000. november 30-ig tartaná fent, a március elsejei bizottsági ülésen a képviselők támogató véleményt nem fűztek.
A másik oldalról. Az előterjesztést ellenző érvek első csoportja arra vonatkozott, hogy nincs szükség a márciusi határidő fél évvel való kiterjesztésére, mert a bérlők tudatában vannak a határidő lejártának, valamint annak, hogy a vételi jog bejelentése után öt évig gyakorolhatják ezt a jogukat vagy elállhatnak attól.
(18.30)
Fontosnak tartották, hogy az önkormányzatok bizonytalan tulajdoni helyzete lezáruljon, hogy az ezeken az ügyeken dolgozó apparátus felszabaduljon az ez irányú munkavégzés alól. Kiemelték, hogy egy valódi probléma van, ez pedig azoknak az ingatlanoknak az ügye, amelyekre az egyházak az 1991. évi XXXII. törvény alapján igényt nyújtottak be, és ezen házakban lakóknak a vételi lehetősége jelenleg tisztázatlan. Ennek a kérdését azonban a beadott törvénymódosítás nem oldja meg. Az ellenzők úgy tartották, hogy a lakók dilemmáját legfőképp az okozza, hogy a későbbiek folyamán tudják-e fizetni részleteiket vagy tudnak-e elegedendő pénzt fordítani a lakóingatlanjuk fenntartására.
A módosító javaslat 2000. november 30-áig való kiterjesztését elutasították azzal, hogy bizonytalan, méltánytalan helyzetbe hozza az önkormányzatokat.
Elhangzott ebben a kérdéskörben a vitában egy olyan megközelítés is, hogy az önkormányzatok sok problémás eset láttán önmaguk is változtatni képesek rendeletükön a határidő március 31-ei módosításával kapcsolatban, mint ahogy erre is van példa.
Összességében: a bizottsági vita összesítése után 16 igennel, 6 ellenszavazattal és 1 tartózkodással a bizottság tagjai a törvénymódosítást általános vitára alkalmasnak találták, bízva abban, hogy e témakör napirendre tűzésével, annak a nyilvánosság előtti megtárgyalásával döntéshelyzetbe hozzák a lakásbérlőket, azokat, akik még nem döntöttek vásárlási szándékukról. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
