DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Igen tisztelt Elnök asszony! Kedves Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Amiről Balsai István képviselő úr tervezete szól, rendkívül jelentős és igen fontos jogintézmény.
Úgy érzem, hogy a politikai rendszerek közötti átjárhatóságnak alapvető feltétele lett volna minden olyan körülménynek az egyértelmű tisztázása, amely megakadályozza bizonyos nemkívánatos erőknek, személyeknek, személyiségeknek a politikai értelemben vett túlélését egy idejét múlt politikai formációból a jövőbe. Azonban sajnos meg kell állapítanunk, hogy időközben elmúlt öt-hat év, és nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a történéseket, azokat a folyamatokat, amelyek sajnos objektíve lezajlottak.
Úgy érzem, annak a törvénynek a célja, mondanivalója, amelyet ez az önmagában igen tiszteletre méltó gondolatsor, ez a törvénytervezet felölel, ez valami egészen más, mint amit egy mai törvényerejű végrehajtás jelentene. Ugyanis ennek az lett volna a célja vagy az lenne a célja, hogy megakadályozza a hatalomátmentéseket, és mindennemű mesterséges korlátozás nélkül egyenletesen érvényesítse a hatalomból való kizárási szempontokat minden olyan személlyel szemben, aki egy előző rendszer haszonélvezője vagy netán annak oszlopos tagja volt.
Elmúltak az évek, időközben ezek a folyamatok sajnálatos módon lezajlottak. Aki olyan helyzetben volt, hogy konvertálja a személyét vagy a hatalmi előjogait, öt-hat év alatt megtette, megtehette.
A másik szempont: teljesen mesterségesnek minősítenék mindenfajta leszűkítést a kontroll alá veendők körében. Mennyiben érdemel nagyobb társadalmi elítélést közmegítélés szerint egy végrehajtó közeg, mint az, aki számára ő akkor dolgozott vagy áttételesen dolgozott, mert hiszen nem csupán abban a hatalmi struktúrában közvetlenül résztvevők politikai utóélete lett volna nemkívánatos, amelyet ez a - még egyszer mondom - önmagában igen tisztességes szándékú törvénytervezet felölel. Én a magam részéről ennél sokkal, de sokkal szélesebb körben láttam volna öt évvel ezelőtt célszerűnek egy ilyen átvilágítást.
További szempont - és igyekszem röviden kifejezi gondolataimat, hiszen mindjárt nyolc óra:
Akkor, amikor tudjuk, hogy időközben sajnos voltak bizonyos iratégetések, ezeknek a tényétől nem tudunk eltekinteni. Milyen átvilágítás, milyen valódi jogbiztonság tudata lehetne ma egy ilyen eljárásban, amikor egyesekkel kapcsolatosan netán eltűntek adatok, másrészt - akár vissza lehet menni a nyolcvanas évekre is -, ha figyelembe veszem, hogy mondjuk mesterséges terhelő dokumentumok elhelyezését ma már nem tudjuk egyértelműen kontrollálni azokban az archívumokban, amik megmaradtak.
Tehát én a magam részéről úgy érzem, hogy az értelmezési tartományán kívül esne ma már egy ilyen törvény végrehajtása annak a gondolatsornak, annak az igen fontos, kívánatos és becsületes politikai szándéknak, amelyet ez a törvényjavaslat ezelőtt mondjuk öt évvel ki tudott volna fejezni, és tudott volna az országunkban garantálni. Hiszen látjuk, hogy a hasonló közép-európai sorson keresztülment országok közül nem egyben - például Csehországban - ezt végrehajtották, de nem ma. Ma én nem látom ennek ilyen formában a realitását. Ma egészen másképp érnénk el azt a célt, amelyet ez a törvényjavaslat tartalmaz.
Ha megtörténtek azok a hatalomátmentések a vagyonba konvertálva, amit esetleg az öt évvel ezelőtti szituációban kiszűrhetett volna, akkor nézzünk szembe az élet tényeivel, és ma már ne ilyen típusú átvilágítás legyen az, ami fontos, hanem a vagyonosodás, a privatizáció kontrollja, a meglevő milliárdos vagyonok mondjuk adó szempontjából történő felülvizsgálata, hogy milyen adózott jövedelmekből lehet egyeseknek több száz millió forint értékű magánvillájuk, nem is beszélve az egyéb vagyontárgyakról.
Azok, akikre ez a törvény elsődlegesen vonatkozott volna - mondom, csaknem több mint fél évtizeddel ezelőtt -, azok talán az életkoruknál fogva is már nemcsak hogy nincsenek azokban a helyzetekben, amelyeket az ilyen típusú törvény tőlük védene, hanem mondjuk már a korábbi politikai vagy egyéb tevékenységükért hitbizományként részükre átengedett szövetkezeti elnöki pozícióikban sincsenek benne - vagy általában már nincsenek benne -, hanem nyugdíjasok, és legfeljebb valamilyen, egyébként igen tiszteletre méltó tevékenységet folytató társadalmi szervezetben lettek tagok. Vagy nemcsak társadalmi szervezetben - itt nem akarom ezt korlátozni.
(20.00)
Úgy gondolom, hogy abban az esetben, ha mi szembe akarunk nézni a saját tükörképünkkel, és nem zárkózunk el a valóság elől, akkor meg kell állapítsuk, hogy ennek a jogszabálynak a majdani javított formájában - mert ha ez jogszabály lenne, több szempontból magam is javasolnék benne módosításokat -, nem most kellett volna egy kiváló jogtudóstól előterjesztettnek lennie, hanem annak idején, az úgynevezett rendszerváltás pillanatában; ma már túl van az értelmezési tartományon. Ez legfeljebb egy tiszteletre méltó politikai gesztus, de lezajlottak azok a folyamatok, amelyek meggátlására lett volna hivatva ez a jogszabály. Köszönöm szépen.
