DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én nem kívánok a képviselői önálló indítvány által érintett téma történeti áttekintésébe kezdeni, ezt az elmúlt alkalommal képviselőtársaim már megtették; hogy milyen hangulatban, az egy más kérdés.
Pusztán szeretnék rámutatni a módosító indítványnak néhány olyan pontjára, illetve olyan hiányosságaira, amelyek véleményem szerint nem felelnek meg az Alkotmánybíróság döntésének, illetve nem küszöbölik ki az Alkotmánybíróság által vázolt problémát.
Az Alkotmánybíróság határozatával nincs összhangban az a javasolt megoldás, amely az információs önrendelkezési jog gyakorlásának szabályozását egy vagy akár több, később megalkotandó törvényre bízza. Az Alkotmánybíróság ugyanis határozata rendelkező részében egyértelműen rögzítette, hogy az Országgyűlés alkotmányellenességet idézett elő azzal a mulasztásával, hogy nem biztosította az információs önrendelkezési jogot sem az ellenőrizendő, sem pedig az iratokban mintegy áldozatként szereplő személyek vonatkozásában.
(20.10)
Azzal, hogy a módosító javaslat erre a problémára nem ad választ, véleményem szerint egy struccpolitikát követ és az Alkotmánybíróság igényeinek semmiképpen sem felel meg. A javaslatban az ellenőrizendők körének meghatározásakor megint csak nehezen fedezhető fel az Alkotmánybíróság által megkövetelt egységes és zárt mérce. Erről is vitáztunk az elmúlt alkalommal, hogy szűkíteni vagy bővíteni kellene ezt a kört. Az önálló képviselői indítványt benyújtó képviselőtársam nagyon helyesen mutatott rá arra, itt nem az a kérdés, hogy szűkebben vagy bővebben kell meghatározni ezt a kört, hanem a lényeg az, hogy egységes legyen az a mérce, amelynek hatásaként kialakul az ellenőrizendők köre. A nézetkülönbség ott van, hogy véleményünk szerint a benyújtott módosító javaslat nem tesz ennek eleget. Itt felhozhatom példaként különösen a média területén, az Alkotmánybíróság döntésének tükrében esetlegesnek tűnik, hogy mit lehet politikai műsornak minősíteni például, de ezen a területen van még egyéb hiányossága is a benyújtott javaslatnak.
A javaslat más megközelítésbe helyezi a hatályos törvény végrehajtásának módját is. Ugyanis a bizottság által ellátandó tevékenységet kvázi igazságszolgáltatási működésként fogja föl, holott az eredeti jogalkotói szándék - úgy vélem - kétséget kizáróan közigazgatási működésként jelölte ki a bizottság tevékenységét, feladatának gyakorlását. A bizottság tevékenységét az Alkotmánybíróság is egyértelműen az államigazgatási működéshez kötődő hivatali eljárásként fogalmazta meg, hisz kimondta határozatában, hogy a bizottság működését illetően alkotmányos követelmény, hogy a bizottság az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseinek megfelelően járjon el. Ez az alkotmányos követelmény tükröződik az Alkotmánybíróság azon állásfoglalásában is, mely szerint önmagában abból a szabályból, hogy a bizottság tagjait bírói tisztséget elnyert személyek közül kell választani, nem következik, hogy a bizottság eljárása bírósági eljárás lenne. A javaslatban keverednek az államigazgatási eljárás és a polgári perrendtartás szabályai, és ez ellentétes az előbb idézett alkotmánybírósági határozatban foglaltakkal.
Még hiányosságként említem meg a javasolt korlátlan adatszolgáltatási kötelezettséget, amely nem felel meg sem az adatvédelmi törvénynek, sem pedig az államigazgatási eljárási törvénynek, hiszen az adatvédelmi törvény korlátait, vagyis az adatkezelés célhoz kötöttségét nem lehet figyelmen kívül hagyni véleményünk szerint.
Utolsóként megjegyzem még azt is: a javaslattevő figyelmét elkerülte az a tény, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta a törvény hatálya alá tartozó adatok teljes körének államtitokká minősítését, ráadásul javaslata nincs összhangban az államtitokról és szolgálati titokról szóló törvénnyel sem. Köszönöm szépen. (Taps.)
