DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Köztudottan, kifejezetten felemelő dolog, ha a jobb sorsa érdemes magyar állampolgár dagadozó keblekkel nézi a kacsalábon forgó bankpaloták, irodaházak, úszómedencés villák szaporodását. Ugyanakkor lesújtó dolog, ha megdöbbentően kevés együttérzés kíséri a túlnyomó részben önhibájukon kívül fizetésképtelenné vált családok kilakoltatását. Az pedig már országos jelentőségű, rendkívüli ügynek minősül, ha teljes társadalmi közömbösség fogadja azt a kultúrának szánt újabb pofont, hogy rövidesen az Írószövetség is székházának elhagyására és kiürítésére kényszerülhet.
A közömbösség azért meghökkentő, mert történelmi eszmélkedésünk során nálunk - más nemzetekétől gyökeresen eltérően - szoros és sajátos volt a társadalom és az irodalom kapcsolata. A franciáknál az számít igazi politikusnak, aki legalább egy-két könyvet letett az asztalra: Mitterrandtól de Gaulle-ig, Mendes-France-on keresztül. Németh László ugyanakkor valahogy úgy fogalmazott, hogy: mi, írók vagyunk a kút, de a kút vizét nem tudjuk széthordani. A franciáknál a politikusok vizet vittek a kútba, nálunk éppen az írók, az irodalom volt az - az írók által megfogalmazott gondolatokat a politika igyekezett megvalósítani. Gondoljunk vissza a testőrírókra, az 1848_as vezető reformkori irodalomra, vagy leginkább gondoljunk vissza '56-ra, '56 irodalmi előzményeire, hiszen a kút akkor töltődött meg igazán, és a politika által széthordható és széthordott víz is akkor volt a legnagyobb.
De térjünk vissza a mához: lépjünk be a Bajza utcai székházba, és nézzük meg, hogy mit művelnek ott az írók, és valójában mit is csinál az 1995 novemberében 1041 taglétszámú - most már a határon túli magyar írókat is teljes jogú tagként befogadó - Írószövetség az 1945 óta birtokol 1132 négyzetméteren a Bajza utca 18. alatt. Természetesen ebben a székházban vannak az Írószövetség irodái, de itt szerkesztik a Kortársat, a Magyar Naplót, az Európai Utast. Az épületben működik a színes és széles körű tevékenységet lebonyolító klub. A számok egy kicsit mindig unalmasak, de ebben a klubban könyvpremiereket, folyóirat-bemutatókat, kiadói bemutatkozó esteket - többek között például 19 szerzői estet, 11 több hétig nyitva tartó kiállítást - rendeztek.
(15.40)
Sokszor beszélünk irodalmi szekértáborokról, de itt békés az együttélés, mert az Írószövetség ad otthont olyan eltérő stílusú társaságoknak, mint a Németh László, a Berzsenyi, a Pilinszky Társaság, a Móricz Zsigmond Kör vagy a Nagy Lajos Társaság. Az épületben szépen látogatott, gazdag könyvtár működik 94-95 ezer kötettel, bekötött folyóiratokkal, 136 féle jelenleg is folyamatosan járó folyóirattal. Csak lidérces álomként képzelhető el 95 ezer kötetnek a várható elköltöztetése.
Említést kell tenni az itt folyó nemzetközi tevékenységről, mert sokan valahogy a kultúrdiplomáciának nem tulajdonítanak jelentőséget. S mindezt miből?
Az Írószövetség költségvetése 24 millió forint, ehhez kap 11,5 milliót, a többit össze kell szednie.
S miért beszélünk fenyegető helyzetről? Azért, mert a korábbi hárommillió forint bérleti díjat jelenleg hétmillió forintra akarják felemelni, aminek a megfizetésére az Írószövetség képtelen. Az Írószövetség most megválasztott elnöke biztató ígéretekről beszélt ugyan, de az ígéretek nehezen forintosíthatók.
Így karácsony táján suhogó szárnyakkal járnak az ajándékosztó angyalok, de én azt hiszem, hogy az Írószövetség angyalka helyett biztosan megelégedne azzal, ha a napirend előtti felszólalások kialakult liturgiája szerint a kormány részéről a kétperces hozzászólásban elhangzana valami számon kérhető, konkrét elkötelezettséget tartalmazó nyilatkozat is.
Annak beismerésével köszönöm meg szíves figyelmüket, hogy a kétpercest meghaladóan ez a felszólalás nem hozta önöket lázas izgalomba, de valahogy úgy érzem, hogy mégis országos jelentőségű ügy az Írószövetség sorsa, és azt hiszem frakcióvezető úr sem fogja megkifogásolni ennek a színvonalát, mert azért egy országos jelentőségű kérdés. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
