DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR művelődési és közoktatási miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A rádiózásról és a televíziózásról szóló törvényjavaslat módosító indítványairól történő szavazással, majd a csütörtöki zárószavazással lehetőség nyílik a több éve folyó médiaháború lezárására. Nem a szokványos államigazgatási eljárás szerint történt ennek a törvényjavaslatnak az előkészítése, mert a kormány nyomatékossá szerette volna tenni, hogy a sajtószabadság intézményes feltételeinek megteremtését az összes parlamenti párt konszenzusára épülő kérdésnek tekinti. Ez a konszenzus létre is jött, a törvénytervezet lényeges pontjairól szóló megállapodásra hat parlamenti párt egyeztető tárgyalásokon részt vett képviselői, valamint frakcióvezetői alá is írták, s ezután a kormány a törvény konszenzusos megszületését politikai kérdésnek tekintve csak kodifikációs szereplőjévé vált az előterjesztésnek.
Az előterjesztés benyújtása után az általános és részletes vita idején is a média albizottság folyamatosan dolgozott a tervezet tökéletesítésén. A média albizottság tárgyalásai mindvégig nyilvánosak voltak, azon bármelyik szakmai szervezet képviselői részt vehettek, sokan közülük részt is vettek, a pártok képviselői bármilyen problémát felvethettek és megtárgyalhattak.
Ezek után különösen furcsának tűnt, hogy az általános vita során a Kisgazdapárt megvonta támogatását az általa már korábban frakcióvezetője által is aláírt és jóváhagyott törvényjavaslattól, s például olyan koncepcionális kifogást emelt, amelyet szintén korábban már elfogadott, például a TV2 koncesszióba adását.
De furcsának tekinthető ez az utólagos álláspont-változás annak tükrében is, hogy a támogatás megvonására felhozott további indokok, mint például a nemzetellenesség, összmagyar-ellenesség, társadalomellenesség kifogásai a média albizottság tárgyalásain fel sem merültek. Tanulságos tehát elsősorban a megállapodást tető alá hozó és az azt megtartó többi parlamenti pártnak és politikai életünk egészének is, hogy vannak, akiket saját aláírásuk sem kötelez, akik bármikor állíthatnak valamit és annak ellenkezőjét is.
A törvénytervezethez több mint 420 módosító és kapcsolódó módosító indítvány érkezett, s a kormány ebből 240-et támogat. Kizárólag olyan módosító indítványokat egyébként, amelyeket a média albizottság megtárgyalt és elfogadott.
Itt jegyzem meg, hogy a kormány által támogatott módosító indítványok listáján tévesen szerepel a T/1678/131. számú listán a 33-as mint támogatott indítvány, mert helyette a kormány a T/1678/134. listáról a 2. számú indítványt támogatja.
Ugyancsak leírási hiba folytán a T/1678/131. számú listáról a kormány nem a 26-ost, hanem a 26/1-es indítványt támogatja.
A nagyszámú módosító indítvány mennyiségének és főként a kormány által is támogatott módosítóindítvány-mennyiségnek az az oka, hogy a média albizottság folyamatosan csiszolta, javította a tervezetet, s a szakmai szervezetektől is nagyon sok hasznos észrevétel érkezett, amelyet az albizottság szükségesnek látott a törvény szövegébe beépíteni.
A legtöbb, főként a sajtóban megfogalmazott kifogás elsősorban a tervezet túlszabályozottságára, a műszaki-technikai fejlődéssel való lépéstartás problémájára és a kapcsolódó törvények hiányára vonatkozik.
A túlszabályozottság tűnhet igaznak, azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy többéves médiaharc után a pártok képviselői és szakértői a médiumok testületeiben egy nagyon kényes egyensúlyon alapuló delegálási rendszert és döntési mechanizmust tartottak csak kölcsönösen elfogadhatónak. Az előzmények, az erre épülő kölcsönös bizalmatlanság, de az ezen felülemelkedni akaró szándék sem hagyható figyelmen kívül, amikor a törvényalkotási folyamat egészét értékeljük.
A törvény már hatálybalépésekor elavult lesz, mondják sokan, mert nem számol a robbanásszerűen fejlődő és terjedő digitális technikával, a távközlési, a számítástechnikai és a műholdas rendszerek összekapcsolódásának lehetőségével, a földi frekvenciákon történő jeltovábbítás jelentőségének csökkenésével. A törvénytervezet valóban nem szól az új technikai lehetőségekről, de ez sokak szerint nem is feladata.
Létrehozza viszont azt a testületet, az Országos Rádió és Televízió Testületet, amelynek nemcsak lehetősége, hanem törvényben foglalt feladata is lesz az új kihívásokra való reagálás, a médiapiac szakmai felügyelete és irányítása.
A kapcsolódó törvények megalkotásáról, illetve módosításáról pedig már részben a jelenlegi törvénytervezet is rendelkezik, például kábeltörvény megalkotása, szerzői jogi törvény módosítása, részben pedig a jövő technikai-társadalmi fejlődésére való reagálásként fog minden bizonnyal megszületni a távközlési törvény módosítása, sajtótörvény módosítása is.
Összegzésképpen tehát, ha távolról sem tökéletes, de a lehetőségekhez mérten elfogadható törvénytervezet született, melynek megszavazásával képviselőtársaim hozzájárulhatnak a több éve tartó médiavita lezárásához, a sajtószabadság törvényes kereteinek megteremtéséhez, a médiapiac megnyitásához, s nem utolsósorban a mulasztásos alkotmánysértés állapotának megszüntetéséhez.
A rádiózásról és televíziózásról szóló törvény megalkotásával azonban e tárgyban sem a kormány, sem a pártok feladata és felelőssége nem szűnt meg.
Hátra van még a rendszer finanszírozási részleteinek kidolgozása, a testületek, kuratóriumok felállítása és elhelyezése, a kapcsolódó törvények megalkotása és előterjesztése.
Úgy gondolom, sokak egyetértésével találkozik az a napokban többször hangoztatott megállapítás, hogy egy javításra szoruló médiatörvény is jobb a törvény hiányánál.
A törvény elfogadása tehát sok mindent megold vagy talán pontosabban a megoldáshoz hozzásegít, de új feladatokat is teremt. Feltehetően és remélhetőleg megszűnik az immár öt éve tartó s elsősorban politikai okokból motivált médiaháború, és a feszültségek új szintre terelődnek, a pénzügyi támogatás, a finanszírozhatóság, a verseny és a szakmai konfliktusok szerepére.
Kérem képviselőtársaimat, hogy ma a módosító indítványok megszavazásával, majd csütörtökön a sorra kerülő zárószavazáson igenlő szavazataikkal tegyék lehetővé a törvény elfogadását, s ezzel alkotmányos és demokratikus rendszerünk további megerősítését. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
