DR. HAGELMAYER ISTVÁN
DR. HAGELMAYER ISTVÁN
DR. HAGELMAYER ISTVÁN, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék soron kívül készítette el véleményét a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről. Az erről szóló dokumentum az önök rendelkezésére áll.
Ma már nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslat - annak novemberi benyújtása ellenére - jóváhagyására ebben az esztendőben nem kerül sor. Meggyőződésem azonban, hogy ennek nem oka az ÁSZ véleményének december 8-i átadása.
A költségvetés elfogadását olyan rendszerbeli okok akadályozzák, ami miatt lényegében már a harmadik évet kell az Országgyűlés által jóváhagyott költségvetés nélkül megkezdeni. Ez a helyzet az immár szokásos átmeneti szabályozással áthidalható ugyan, de azt be kell látni, hogy a költségvetés hiánya nagymértékben korlátozza az alapok önálló gazdálkodását, feladatellátását, az egészségügyi intézmények működőképességét.
Tisztelt Országgyűlés! Szeretném ezt az ellentmondásos helyzetet egy kicsit bővebben érinteni. Megismétlődik a korábbi évek gyakorlata, amely szerint a központi költségvetést a társadalombiztosítási alapok költségvetésétől függetlenül fogadják el. Ugyanez vonatkozik az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetési tételeit megalapozó 1975. évi II. törvény módosítására is.
Látszólag úgy tűnik, hogy mindig az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetése van késésben. Valójában a helyzet nem ilyen egyszerű. Az alapprobléma abból adódik, hogy a társadalombiztosítási alapok költségvetését az önkormányzatok közgyűlése fogadja el, s azt kell jóváhagyásra az Országgyűlés elé terjeszteni. Ilyen értelemben a Pénzügyminisztérium szerepköre postás, s ez természetes következmény.
(10.00)
Ugyanakkor az alapok költségvetéseivel összefüggő, illetve azt megalapozó jogszabályok, törvénymódosítások - legfontosabb ezek közül a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény - esetében az önkormányzatoknak csak kezdeményező, illetve véleményező jogkörük van. Ez a probléma ebben az évben különösen kiéleződött.
Az önkormányzatok javaslatait, véleményét a kormány számos ponton nem támogatta, azt az Országgyűlés elé beterjesztett törvényjavaslat csak részben tükrözi vissza. Elég, ha csak a járulékmértékben, a táppénzszabályok változtatásában megmutatkozó nézetkülönbségekre gondolunk.
Ennek számszerű hatásai nyilvánvalóan megjelennek a biztosítási alapok beterjesztett költségvetéseiben is. A központi költségvetés és a társadalombiztosítási alapok költségvetése közötti konzisztencia hiányát tükrözi, hogy - a biztosítási elv érvényesítésére hivatkozva - mindkét alap számol a költségvetés által biztosítandó járulékbevétellel. Az Egészségbiztosítási Alap azon személyek egészségügyi ellátásáért, akik valamilyen oknál fogva nem biztosítottak, a központi költségvetésben előirányzott 12 milliárd forinttal szemben 26,8 milliárd forint megtérítését vette figyelembe. A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetése pedig a járulékbefizetéssel nem fedezett szolgálati idők - ilyen például a sorkatonák szolgálati ideje - után számol 11,3 milliárd forint megtérítésével. Ezt a központi költségvetés egyáltalán nem tartalmazza.
Az előbb említettek nyilvánvalóan jelzik azokat a megoldandó kérdéseket, amelyeket a tárgyalás, illetve az elfogadás során rendezni kell. Az összhangot meg kell teremteni a különböző törvények között. A problémák az alapok pénzügyi egyensúlya szempontjából sem mellékesek, ami az összhang hiánya miatt most meglehetősen bizonytalannak tűnik.
Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvényjavaslat az említett ellentmondások mellett más gondokra is felhívja a figyelmet, amelyeket az ÁSZ egy alkalommal sem mulaszt el megemlíteni, és amelyek rendezése mindeddig várat magára.
A társadalombiztosítás az államháztartás alrendszere. A nemrég módosított államháztartási törvény azonban a társadalombiztosításra vonatkozó előírásokat semmiben sem változtatta meg. Az irányítási, működési, hatásköri, eljárási szabályokra, a gazdálkodásra, a vagyonra, a központi költségvetéssel való kapcsolatra vonatkozó előírásokat még nagy vonalakban sem érinti. Az alapokra és az alapkezelőkre a költségvetés gazdálkodási előírásai vonatkoznak ugyan, de a kétségtelenül meglévő sajátosságok törvényben való rögzítése hiányzik.
Megítélésem szerint ez nem halasztható tovább, figyelemmel a nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás ellátórendszerének reformjára is. Eközben nem lehet megfeledkezni arról a tényről sem, hogy a társadalombiztosítás két alapja önkormányzati irányítás alatt áll. Ez a különleges státus érzékelhetően sok zavart okoz, maguk az önkormányzatok, a kormány, de még az Országgyűlés részéről is.
Az önkormányzatok nagyobb mozgásteret, jogosítványaik erősítését szeretnék elérni, sok tekintetben sajátosan értelmezve az önkormányzatiságot. Ez a törekvés a most beterjesztett költségvetési javaslatban is megjelenik az egészségbiztosítás területén. E törekvésekkel szemben a többi szereplő részéről viszont erős ellenállás tapasztalható, részben szakmai, részben pedig politikai alapon.
Az Állami Számvevőszék - feladatköréből adódóan - csak konkrét kérdésekben tud állást foglalni. Tapasztalataink alapján azonban úgy látjuk, hogy a több mint kétesztendős önkormányzati működés áttekintése, a vitatott kérdések tisztázása, jogi rendezése igen időszerű lenne.
Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítási alapok ellátási kiadásainak tervezett összege 1996-ra megközelíti az 1100 milliárd forintot, amit 200 milliárd forinttal növel az alapok által folyósított, külső forrásokból finanszírozott ellátások kiadásainak összege. A költségvetés egyes tételeire itt most nem kívánok kitérni, az ezekkel kapcsolatos észrevételeinket az ÁSZ-vélemény részletesen tartalmazza.
Zárógondolatként csupán annak megfontolását vetném fel ismételten, hogy a jövőben a két elkülönült biztosítási ágra ne egy, hanem két költségvetési zárszámadási törvény szülessen, átláthatóbbá téve az alapok sajátos helyzetét. Ugyanakkor megfontolandónak tartanám, hogy nem lenne-e célszerű - legalább egyszer - a tb vezetését is meghallgatni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
