DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR, a számvevőszéki bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés számvevőszéki bizottsága ajánlásában általános vitára alkalmasnak minősítette a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről benyújtott törvénytervezetet. Történt ez olyan körülmények között, amikor maguk az előterjesztők is - ide értve a két önkormányzatot, a Pénzügyminisztériumot és a Népjóléti Minisztériumot - nyilvánvalóvá tették, hogy a beterjesztett javaslat eredeti formájában nem fogadható el, hiszen a benyújtás időpontjától mostanáig született döntések, amelyek - elsősorban az egészségbiztosítás esetében - mind a bevételi oldalt, mind a kiadási oldalt érintik, még nem kerültek, de nem is kerülhettek átvezetésre.
Ilyen helyzetben logikusnak tűnhetett volna az az álláspont, hogy a bizottság általános vitára nem tartja alkalmasnak a benyújtott törvénytervezetet - ahhoz hasonlóan, ahogy azt a szociális bizottság is végső soron tette. Egy ilyen állásfoglalás azonban ismételten olyan következményekkel járt volna, hogy hónapokra elodázódik a biztosítási alapok költségvetésének elfogadása, ami hosszú időre a sajnos már most, 1995-ben, tehát ebben az évben is megtapasztalt bizonytalanságot, kezelhetetlen helyzetet teremtett volna 1996-ban is, mindkét biztosítási alap esetében. Másként fogalmazva: a biztosítási alapoknak, illetve az önkormányzatoknak kellett volna kizárólagosan elvállalni annak a helyzetnek a következményeit, amelynek kialakulásában nem egyedüli szereplők, és amelynek nem egyedüli okozói.
A két biztosítási önkormányzat és a Pénzügyminisztérium között született megállapodás értelmében az önkormányzatoknak november 10-éig kellett átadniuk költségvetési tervezeteiket. Ezt a feladatot teljesítették is. Ugyanakkor maga a kormány is november 10-én tárgyalta azokat a javaslatokat, amelyek a társadalombiztosításról szóló II. törvény, illetve a munka törvénykönyve módosításaként az Országgyűlés elé beterjesztésre kerültek.
Képviselőtársaim nagyon jól tudják, csak a múlt héten dőlt el e módosító indítványok formájában ideterjesztett javaslatok némelyikének a sorsa - gondolok itt mindenekelőtt a betegszabadság vagy a beteg által fizetett hozzájárulás ügyeire -, és természetesen a végszavazás még előttünk áll.
Ilyen körülmények között fizikai képtelenség elvárni, hogy az államháztartásról szóló törvény szellemében az Országgyűlés egy időben és egymáshoz való viszonyát is tisztázva, összehangolva tárgyalja a központi költségvetést, illetve a biztosítási alapok költségvetéseit, és így fogadja el azokat. Láthatóan évek óta küszködik ezzel a problémával az Országgyűlés - erre Hagelmayer István elnök úr külön is felhívta a figyelmet -, hiszen szinte sohasem sikerült maradéktalanul érvényt szerezni az államháztartási törvényben foglaltak szellemének, illetve elveinek.
Mindezek alapján, tisztelt képviselőtársak, egyre nyilvánvalóbb, hogy nem pusztán az érintettek szándékaival, a határidők tartásával vagy elmulasztásával kapcsolatos problémáról van itt szó, hanem lényegi, mechanizmusbeli gondokról, gondról.
Valószínűleg előbb-utóbb le kell vonni azt a következtetést, hogy a szokásos rendben, a szokásos időrendben lehetetlen eleget tenni ennek a feladatnak, kiváltképp olyan időszakban, amikor állandóan kisebb-nagyobb jelentőségű módosításokra kerül sor az adórendszerben, a bérpolitikában, a társadalombiztosításról szóló törvényben, a munka törvénykönyvében - hogy most csak a legfontosabb ügyeket említsem, amelyek közvetlenül vagy közvetve érintik a társadalombiztosítás költségvetését.
Ilyen körülmények között az is érthető - de legalábbis magyarázható -, hogy olykor nem pusztán tárgyszerű érvek, de érzelmek és indulatok is kísérik a társadalombiztosítási alapok költségvetését, minden érintett szereplő körében, kiváltképp két témakör esetében. Az egyik a várható hiány nagysága - különös tekintettel arra a tapasztalatra, hogy az elfogadott költségvetések és a ténylegesen megvalósuló hiány hol kisebb, hol nagyobb mértékben mindig eltér egymástól -, a másik a két biztosítási ág működési költségvetése, ami évek óta viták, olykor indulatos megjegyzések tárgya. Természetesen most nincs itt arra lehetőség, hogy e két külön-külön is összetett problémakör részleteiről szóljak - erre a számvevőszéki bizottságtól sincs felhatalmazásom -, de néhány rövid megjegyzést szeretnék megtenni.
Úgy gondolom, hosszú évek tapasztalatai után valóban ideje akár az államháztartás reformja keretében, akár azon kívül szembenézni azzal, hogy milyen hatással van a társadalombiztosítási alapok költségvetésére a feketegazdaság, ahol be sem vallják a tb-járulékot, a bevallott, de meg nem fizetett tb-járulék összege, amivel kapcsolatban lényegében évek óta tehetetlenek vagyunk; az, hogy nem veszünk tudomást arról, hogy teljesen eltérő természetű az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás. Kifejezetten örülök annak, hogy az Állami Számvevőszék elnöke határozottan, szóban is, nyomatékkal megerősítette azt az igényt, hogy végre külön alapként kezelje a Magyar Országgyűlés is mind a költségvetés, mind a zárszámadás szempontjából.
Szakmailag teljes mértékben indokolhatatlan, hogy összeadjuk a két költségvetés számait; indokolhatatlan, hogy összeadjuk a működési költségeket; indokolhatatlan, hogy együtt elemezzük ezeket a számokat - miközben jószerivel ezeknek a dolgoknak egymáshoz az égvilágon semmi közük nincs. Arról már nem is beszélek, hogy ez a külön kezelés végre el kellene hogy juttasson mindannyiunkat oda is, hogy szembenézzünk azzal: teljesen eltérő logikájú, természetű biztosítási ágakról van szó.
Egy nagyon egyszerű példát mondok, ami, azt hiszem, mindenki számára könnyen áttekinthető. Ha például a költségvetés bevételi és kiadási oldalait nagyon jelentős mértékben meghatározó számítások során a biztosítási alapok költségvetéseinek kidolgozásánál abból indulnak ki, hogy milyen az adott esztendőre tervezett bruttó keresettömeg-kiáramlás, akkor az egy teljesen normális dolog, hiszen így tervezhetik meg a járulékbevétel várható nagyságát - most tekintsünk el a fizetési készség problémájától.
(10.20)
Ha viszont ez a valóságos folyamatokban változik, és mondjuk kevesebb bruttó kereset áramlik ki, mint a prognózisban, akkor nyilvánvalóan ennek következménye elmaradt járulékbevétel formájában megjelenik a biztosítási alapoknál. A nyugdíjbiztosítás esetén - lévén hogy olyan a nyugdíjemelés szabálya, hogy kapcsolódik a nettó kereset kiáramláshoz - lényegében együttmozgás történik, hiszen - bár van egy évbeli különbség és ennek gondjai adott esetben nyilvánvalóak, bár most erre nem akarok kitérni - , valamilyen mértékű rendszerszerű együttmozgás történik.
Az egészségbiztosítás esetében szó nincs erről. Függetlenül attól, hogy hogyan alakulnak a keresetfolyamatok, hogyan alakulnak a járulékbevételi folyamatok, az ellátás oldaláról fizetendő költségek semmilyen módon nem követik például ezeket a változásokat. Ezt kitérőként - elnézést kérek -, de mint fontos példát szerettem volna megjegyezni. Vagy azt, hogy egyfelől a megelőző években a megelőző kormány felvett mondjuk 130 millió dolláros világbanki hitelt a társadalombiztosítás informatikai fejlesztésére, helyesen tette, ennek megvalósítása során a tb-alapoknak is költségvetési kiadásai keletkeznek, másfelől viszont minduntalan kifogás tárgya a működési költségek nagysága. Egyfelől nem kaptak a társadalombiztosítási önkormányzatok időben ingatlanvagyont az ingyenes vagyonátadás keretében, másfelől viszont rossz szemmel nézzük, hogy saját erőből végrehajtott beruházással kívánják enyhíteni a legsúlyosabb elhelyezési és működési gondokat. Jelentősen megnőtt a nem társadalombiztosítási ellátásokban nyújtott szolgáltatás mértéke, aránya és egy friss adat szerint azt tudom mondani, hogy például a nyugdíjfolyósítás, nyugdíjbiztosítás területén a "nyufikban" kezelt ügyszámokat alapul véve ma már száz ügyből több mint ötven nem a társadalombiztosítás alapjai által finanszírozott és annak keretében keletkezett ügy. Ugyanakkor természetesen a működési költségekben, létszám-, technikai és egyéb feltételekben ez megjelenik.
Mindezeket pusztán azért említem meg, mert meggyőződésem szerint sokáig nem halogatható, hogy ezekkel a problémákkal és összefüggésekkel és ezeken kívül természetesen még számos más kérdéssel is mind a kormány, mind az önkormányzatok, mind az Országgyűlés szembenézzen.
Tisztelt Országgyűlés! Nem vitás, hogy az 1996-ra benyújtott költségvetés tervezetét több ponton módosítani szükséges, minimum az eddig megszületett döntések következményei átvezetésének igényével. Ebből a munkából, ha szükséges, a számvevőszéki bizottság is kiveszi a részét. Mindez azonban természetesen nem oldja meg rendszerértékűen azokat a problémákat, amelyekről az előzőekben, ha csak vázlatosan is, de szóltam. A társadalombiztosítás a legnagyobb működő rendszerek egyike, a társadalom szociális biztonsága megteremtésének és megőrzésének máig legfontosabb intézményi háttere. Ezzel a felelősséggel kell vizsgálnunk minden kérdést, ami a társadalombiztosítással kapcsolatos. A tb rendszere túlságosan jelentős ahhoz, hogy különféle érzelmek és politikai szempontok játékszerévé váljon. A számvevőszéki bizottság tagjainak többsége ilyen megfontolások alapján is hozta meg az állásfoglalását, amit szíves figyelmébe ajánlok a tisztelt Háznak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
