JUHÁSZ GÁBOR
JUHÁSZ GÁBOR
JUHÁSZ GÁBOR, az MSZP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Itt a vitában eddig elhangzottak is bizonyítják: úgy gondolom, tisztázni kell egy alapvető kérdést, miszerint különböző szintű és okságú problémák vannak, és ezek összekeverése lényeget érintő kérdésektől is von el figyelmet.
Elöljáróban mindenképpen meg kell említenem, hogy ez lesz a harmadik év, hogy a naptári fordulónapon nincs az Országgyűlés által elfogadott tb-költségvetés. Nem újkeletű az sem, hogy a központi költségvetést a tb-költségvetésől függetlenül fogadja el a tisztelt Ház, így a tb-költségvetés esetleges tervezési adatai eleve módosítandóak, beleértve a bevételeket, a kiadásokat és az esetleges hiány várható értékét is.
A '96. évi tb-költségvetés benyújtott tervezetének megítélését törvényszerűen befolyásolja az, hogy az önkormányzatok általi elfogadás és a mostani tárgyalás között az Országgyűlés módosította az 1975. évi II., a társadalombiztosításról szóló törvényt. Éppen ma lesz ennek a végszavazása, de a hatásai már előre ismertek.
Fontos megemlíteni, hogy az 1995. évi tb-költségvetés elfogadása közben kialakult egyfajta helyzet, amelyre mindnyájunknak ajánlatos emlékezni, a felmerült feszültségekre és problémákra egyaránt. Elsősorban ezért tartom fontosnak, hogy a '96. évi költségvetés tárgyalása kapcsán ezt a nem túlságosan régi emléket ki-ki idézze föl magának.
Leszögezem: nem mindegy az, hogy mikor hagyja jóvá a parlament a tb-alapok költségvetését, és fontos tisztázni azt is, hogy milyen következményekkel jár az, ha a parlamenti jóváhagyás időben elcsúszik.
Nézzük meg a tényeket!
1. Nem sikerült időben benyújtani ezt a javaslatot sem, hiszen szeptember 30. helyett november 17-én adták át az Országgyűlésnek.
2. Vannak formai hiányosságai, ez ténykérdés. A '94. évi tényszámok és a '95. évi várható számok hiányoznak az eredeti javaslatból.
3. Az 1991. évi LXXXIV. törvény szerint készült el, tehát törvényességéhez nem férhet kétség.
4. A kormány és a tb-önkormányzatok számos egyeztetést tartottak. Ennek ellenére lényeges kérdésekben eltérő vélemény alakult ki és maradt fenn mind a mai napig.
5. Ezeket a költségvetéseket át kell dolgozni. Számszaki változtatások szükségesek, melynek alapvetően három okát látom.
Az első, hogy a társadalombiztosításról szóló '75. évi II. törvény módosítása alapvetően változtat a bevételek és a kiadások oldalán is.
A második, hogy a '96. évi központi költségvetés elfogadott számai determinálják a kormány álláspontját és lehetőségeit. Meg kell jegyeznem: ez eleve felmenti a költségvetés elfogadására hivatott önkormányzatokat e két elem tekintetében, hiszen az ő kompetenciájuk a fenti két esetben kezdeményező és véleményező jogkörre terjed ki.
A harmadik ok az ÁSZ észrevételei, melyek nagymértékben segítették a képviselői tisztánlátást ez esetben is, megalapozzák bizonyos számszaki változtatások szükségszerűségét.
6. Tény az is, hogy az előttünk lévő T/1680. javaslat készítésének szabályaiból fakadóan a tb-önkormányzatok álláspontját tükrözi, ráadásul az előbb említett két fontos, a költségvetésre közvetlen hatással bíró törvény elfogadása előtti állapotban. Megjegyzem: ez éppen az egyeztetések megléte miatt nem menti föl sem a kormányt, sem a tb-önkormányzatokat az együttműködés felelőssége alól. Felvet viszont számtalan tanulságot, amelyre később szeretnék kitérni.
7. Az előbbi hat tény szükségszerűsége, hogy ránk, országgyűlési képviselőkre hárul az a feladat, hogy a tb-költségvetés és a törvényi háttér a társadalombiztosítás működésének helyzetét alakító szabályok összhangjának megteremtésében részt vegyen. Nem bújhatunk ki ez alól a felelősség alól.
A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja úgy látja, hogy a költségvetéssel kapcsolatban felmerült ÁSZ-javaslatok megvitatásra, megfontolásra érdemesek, és tevékenyen vesz részt a módosító javaslatok benyújtásában, hozzájárulva ezáltal a tb-költségvetés elfogadásának mielőbbi megtörténtéhez.
Fontos azonban kijelenteni: elkerülhetetlennek ítéljük a nagy társadalmi elosztórendszerek reformját, de erre is érvényes a minden változtatásra vonatkozó tézis. Az érintettek bevonásával, az ő együttműködésükre építve kell kialakítani az új költségvetést.
(10.40)
Szeretném hangsúlyozni, a kormányálláspont nem a legyőzést, a pusztán fiskális elgondolások felelősség nélküli végigvitelét jelenti vagy jelentheti, meggyőzni és megállapodni kell a két fontos önkormányzattal, hiszen ne felejtsük el: nem ostorozható a tb-önkormányzat önmagában azért, mert hiányos a gazdálkodása. Természetesen az, hiszen bevételei munkajövedelmekhez kapcsolódnak, ellátásai pedig ezektől független szabályokhoz kötődnek. Ráadásul a nyugdíjbiztosító igazgatóságnál jó néhány olyan feladat is van, amelyet finanszíroz, s amely nem kimondottan szakfeladat, például a kárpótoltak életjáradéka, s ez ugye nem is munkajövedelemhez kötődik.
Tudomásul kell vennünk, hogy politikai és gazdasági okokból a központi költségvetés esetében is beleszaladunk - esetenként beleszaladtunk a múltban is - jelentős deficitbe, így ennek hatásai megjelennek a tb-költségvetés szervezésének, kiszámíthatóságának stádiumában is.
Van olyan költségvetési elem, amely eleve csak nehezen prognosztizálható. Például a világbanki hitel a programok beindulása esetén - azok lényegéből adódóan - hazai költségvonzattal jár együtt. Erről a számvevőszéki jelentés mint tájékoztató jellegű adatról tesz említést.
Tekintsük át a tb által elfogadott és a Háznak jóváhagyásra ajánlott költségvetést és a kormány szándékolt módosításait. Megállapítható, hogy vannak tradicionális, a helyzetből fakadó eltérések. Úgy látom, hogy a különböző szakértők elsősorban fizetési forrásaik helyétől függően eltérő számokkal látják kivitelezhetőnek a bevételi oldalon a járulékbevételek nagyságát, a kintlevőségek behajtásának elérhető eredményeit, a központi költségvetés által fizetendőnek ítélt, nembiztosítottak utáni költségvetési vagy más juttatást, a lakossági hozzájárulás mértékét az egészségügyi ellátáshoz, a hozambevételeket, a működési bevételeket és az energiaár-támogatás ügyét.
Ebben nem látszik semmi rendkívüli. Két dolog történt közben, ami nyilvánvaló tény. Egyrészt a Ház elfogadta a társadalombiztosításról szóló törvény módosítását, a költségvetés sarokszámait. Ennek megfelelően a bevételi oldal e két tételét ehhez kell igazítani, a többi egyeztetést igényel. Ugyanígy felülvizsgálatra szorul a lakossági hozzájárulás mértékének szervezése is.
Hasonló a helyzet a kiadások oldalán is. Eltérés mutatkozik a vonatkozó nyugdíj- és egészségbiztosítási ágba tartozó ellátások tekintetében is. Jelentős eltérés van a kifizetendő táppénz megítélésében. Itt meg kell jegyeznem, valamennyi képviselőtársam találkozott már azzal az esettel, amikor a munkahely elvesztésének elodázása betegállományba-vétellel történt meg, ami nagyon humánus, de rendkívül drága módszer.
Fontos megjegyezni, hogy az anyasági és gyógyszertámogatás mértékének megítélésében például nincs eltérés. Ugyanígy nincs eltérés a gyógyító-megelőző ellátások és a gyógyászati szolgáltatások kiadásainak becslésénél sem.
Kis eltérés mutatkozik az egyéb kiadásokban és jelentősebb a működési költségek megítélésében, ugyanígy a vagyontartalékba helyezés kérdésében, a kamat- és hozambevételek kérdésében.
Meg kell jegyeznem, csak a nagyobb tételekről szeretnék szólni. Egyetértek azzal, hogy meg kell adni az embernek, ami az emberé, az Istennek, ami az Istené, s a tb-nek is azt, amiért szolgáltat, amit biztosít. Meg kell azt gondolni, milyen reflexet vált ki, ha a kormány által is elismert úgynevezett nembiztosítottak utáni költségvetési juttatás nem az adatokkal alátámasztott számok szerint alakul.
Tudjuk azt is, hogy a hiány tervezésénél figyelembe kell venni, hogy a források egy része majd négy hónapot fog csúszni. Egyrészt a költségvetés kihirdetésének késedelme miatt, másrészt az alkalmazott adminisztrációs technológia logikájából következően. Ez determinálja majd a likviditási problémákat is alapvetően az 1996-os évben.
Látjuk, van egy sor végrehajtási probléma a nem kifizetőhelyen dolgozók után az egyharmados táppénz-hozzájárulás befizetése környékén. Most látható, hogy 1996. január 15-ig aligha lesznek intézkedések a racionalizálások, a béremelések és a dologi juttatások finanszírozásának forrásteremtése érdekében. Ez politikai egyeztetéstől is függ. Hatása minden bizonnyal nem azonnal várható. A problémát igen, de a nagyságát egyelőre pontosan nem látjuk a kincstári nettó finanszírozásnak az OEP ügyviteli feladatai érintésében.
Látható az a régi, megoldatlan probléma, amelyre az ÁSZ is utalást tesz, hogy az OEP feladata a működési kiadások finanszírozása, ugyanakkor nem feladata az amortizáció és pótlás forrásainak megteremtése vagy tervezése.
Érezzük azt, hogy a gyógyszertámogatási szint további csaknem elkerülhetetlen csökkentése a lakossági terhek további növelését jelenti, és ez sok esetben súlyos orvosszakmai és egészségpolitikai gondokat is felvet. Ugyanez vonatkozik a gyógyászati segédeszközök támogatottságának csökkentésére is. Jó néhány polgártársunktól csaknem elérhetetlen távolságba kerülhetnek ezek az eszközök.
Én is és mi is csak remélni tudjuk, hogy a Budapesti Egészségbiztosítási Pénztár ingyenes vagyonjuttatásból tervezett épületéhez egyszer hozzájut. Ennek esélyét a magam részéről most nem merném megjósolni. Érzékeljük azt a paradoxont, hogy egyik oldalról sokalljuk a működési kiadásokat, főleg azok növekedési ütemét, különös tekintettel az államigazgatásban zajló folyamatokra.
A másik oldalról tekintettel szeretnénk lenni, hogy vannak kényszerpályák, és ahogy egy közelálló informátortól hallottuk, minden 100 ügyből 50 nem tisztán biztosítási ügy. Az állam téríti ugyan ezen finanszírozások átfutó tételeit, de a működéshez szükséges költségnövekedést nem ismeri el, vitatja.
Jó néhány alapvető problémával is szembe kell néznünk. Az első, hogy az érintettek olyan mutatókat prognosztizálnak, amelyeket szívük szerint megalapozottnak tartanak. Úgy érzem, a kölcsönös egyetértési jogosítványok felvetik ennek a ma meglevő helyzetnek a megvizsgálását. Ugyanígy igaz ez a kormányintézkedésekre is, hiszen azokra is vonatkoznak ezek a jogok, nyilvánvaló módon kölcsönösen a másik oldalra is.
Tisztázni kell a kompetenciákat. Úgy érzem, a biztosításpolitika, a finanszírozási technika a tb-t illeti, de szakmai garanciákat, törvényi garanciákat is szükségesnek látok a népjóléti miniszter hatáskörének megerősítésére. Furcsa és megváltoztatandó az a helyzet, hogy a tb-önkormányzatok elnökei ilyen minőségben nem szólhatnak a tisztelt Házhoz. Ugyanakkor annyi pénzről döntünk itt, amely csaknem akkora, mint a központi költségvetés. Úgy érzem, ennek a fontossága megkívánja azt, hogy biztosítsuk szereplésüket a parlamentben a legfőbb ügyész úr és Hagelmayer professzor úr szerepléséhez hasonlóan, ennek a jól bevált logikai formája alapján.
Tekintettel arra, hogy a tb-költségvetés és annak alakulása jelentős befolyással bír mind a központi költségvetésre, mind a gazdaságban forgó pénzeszközökre is, indokolt a parlament számára évközi jelzést biztosító szerv beállítása, és ennek az ügynek a megvizsgálása. Én ezt egy albizottságként el tudom képzelni, s akkor azt hiszem, nem fogunk rákényszerülni arra a jelenlegi helyzetre, hogy vizsgálóbizottságok oknyomozatainak elfogadását tekintsük feladatunknak. Egy ilyen albizottság beállításával folyamatos, gyors és időbeni jelzést kaphatnánk a költségvetés mindenkori alakulásáról.
Szabályozni kell a tb-költségvetés készítésének rendjét is. Meg kell határozni egyrészt azt, hogy ki készítsen ajánlást az Országgyűlésnek, ha az önkormányzatok ezt idejében nem tennék meg. Másrészt a költségvetés tárgyalását be kell illeszteni a központi költségvetés tárgyalási mechanizmusába, hiszen összefüggő vele, párhuzamosan tárgyalandó. Így a mozgástér is jelentősen növekedne, bővülne például a költségvetési hozzájárulások mértékének megállapításakor.
Támogatom azt, hogy a jövőben külön kerüljön a Ház elé az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetése, az eltérő jelleg ezt indokolja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Remélem, sikerült érzékeltetnem, hogy egy igen rossz örökség, rosszul kialakult mechanizmusok, tárgyszerűen számaiban is változtatásra szoruló költségvetési prognózisok terméke ez a javaslat, amely előttünk fekszik. Tény, hogy el kell kezdeni a szolgáltatások nyújtásának átgondolását, mégpedig az ország zsebének megfelelő szinten. Elodázhatatlan a problémakör teljes áttekintése és elkerülendő a folyó évi tűzoltás társadalombiztosítási ügyben, egy tabula rasa után a hátteret is vizsgálva, szakmai elveken az önkormányzati jogosítványok tiszteletben tartása mellett el kell indulni a kevesebb deficittel működő társadalombiztosítás irányába.
(10.50)
Ezen az úton csak piackonform lépésekkel és a nyugdíjaknál is az egyéni érdekekre jobban építve indulhatunk el. Ezek lehetnek a reform első lépései.
Itt mondom, a szocialista frakció nevében számítok az önkormányzatok aktív részvételére ezen az úton.
Tisztelt Képviselőtársaim, itt vagyunk, ebben a helyzetben. Lehet azt mondani, hogy el kell vetni ezt a tb-költségvetést, mert rossz, megalapozatlan, olyannyira sok módosító indítványt kell hozzá benyújtani, hogy biztosítsuk a megalapozottságát, hogy talán az már nem is a képviselők dolga. Én, meg kell mondanom őszintén, osztom azt a nézetet, hogy a tiszta ész kritikáját nem állja ki ez a törvényjavaslat. Vallom azonban, hogy a józan, gyakorlati észét kiállja, és mi, szocialisták, többségünkben vállaljuk azon módosítások megtételét, amelyek a tb-önkormányzatokat költségvetéshez juttatják.
Javaslom ezt az ellenzéknek is, hiszen mindenki, aki a vitára való alkalmatlanság okán a törvényjavaslat visszavonását sürgeti, kell, hogy tisztában legyen azzal, hogy ennek mi lesz a következménye. Ennek az lesz a következménye, hogy beindul a törvényes tervezési mechanizmus; a tb-elnökség újra elkészíti, benyújtja az önkormányzatnak, az visszaadja a pénzügyminiszternek, aki a kormány elé viszi, beterjeszti, és lehet, hogy újra itt állunk, jóval későbbi időpontban, és ha esetleg addig az álláspontok nem változnának meg, újra ott lennénk, ahol éppen most is vagyunk. Közben eltelik néhány hónap, az átmeneti finanszírozás, bár jelentős megtakarítással jár, de óriási feszültségeket jelent.
Tisztázzuk, hogy nem lehetséges a kormány által is támogatott béremelés és dologi emelés megvalósítása költségvetés nélkül, így mindenképpen el kell azt fogadjuk márciusig, ha tartani szeretnénk magunkat ehhez a dologhoz.
Fontos hát tudnunk, hogy a költségvetés későbbi jóváhagyása nem elsősorban a kormányon vagy a tb-önkormányzatokon csattan, hanem a lakosságon, a biztosítások szolgáltatásait igénybe vevőkön, végső soron az állampolgárokon. Ezek párttól és hitvallástól függetlenül működő elemek.
Én úgy érzem, születni mindenki kórházban születik, ha beteg, ott ápolják, a gyógyszert is kapjuk, ápoltatjuk betegségeinket és nyugdíjból élünk, mindazok, akik olyan idős korba léptek. Mi mindnyájan lehetünk kárvallottjai egy későbbi elfogadásnak, és én úgy gondolom, ez felhatalmazást ad arra, hogy a szocialista frakcióból több módosítással is éljünk majd és megpróbáljuk javítani ezekkel ezt a költségvetést.
Végezetül azzal fejezném be, amit Kósáné Kovács Magda mondott egyszer: nyilván, mindenkori ellenzéki képviselőnek nagyon fontos dolga, hogy azokat a körülményeket, amelyek különben vannak, ne vegye figyelembe, szűken véve ragaszkodjon ahhoz a javaslathoz, amely éppen előttünk fekszik, és minden rendelkezésre álló eszközzel bebizonyítsa annak szakszerűtlenségét, alkalmatlanságát stb. Ugyanakkor a kormánypárti képviselőnek meg éppen az a dolga, hogy mérlegelje, bármennyire is olyan ez a javaslat, amilyen, mérlegelje, hogy azok a körülmények, amelyek a javaslat környékén fennállnak, azok milyen lépéseket indokolnak ebben az ügyben. Én azt gondolom, mi, szocialisták, számolunk ezekkel a körülményekkel. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
