DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az itt H/1838. szám alatt előterjesztett agrárgazdasági támogatások lényege, hogy a költségvetési előirányzatokban ténylegesen bekövetkező megtakarítások mértékéig történő túllépéshez és ennek megfelelően a két fejezet közötti átcsoportosításhoz kéri a kormány az Országgyűlést, hogy határozatával az előterjesztéshez járuljon hozzá.
Elöljáróban el szeretném mondani, hogy a Független Kisgazdapárt támogat minden olyan javaslatot, amely a mezőgazdaság mai helyzetén akár némileg is javíthat. Egyetértünk ezzel a támogatással, sőt szeretnénk, ha ez negyedévenként ismétlődhetne a tisztelt Ház előtt, előterjesztés formájában.
A támogatások szükségszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy hányatott sorsú mezőgazdaságon kell bizonyos mértékben segíteni. Bár a mezőgazdaság jelenlegi helyzetében mind a szakemberek, mind a kormány képviselői el-eltérő álláspontot hangoztatnak, ha a magyar mezőgazdaságot viszonyítjuk, akkor megítélésem szerint ahhoz az időszakához kell viszonyítani, amikor a világszínvonalon termelt még ez a magyar mezőgazdaság. Pillanatnyilag nincs olyan helyzetben ez a mezőgazdaság, hogy a támogatások rá ne férnének, hogy a mezőgazdaság működése javuljon.
Elszomorítónak tartom, amikor az ország különböző részein kimegyünk a nagybani piacokra: bizony különböző áruféleségek, mezőgazdasági termékek vannak ezeken a nagybani piacokon. Úgy ítéljük meg, hogy ennek kihatásai a mezőgazdaság visszaszorítását szolgálják. Ez lényegében az egyéni és a szövetkezeti gazdálkodás lejáratására is történik. A visszaesést tekintve, nyilvánvalóan megállhatott a mezőgazdaság további termeléscsökkenése. Ennek örülni lehet, különösen az állattartás területén. Pedig az ország gazdasági lehetőségei, földterülete, éghajlati viszonyai valóban alkalmassá tennék ezt a magyar mezőgazdaságot olyan európai vagy világszínvonalú termelésre, amelyet elvárhatnánk Magyarországon.
A parlamenti mezőgazdasági nyílt napon Lakos László miniszter úr elmondta: a kormány programja változatlanul tartható, noha elismerte, a mezőgazdaságban továbbra is sok a feszültség. Úgy ítélem meg, ha ez a feszültség megvan, akkor a miniszter úr azt is tudja, hogy ez miből adódik. Ezt a feszültséget kell megszüntetni, akár a támogatások árán is. Változtatni kell, újra kell gondolni a mezőgazdaságot, annál is inkább, mert a szövetkezeti törvény vagy bármely mezőgazdasághoz kapcsolódó jogi szabályozás nem lehet alkalmas arra, hogy egy koncepció nélkül a magyar mezőgazdaság jövőjét megalapozzuk. Nyilvánvalóan utalhatnék Horn Gyula miniszterelnök úrnak Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen tartott előadására, ahol arra utalt, hogy szükség van a jövőben is a szakemberek képzésére. Ezzel teljes mértékben egyet lehet érteni. Én azonban azon is elgondolkodnék, hogy a jelenlegi szakembereket is - akik korábban egy megalapozott, jó mezőgazdaságban dolgoztak, teljesítményekkel bizonyították szakértelmüket - be kellene vonni a magyar mezőgazdaságba.
Itt vetődik fel, hogy a kormánynak végül is el kell döntenie - ami már nem lehet kérdés, a szövetkezésnek jövője van Magyarországon is -, milyen lesz a szövetkezés jövője Magyarországon. Úgy ítélem meg, hogy enélkül a magyar mezőgazdaság nem tud talpraállni; ennek feltételei: egy koncepció keretébe ültetett új mezőgazdasági törvény, szövetkezeti törvény - és ebbe a földtörvényt is beleértem. Szükséges a magyar mezőgazdaság támogatása és talpra állítása, mert ha vidéken körbenézünk, a mezőgazdaságban korábban élethivatásszerűen foglalkozó személyek túlnyomó része ma önkormányzati segélyből és járadékból él - tehát nem tud megélni vagy nem élhet meg a mezőgazdaságból. A kérdés az, hogy milyen okból nem élhet meg.
A támogatással egyetértünk, de ez a támogatás legyen kiszámítható a szükségszerűsége mellett. Indokoltnak tartanánk a termelési típusú támogatást az exporttámogatás rovására. A támogatás célszerű formája lehetne a differenciált végtermék-dotáció. Ezt nyilván át kell tekintenie a szaktárcának is, mert csak így lehet a magyar mezőgazdaságot pályára állítani. Esélyegyenlőséget kell teremteni a mezőgazdasági termékek körében az egyéni és a szövetkezeti gazdák között. Hiszen ha visszapillantunk 1995-re, akkor elmondhatjuk, a búzahelyzetet már ismerve, ennek a nyertesei nem a mezőgazdaságban dolgozók és termelők voltak, hanem egészen mások. A jelenlegi támogatást is újra kell gondolni, hogy a jövőben a termelők is haszonélvezői legyenek ennek a támogatásnak.
(14.00)
A hitelek törlesztéséhez is nagyban hozzá tudna járulni a mezőgazdaság, amennyiben termelése a korábbi évtized színvonalán történne. Talán előremutató lesz a mezőgazdaság terén a közraktározás intézménye akkor, ha megfelelő idő után annak működése kielégítő és jó lesz.
Sajnos meg kell állapítani, a mezőgazdaságban a munkaadói járulék egy új adóformája és terhelője a magyar mezőgazdaságnak, amely nem az előremutatásnak, inkább a visszahúzásnak egyik mozgatója.
A munkaadói betegszabadság sem illik bele ebbe a mezőgazdasági képbe. Egy versenyképes agrárgazdaság megteremtését kell szorgalmaznia, megfelelő hitelek, kamatfeltételek biztosítása mellett.
Visszatérve e napirendhez, legyen szabad elmondanom, hogy ennek a támogatásnak a felhasználása csak akkor lesz sikeres a mezőgazdaság részére, ha ebből a termelők kapnak túlnyomórészt támogatást, mert mi is csak ezt tudjuk támogatni a Független Kisgazdapárt részéről. Köszönöm szépen. (Taps.)
