DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mától egy kis időre ezek szerint mégiscsak szünetel a törvényhozói munka, ezért ennek a napnak a jellege valóban visszatekintésre és előre nézésre egyaránt ösztönöz.
A mögöttünk lévő évben jelentős eredménynek tartom azt, hogy a botladozó gyakorlat ellenére sikerült átmenteni a jogállamiság, a demokrácia és az alkotmányosság értékeit.
Az új pénzügyminiszter hűbelebalázsként kezdett hozzá az ország átalakításához, amit gazdasági stabilizációnak nevezett. Az ámokfutást azonban az Alkotmánybíróság lefékezte. A rendelkezések hosszú sora már megsemmisült. Ezen a héten éppen azt az általam beterjesztett kereszténydemokrata indítványt fogadták el, amely az önkormányzatok egészségügyi intézeteit védi a kormány és az egészségbiztosítás önkéntes döntéseitől.
Az egyik kormánypárti frakció vezetője minapi állítása szerint komolyan senki nem tételezheti fel, hogy Magyarországon bárki veszélyezteti a demokráciát. Sajnos ki kell egészíteni a mondatot. Komolyan nem tételezhető fel, hogy Magyarországon a kormányon kívül bárki más veszélyezteti a demokráciát. (Taps az FKGP padsorából.) Az önkormányzatok szabad működése, a tulajdonuk fölötti szabad rendelkezés ugyanis demokratikus alapjog, és ezt csorbította volna a kormány önök által megszavazott törvénye, és ezt függesztette fel az Alkotmánybíróság.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy az előző kormány és az előző parlament is hozott olyan döntéseket, amelyek alkotmányellenesnek bizonyultak. Önmagában egy-egy döntés nem ad okot a vészharangok kongatására, itt azonban már halmazati cselekményről van szó, a szociális biztonság és az önkormányzatiság, a demokratikus folyamatok veszélyeztetéséről.
A miniszterelnök úr a minap azt mondotta, hogy ha Bokros Lajos még egyszer a politika területére téved, előtte konzultáljon. A jogbiztonság érdekében tegyük hozzá, hogy ha a jogalkotás területére téved, akkor is. Ha a Budapest Banknak titokban adott 12 milliárdra, majd a bank többségi tulajdonának éppen 12 milliárdért való eladására gondolunk, a miniszterelnök úr mondását kiterjeszthetjük a pénzügyek és a privatizáció területére is.
Az ellenzék aligha tiltakozik az ellen, hogy a miniszterelnök a távollétében őt helyettesíteni jogosult pénzügyminisztert politikai gondnokság alá helyezi.
Legyen elég ennyi az elmúlt év dolgaiból és nézzünk az új esztendőre. Ne támaszkodjunk ellenzéki jóslatokra. Ezek nem váltak be például a privatizációs bevételt illetően sem. Nem gondoltuk volna, hogy egy ilyen sikeres végkiárusítás tanúi leszünk.
Figyelmünket fordítsuk arra, amit a kormány maga tervez. A kormány kiadta a hosszú távú modernizációs programját. Ez a program azt kívánja, hogy az átlagkereseteknél gyorsabban nőjjön a tőkejövedelem. Ennek érdekében a vállalkozásoknál szigorú költséggazdálkodást, az érdekegyeztetésben hatékony bérmegállapodási rendszert tart szükségesnek. Ne legyenek kétségeink: ez a szigorúság nem magas, hanem alacsony béreket jelent. A lakossági fogyasztás csökkenése a tervek szerint legfeljebb '97-ben állítható meg. Az időszak elején a reálbérek csökkenése következik be.
(13.00)
A program őszintén beszél a lakosság terheinek további növekedéséről. A reálbér csökkenését azért üdvözli örömmel, mert az javítja a hazai termelés versenyképességét. Noha a program a terhek növekedését átmenetinek tartja, '98-ig nem sok jót várhatunk. A tervek szerint csak a választások előtt indul meg a termelés és az életszínvonal növekedése.
A kormány azonban olyan reformfolyamatokat akar gyorsítani eszerint az anyag szerint, amelyek saját bevallása szerint nincsenek kidolgozva. Hosszabb távon is a tőkejövedelmeket részesíti előnyben a munkajövedelmekkel szemben, visszafogja az állami kiadásokat az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátó rendszerek területén. Ezzel valójában lebeszél mindenkit, még a ma a nagyobbik kormánypárt mellett kitartó 11 százaléknyi választót is arról, hogy ezt a politikát támogassa. Az ellenzék köszönettel tartozik ezért a jövőképért.
A jövőkép ismeretében azonban, tisztelt képviselőtársaim, 1996-ban azon kell dolgoznunk, hogy egy év múlva messzebb legyünk ennek a jövőképnek a megvalósításától, és akkor valóban lesz boldogabb új esztendő. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
