DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT, igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Hát megint tanultunk valamit, egy olyan képviselői időbeosztást, hogy a heti három-négy parlamenti nap végig aktív részvétele után sikerül még a nép véleményét begyűjteni egy olyan kérdéskörről, ami eléggé szerteágazó kérdéseket tartalmaz. Láthatóan mély nyomokat hagyott a képviselő úrban az elmúlt heti interpellációs szereplése. Ezt azért gondolom, hogy félretéve a sok-sok hónappal ezelőtt benyújtott interpellációit, most azt látta szükségesnek, hogy egy egészen friss, összetett interpellációval búcsúzzon e parlamenti szezontól ebben a tavaszi ülésszakban.
Hat példával igyekszik igazolni, hogy a miniszterelnöki kijelentések nem állnak összhangban a valóságban történtekkel, én a száraz sorrendet megtartva, a kérdésekre megpróbálom az összefoglaló választ elmondani.
A megsemmisített kormányrendelet tárgyában. Ez a példa azt mutatja, hogy képviselő úr nincs tisztában az általa használt fogalmak valódi jelentésével, ugyanis interpellációját úgy kezdte, hogy, idézem: "Az utóbbi időben a miniszterelnök úr több ízben is hivatkozott arra stb.". Amennyiben az utóbbi időben történteket firtatja, akkor miért említ több mint egy évvel előtti esetet? Egyebekben megjegyzem, hogy szemben a képviselői állítással, az alkotmánybírósági határozat az interpellációban hivatkozott kormányrendeletet nem semmisítette meg, csupán egyik rendelkezésének egyetlen mondatát.
A második. A miniszterelnöki hivatali államtitkárok, illetve ilyennek minősülő személyek számából von le olyan következtetést, hogy gőgös és fennhéjázó a kormány és annak feje. Őszintén szólva nem igazán követhető az a logikai bakugrássorozat, melynek eredményeként az elírási hibát beismerőt a képviselő úr gőgösnek és fennhéjázónak minősíti. (Bekiabálás jobbról: Mellébeszélés!) Talán a viszontválaszban erre kapunk egy választ, a Kunos-ügyről.
A képviselő úr interpellációi, kérdései kapcsán megtanultam, hogy ön a válaszokból csak annyit ért meg, amennyi érdekében áll, vagyis amennyit akar. (Derültség.) A mostani példa viszont azt mutatja, hogy az ön, céljai érdekében, utólag saját interpellációs kérdéseit is - finoman szólva - átértékeli. Az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve 172. számának 19 823. hasábját olvasva ugyanis minden tárgyilagos érdeklődő számára egyértelmű: a képviselői kérdés nem a 30 milliós végkielégítés érdemtelen kifizetésének veszélyére hívta fel a figyelmet, hanem arra, hogy ehhez egy peren kívüli egyezség eltűrésével végső soron a kormányzat nyújtana segédkezet. Képviselő úr feltételezésére a válasz egyértelmű nem volt. Ehhez képest érthetetlen a független bíróság elsőfokú, nem jogerős ítéletének ide citálása.
Képviselő Úr! Ez a bírói döntés nem peren kívüli egyezséget hagyott jóvá. Egyebekben pedig én kérdezem, milyen kormányzati intézkedést igényel képviselő úr a független bíróságok vagy a nem állami többségű tulajdonú társaságok működése kapcsán?
Negyedik. A médiaelnökök fizetése. Ez a tárgykör a képviselő úr régi vesszőparipája, melynek meglovagolása során gondosan ügyelt arra, hogy az érdemi válaszok ne kapjanak nyilvánosságot. Nem belebocsátkozva ezért ennek a történetnek a részleteibe, csak két körülményre hívom fel a figyelmet. Az egyik az, hogy képviselő úr három szó erejéig mindig csak kijelenti, de soha nem bizonyítja az elnökök fizetésének jogszabályellenes megállapítását, pedig ez talán nem lenne felesleges időtöltés.
A másik az, hogy azonosnak minősíti a képviselő úr a köztisztviselőkre, tehát az államtitkárokra s a közalkalmazottakra, tehát a médiaelnökökre vonatkozó szabályozást. Ha nem ezt tenné, azonnal belátná, hogy bizonyos adatokat miért adok meg és másokat miért nem.
A földhivatali eljárás feljegyzése tulajdoni lapokról. Ez abba a körbe tartozó kérdéssor, aminek eredményeként a hibát beismerőt - jelen esetben a földművelődési minisztert - ön gőgösnek és fennhéjázónak minősíti (Bekiabálás jobbról: Nem erről beszélt.), hiszen a rendelet megjelent. A viszontválaszban talán itt is választ kapunk a logikai különbségre. Végül "a miniszterelnök elismerte, hogy nem mondott igazat"- tételre. Figyelmébe ajánlom ugyancsak az Országgyűlés hivatalos jegyzőkönyv 194. számának 22 494. hasábjának utolsó két bekezdését. Az itt leírtak alapos tanulmányozása után mindenki, így ön is, pontosan tudni fogja: a korábbi válaszok során a kérdés lényegére s a valóságnak megfelelően reagáltam. Ebből következően az ön megismételt állítása minden alapot nélkülöz. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
