BÜKY DOROTTYA
BÜKY DOROTTYA
BÜKY DOROTTYA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Habár nincsen túlságosan sok minden azon túl, amit itt előttem elbeszéltek, elmondtak erről az egyezményről, mégis nagyon fontosnak tartom, hogy néhány szóban elmondjam azt az álláspontot, ami a szavazásban is megjelent, mivel hogy teljes konszenzussal támogatta a kulturális bizottság.
Ez az egyezmény, amit most megerősítünk, szimbolikusnak is felfogható. Ha már csak a címét nézzük, a határokat átlépő televíziózásról szóló egyezmény, már maga a címe is lehetne egy szimbólum. Pedig hogyha jól megnézzük, semmi olyan különleges újdonság nincsen ebben a nemzetközi egyezményben, amit a jelenlegi gyakorlathoz képest felfedezhetnénk. Mindannyian tudjuk, hogy hány és milyenféle külföldi csatornák működnek, és itt szeretnék Hegyi Gyula képviselőtársamnak egy mondattal a hozzászólásához reagálni: ugyanis ez nem a közvetlen határon túli televíziózásra vonatkozik, éppen ellenkezőleg, ez a több országon átívelő, egész Európát beterítő televíziózásról szól, tehát a PRO7-ről, az RTL-ről és mindazokról a műholdas adásokról, amit nap mint nap látunk, ha bekapcsoljuk a televíziót.
Ez az egyezmény semmi újdonságot nem mond ahhoz a gyakorlathoz képest, amit mindannyian látunk, amikor bekapcsoljuk a televíziót. Mégis van néhány olyan pontja, ami nem a jelennek, hanem a jövőnek szól. A jövőnek földrajzi értelemben és a jövőnek időben. Ez az egyezmény egy sereg olyan ajtót nyit meg, olyan technikai újdonságok előtt nyitja meg az ajtót, amelyek ma még gyermekcipőben járnak, és tulajdonképpen ez a jövőre nézés az, ami ennek az egyezménynek a különleges fontosságát adja.
Nincs az egyezményben különleges újdonság egyébként az elfogadott médiatörvényhez képest sem, hiszen azok, akik a hatpárti tárgyalásokon részt vettek, ennek az egyezménynek az ismeretében fogalmazták meg a médiatörvény paragrafusait, tehát semmi újat nem találunk ebben az egyezményben, különösen jelentős dolgot, amihez képest változtatni kellene a médiatörvényen. Azonban van néhány olyan dolog, amit a készülő reklámtörvényben majd figyelembe kell vennünk, és azt gondolom, hogy ez is nagyon fontos.
Néhány szóban szeretném azt indokolni, hogy miért tartom ezt igen-igen előremutatónak. Ebben az egyezményben már a preambulumban rendelkeznek arról, hogy széles skálájú programválasztékot kell biztosítani, hogy gazdagítani kell ezen egyezmény révén az európai örökséget, az európai kulturális és audiovizuális örökséget.
Az egyezmény leszögezi, hogy minőségi programok készítését kell segíteni ezen a nemzetközi terepen. Leszögezi azt, hogy ki kell szolgálni azokat az új oktatási igényeket, amelyeket itt nem fogalmaz meg, de aki az oktatás technikájával foglalkozik, az tudja, hogy mennyire fontos a határokat átlépő regionális távoktatási programoknak a beindítása, és hogy ez mennyire perspektivikus dolog, amikor a jövő századról, a jövő század oktatástechnikájáról beszélünk.
A 10. § a kulturális célokat fogalmazza meg, és ez különösen fontos, hiszen itt szabályozza, hogy a bizonyos adások részére fenntartott időn túl ezeknek a televízióknak az adásidejük nagyobb részét európai műveknek kell fenntartani. Ezt az arányt fokozatosan kell elérni, megfelelő kritériumok alapján és a műsorszolgáltatóknak a nézőközönséggel szemben fennálló információs, oktatási, kulturális és szórakoztatási felelőssége figyelembevételével. Tehát az európai kultúráról kimond olyan nagyon fontos dolgokat, amelyek azt gondolom, mindannyiunk számára öröm, hogy itt találkozhatunk vele.
Kósa Ferenc elmondta már a III. fejezettel, tehát a reklámokkal kapcsolatban a bizottsági ülésen felmerült problémákat. Én azt gondolom, mindannyiunk számára megnyugtató az, hogy a 28. § kimondja, hogy lehetnek az országnak szigorúbb szabályozási elvei, lehet ennél a határozatnál részletesebben szabályozni egyes kérdéseket, azonban ennél enyhébben nem lehet, és az, ami itt le van fektetve, teljesen elfogadható európai norma mindannyiunk számára.
Én tehát azt gondolom, hogy ez a nemzetközi egyezmény, amelynek megfogalmazása egy kicsit általánosabb, szankciói olyan enyhék, hogy méltán merülhetett föl ez a probléma, amit itt Kósa Ferenc is említett. Mégis azt gondolom, hogy olyan fontos lépés, amely rögzíti azt számunkra, hogy létezik egy olyan ajtó ezen a speciális területen, amelyen keresztül földrajzi értelemben az Európai Közösséghez és időben pedig a XXI. századhoz csatlakozhatunk. Köszönöm szépen. (Taps a bal és a jobb oldalon.)
