BARSINÉ PATAKY ETELKA
BARSINÉ PATAKY ETELKA
BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP): Elnök úr! Tisztelt Ház! A pénzügyminiszter idén februárban a hivatalba lépését megelőzően azt nyilatkozta, hogy az első számú közellenség az infláció. Azt is mondta még, hogy a leértékelés előre bejelentett mértékét a második félévtől kezdve mérsékelni kellene. De mit mondott a hivatalba lépését követő száz nap elteltével, a múlt héten? Azt, hogy nemhogy idén, de jövőre is marad az 1,2% a leértékelésben, és egy dollárért 180 forintot fizetünk majd. Elhangzanak ígérgetések ide meg oda, de a pénzünk az év végére éppen a negyedével kevesebbet fog érni, mint tavaly, holott már tavaly is már csak a kétharmadát érte, mint egy évvel korábban. Pedig Magyarország kivételével a környező országokban csökkent az infláció. Csehország, Szlovákia, Szlovénia mind egyszámjegyűre tudta leszorítani az inflációt, vagyis 10% alá. Az országot 1991-ben érte először egy inflációs sokkhatás, amikor többek között a nagy állami támogatásokat kellett leépíteni, és az Öböl-háború miatt magasra szöktek az árak. Akkor az Antall-kormány egy év alatt 12 százalékkal vitte le tartósan az inflációt.
A második inflációs sokkhatás 1995-ben érte az országot, amikor a Horn-kormány az egyensúly megteremtésének oltárán az inflációt áldozta fel. A kormány kiszabadította az infláció szellemét a palackból, csakhogy mára már látszik, hogy nem tudja visszaparancsolni oda, ahonnan előhívta. És nemhogy 12 százalékkal, de számításaink szerint legfeljebb 3-4 százalékkal képes csak csökkenteni a fogyasztói árakat. Szükség volt-e erre a második inflációs sokkra és az azt követő tartósan magas inflációra? Azt állítjuk, hogy nem. Nem volt szükségszerű. Számításaink szerint éppen kétszer annyival nőtt az infláció, mint azt a stabilitásra való törekvés indokolta volna. Itt hibás vagy elmaradt kormányzati lépések vannak a háttérben.
Kedves Kormánypárti Képviselőtársak! Gondolják meg, ha 1994-ben és 1995 elején, amikor sodródott az ország, nem mulasztották volna el a kormányzati intézkedéseket vagy a Bokros-csomag alkotmányos problémái nem fűtötték volna fel az inflációs várakozásokat, ha nem szélesítik értelmetlenül az inflációs automatizmusokat és indexálási rendszereket, ha ráolvasás helyett érdemben tettek volna valamit az áremelkedések ellen, ma nem fenyegetne az a veszély, hogy az infláció tartósan magasan 24 és 25% között lesz. Már most benne van a rendszerben néhány hiba. Hogy mást ne mondjunk, a kormány lemondott a privatizáció keretében a távközlési díjak 1997. évi felülvizsgálatáról.
Tisztelt Képviselőtársak! Az infláció az egyik legkeményebb hatalmi eszköz. Vannak, akik nyernek, amikor emelkedik, de a többség veszít. Idézzük a Pénzügykutatót. A Pénzügykutató szerint az alapvető élelmiszerek, a lakásszolgáltatás, a tanszerek 30-35% között emelkedtek, az egészségügyi kiadások 44,7 százalékkal, vagyis jóval meghaladták az átlagot. Ez sújtotta mindazokat, akiknek jövedelme csak az alapvető dolgokra elegendő. Tisztelt Képviselőtársak! Hát nem háborog a szociáldemokrata lelkiismeretük? Önök az államháztartási reformnak ezzel az inflációs politikával igen rossz ágyat vetettek. De hogyan lehet ilyen magas infláció mellett közép- és hosszú távú takarékosságot hirdetni? Ne hintsenek port a szemünkbe! Ez az infláció nem megy le az év végére 20 százalékra, mint ahogy az sem reális, hogy 1999-re a kormány hároméves terve szerint 10 százalékra csökken.
Önök elindítottak egy folyamatot, amit nem bírnak kontrollálni. Elvárjuk az igazmondást (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) - mindjárt befejezem - és azt, hogy ne csak beszéljenek (Az elnök pohara ismételt megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hanem érezhetően tegyenek az áremelkedés ellen. Köszönöm. (Taps a jobb oldali padsorokból.)
