DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzéki jogosítványok megnyirbálása keretében megindult a kormánypárti gőzhenger, ami a nem kizárólag ellenzéki, de láthatóan az ellenzék által hatékonyan érvényesített napirend előtti felszólalásokat akarja korlátozni.
Az érvek között döntő módon az szerepel, hogy a felszólalások egy része nem országos jelentőségű (Zaj a bal oldalon.), rendkívüli és halaszthatatlanul sürgős ügyet érint.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hitem szerint most olyan témában kértem szót, melynek e hármas minősítésében az Országgyűlés teljes véleményazonosságában bizakodhatom. A múlt hét végétől ülésezik a Magyarok Világszövetségének szervezésében a Magyarok IV. Világkongresszusa és a tudós találkozó, ahol a világ 14-15 milliónyi összmagyarsága a honfoglalás 1100 éves évfordulóján számot vet múltjával, jelenével és jövőjének kilátásaival.
A felszólalásokból is kitűnt nemzeti sorsunk drámaisága, hogy 1100 éves európai múltunk során mindig a lenni vagy nem lenni határán, mindig a történelem színpadáról való teljes elsöpörtetés félelmei között, a nagyhatalmaknak kiszolgáltatottan, sokszor vérzivataros időkben építettünk hazát, jövőt itt a Kárpát-medencében.
Jövőt formáló cselekedeteinkben ma a Duna-medencei népek békéjének, együttműködésének kialakítása a cél. Szeretnénk, ha az évszázadok óta felgyülemlett sérelmek és fájdalmak nem nemzetünk végpusztulását jelentenék. Visszanézünk a múltba, ahogy Sütő András jajkiáltásnak is beillő beszédében hangsúlyozta: múltba néző nemzet vagyunk, de a múlt megismerése nélkül nem lehet igazságosabb jövőt építeni. A határokon túl élő, a kisebbség keserű kenyerét evő magyarok érzik ugyan az anyaország szolidaritását, ennek azonban sokkal határozottabban kellene megjelennie. Vigyázó szemeinket ma nem Párizsra, hanem a kisebbségben élő magyar testvéreinkre kell vetnünk, s nagy célunkat, európai integrációs törekvésünket az ő érdekeikkel összhangban kell megvalósítanunk. A trianoni határok által kizártak sorsának igazságos rendezése érdekében Eötvös Józsefnek az 1848-as forradalom előtt elhangzott szavait idézve és módosítva: mindenkihez el kell jutnia, a határon túli magyarság sem maradhat jelen helyzetében.
A nemzet, a haza sokat változott 1990 óta, ahogy Csoóri Sándor mondta: változott, de nem született újjá. És paradox módon az egyetlen közös nevező ma a széthúzás. Ennek a széthúzásnak, megosztottságnak semmiképpen sem a felszámolását szolgálják az olyan kijelentések, amelyek akár csak az anyaország európai integrációját érintve is, de különbséget tesznek magyar és magyar érdekek között. Tőkés László Királyhágó-melléki református püspökkel együtt e helyről is az Országgyűlés és az ország nyilvánosságához fordulunk, mivel a kisebbségi hazájában másodrendű állampolgár, itt pedig e hazában másodrendű magyar. Nyilvánítsuk ki minden magyar teljes nemzeti egyenjogúságát, hogy mindaz, aki Csoóri Sándor máris klasszikusnak számító mondása szerint az érdekei ellen is magyar akar maradni, egy demokratikus, megosztatlan és egységes magyar nemzet teljes jogú tagja lehessen, függetlenül attól, hogy határainkon innen vagy határainkon túl él, Záhonytól Szentgotthárdig, Ditrótól Detroitig, Új-Zélandtól Skandináviáig és Budapestig egyaránt. Mert tisztelt képviselőtársaim, ennek az Országgyűlésnek nemcsak a törvényalkotás, nemcsak a kormány ellenőrzése a feladata, hanem a nemzetnek, a nemzeti tudatnak formálása is, őrködés és tevőleges segítés (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) azok sikere előmozdítása érdekében. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
