DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Horn Gyula miniszterelnök úrnak a korábbi kormány kötelezettségvállalásaival kapcsolatos kijelentései óriási vitát váltottak ki e Házban, nemcsak a 600 milliárd forintosnak állított kötelezettségvállalás későbbi 900 milliárd forintra való emelése miatt, hanem azért is, hogy egyáltalán a kormányoknak Magyarországon milyen összeghatár erejéig és milyen feltételrendszer mellett van jogi lehetősége ilyen kötelezettségvállalásra. Ennek részbeni folyományaként az alkotmányozás kapcsán is több olyan előterjesztés történt, amely épp a kormánynak ebbéli jogait kívánja meghatározott keretek közé szorítani, de úgy gondolom, hogy nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a Független Kisgazdapárt és a Fidesz egymástól függetlenül terjesztettek be országgyűlési határozati javaslatokat ugyancsak e tárgykörben. Ebből látható, hogy milyen fontossága van a szóban forgó kérdésnek.
Sajnálatos módon most egy olyan aktualitás miatt kell erre visszatérnem, ami az egész magyar jövőt illeti. Nevezetesen arról van szó, hogy a zsidó kárpótlás kérdésében rövidesen a Ház elé fognak kerülni a kormányzati elképzelések, sajnálatos módon anélkül, hogy ezt megelőzte volna az eddigi gyakorlatnak megfelelően az a hétpárti konszenzus kialakítására irányuló törekvés, amely nélkül ennek a kérdésnek a rendezése el sem képzelhető. Hadd emlékeztessem képviselőtársaimat arra, hogy igen jelentős dologról van szó, hiszen a kötelezettségvállalással kapcsolatos kormányzati felelősség kapcsán már a 600 milliárd forint, illetőleg 900 milliárd forint is óriási parlamenti felzúdulást váltott ki, de hát gondolom, nem kell különösképpen e Ház előtt bizonygatnom, hogy a 30 milliárdot meghaladó bruttó USA-adósságállomány milyen mértékben veti fel a kormányok felelősségvállalása korlátainak a jogi problémakörét, de a jelen esetben olyan összegről lehet szó, amelyet az egyik államtitkár úgy határozott meg, hogy az azonos lehet a teljes magyar nemzeti értékkel.
Úgy gondolom, hogy egy olyan kártalanításnak a szóba kerülése, amely a teljes magyar értékre vonatkozik, ez önmagában szükségessé teszi, hogy e kérdésről a Független Kisgazdapárt akként szóljon a napirend előtt, hogy ezt az egész kérdéskört a parlamenti pártoknak és a civil szférának a média nyilvánossága előtti megbeszéléseken kell tisztáznia, hiszen a párizsi békeszerződés 1947-ben egy évi határidőt szabott meg e kérdés rendezésére, és nyilvánvaló, hogy akkor, amikor ilyen óriási kártérítés fizetése vagy kárpótlás fizetése merülhet fel ebben az esetben, a pártok előzetes véleményének a beszerzését a tisztelt kormány semmiképpen sem mellőzheti.
Hadd utaljak arra, hogy a Független Kisgazdapárt nem érdemben kívánja most e kérdést vitatni, hanem arra szeretne rámutatni, hogy hatalmas társadalmi feszültségeket vethet fel e kérdés, ha a hétpárti konszenzust nem sikerülne létrehozni, hiszen hadd utaljak arra, hogy maga az előterjesztés is azt a technikát választotta, hogy a Pénzügyminisztérium hatásköréből áttette a Külügyminisztérium hatáskörébe - a Külügyminisztérium egy ötven évvel ezelőtti kötelezettségre nézve előterjeszt egy határozati javaslatot, a Ház pedig nincs abban a helyzetben, hogy ennek minden kihatását megvizsgálja.
(15.20)
Ez nemzeti tragédiát jelenthet a belső feszültségeket illetően, ezért javasoljuk, vonja vissza a külügyi kormányzat ezt az előterjesztést, és a 7 párttal közösen - (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő végét.) befejezem, elnök úr - tekintsék át a kérdéskört abból a szempontból, hogy a társadalmi feszültség és felesleges indulatok kezelhetőek legyenek. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)
