POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor a kormány a jövő évi költségvetést készíti elő, akkor kellő figyelemmel és nagy figyelemmel kísérik ezt a munkáját nemcsak a parlamenti képviselők, nemcsak a pártok, hanem valamennyi érintett szféra irányítói, vezető testületei. Így volt ez a közelmúltban is, amikor a felsőoktatás egyik legrangosabb testülete, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács ülésén a kormány képviselője arról számolt be, hogy szemben azzal, amiről a kormányprogram maga is szól, szemben azzal, amiről a felsőoktatási törvény vitájával kapcsolatban számtalanszor szót váltottunk itt a teremben, a kormány szeretné szándékai szerint befagyasztani a felvételi keretszámokat, azaz nem kívánja növelni az első évfolyamra fölvett hallgatók számát. Ez mindenképpen ellentétes az eddigi politikával, azzal a közmegegyezéssel, ami a felsőoktatás fontosságáról szól.
Szemben azzal, amiről hallottunk valamennyien, illetve tudunk valamennyien, elhangzott, aránylag nagy nyilvánosságot is kapott az a szándék, hogy a kormány növelni igyekszik a felsőoktatási alaptandíj összegét. Először azt hallottuk, hogy ezt 50 százalékkal, majd a második változatban vagy sokadik változatban megnyugtatták az érintetteket, hogy nem 50 százalékkal, csak valamely mértékben, de a növekedés tényével bizonyos, hogy egyetért a kormány.
Megszoktuk már azt, hogy ezekben a kérdésekben a kormány egy sajátos szerepjátékot, szereposztást valósít meg: van a gonosz, a népet sanyargató Pénzügyminisztérium, és van a jó király, változó személlyel, legtöbbször ezekben a kérdésekben maga a művelődési miniszter látja el ezt a szerepet. Így történt ez most is, gyorsan elhatárolódott a művelődési miniszter attól az elképzeléstől, amit saját kormányának másik tagja, a pénzügyminiszter esetleg megfogalmazott. Ebben meg is nyugodhatnánk, hogy a szokásos dramaturgia szerint, dramaturgiai szabályok szerint lejátszódott ez a történet, azonban mégsem tehetjük ezt, és ezért kértem szót. Hiszen miközben Magyar Bálint miniszter úr a jó király szerepét játszotta, és próbálta megnyugtatni az érintetteket, hogy ő személy szerint nem ért egyet a 2000 forintos alaptandíj 3000 forintra való fölemelésével, és így a kiegészítő tandíjnak, a 8000 forintos kiegészítő tandíj lehetőségnek a 12 000 forintra való fölemelésével, megkockáztatta, hogy ő ugyanis azt gondolná, hogy szükséges lenne visszahozni a kiegészítő tandíj szedésének a lehetőségét.
(15.10)
Emlékezetébe szeretném idézni mindenkinek, hogy ez az, amiért tavaly ősszel a diákok több ezren összegyűltek a Kossuth téren, több héten keresztül, éjszakákon keresztül demonstráltak, és ez az, amire ígéretet tett a Magyar Köztársaság kormánya, hogy az alapképzésben nem fogják alkalmazni ezt a kiegészítő tandíjat, mert rossz, káros hatásúnak gondolják ők maguk is, egyetértve a diákokkal, persze más politikai elemzőkkel.
Az, amiről a miniszter úr beszélt, az két veszéllyel fenyeget. Az egyik ilyen veszély, hogy megingatja nemcsak a diákok, hanem minden más politika iránt érdeklődő érintett állampolgár bizalmát a kormány szavahihetőségében, nem először, de most a művelődési miniszter esetében elsőként. A másik veszély pedig az, hogyha komoly és megalapozott szándék az, amiről a művelődési miniszter beszélt, tudniillik, hogy oly módon kívánják differenciálni a tandíjat, hogy a magas képzési költségű képzésekért többet kelljen fizetni, az alacsonyabb képzési költségekért pedig kevesebbet, tehát ez a Művelődési Minisztérium számára a tandíj differenciálása, ennek igen szomorú következménye lesz Magyarországon. Mégpedig az, hogy a szegény családok gyermekei legfeljebb tanítónak vagy pedagógusnak adhatják a gyerekeiket, lévén ez egy olcsó képzés. A gazdagabb, módosabb családok pedig beírathatják majd adott esetben közgazdásznak vagy orvosnak is őket.
Ez egy olyasfajta kasztosodó, dinasztizálódó értelmiséget tételez, amit egyik parlamenti párt sem gondolhat komolyan, illetve aki ezt kimondja, annak számolnia kell a társadalmilag igencsak messzire ható következményekkel. Erre kell felhívni a figyelmet, az ma már önmagában nem adna okot egy napirend előtti hozzászólásra, hogy a kormány egy évvel ezelőtti ígéretét igyekszik visszavonni, és azt, amit a diákoknak megígért, most újból beterjeszteni. Azonban az már igen, hogy egy dinasztizálódó, kasztosodó társadalom rémképét felvető tandíjrendeletet fontolgat akár a miniszter úr személy szerint, akár a tárca. Mind a kettő igen aggodalmas.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)
