DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Igen Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt én nagy örömmel szeretnék reflektálni Béki Gabriella, igen tisztelt képviselőtársam iménti felszólalására. Függetlenül attól, hogy a Független Kisgazdapárt ezt az egész törvényt, úgy ahogy van, rossznak tartja, de annyi kétségtelen, hogy a progresszív skála és a gyermekek utáni kedvezmény kérdésében egyet lehet érteni Béki Gabriellával, és azokkal - más pártból is felvetődtek ezek a gondolatok -, akik ezt a vonalat szeretnék a törvényjavaslaton belül erősíteni. Nagyon fontosnak tartanám azt, hogy a gyermekek utáni kedvezmény az valóban úgy - ahogy Béki Gabriella is mondotta -, már egy gyermek után is bekerüljön a törvénybe. Sajnos az ország demográfiai helyzete annyira katasztrofális, hogy ott tartunk, hogy bizony már egy gyermek után is különféle kedvezményeket - két gyermek után aztán esetleg progresszíven növekedőleg -, olyan kedvezményeket kell beépíteni a törvénybe, amelyek a nyugdíjjal kapcsolatos könnyítéseket, illetve előnyben részesítésen keresztül magát az anyaságnak a vállalását segítik elő.
(9.30)
Azt is nagyon fontos szempontnak tartom, és tudom, hogy ennek nagyon nehéz a megfogalmazása, de mégis valahogy bele kellene építeni a törvénybe, hogy ez a progresszív kedvezmény ne csak a születéshez, hanem a neveléshez is kapcsolódjék. Tudniillik ennek az egész demográfiai problémának a megoldásához nemcsak az szükségeltetik, hogy az anyaság vállalására biztassuk, ösztönözzük a nőket, hanem az is nagyon fontos, hogy az anyaság vállalásán túl a nevelésben is vállaljanak szerepet, mert hiszen a nevelés, a gyermeknek a fölnevelése tulajdonképpen, kicsit furcsán hangzik, de legalább olyan fontos, mint a világrahozatala. És én attól se félnék, hogyha akár kétszeres figyelembevételre is kerülnének ezek a szempontok, és egy progresszív ösztönzés lépne ezeken keresztül a törvénybe.
Ezek után a konkrét reflexiók után azonban mégis kénytelen vagyok egy általánosabb, ehhez a paragrafushoz kapcsolódóan, de egy általánosabb észrevételt is megkockáztatni. Nagyon nehéz ennek a törvénynek az indoklását és ennek az 1. §-nak is az indoklását pontosan meghatározni. Ez nem sikerül a törvényjavaslatban sem.
Azonban az én megítélésem szerint foglalkoztatási kérdések ebben a paragrafusban is, de magában az egész törvényben is valahogy teljesen amorf állapotban vannak. Tulajdonképpen a rációja az egésznek nem világos. Úgy tűnik, hogy a törvénynek az 1. §-a főképp, de maga a törvény egésze is a foglalkoztatás kibővítését jelenti vagy jelentené.
Meg kell azonban jegyeznem, hogy belátható ideig, sajnos, semmiféle olyan prognózis nem lelhető föl, amely arra utalna, hogy lehetőség lesz akár az ezredforduló utáni első évtizedben a foglalkoztatás lényeges kibővítésére. És meg kell jegyeznem, hogyha valaki alaposan tanulmányozza a nyugat-európai foglalkoztatás-politikai koncepciókat, akkor az egész világ szembenéz azzal az óriási problémával, hogy a munkalehetőségek a technikai fejlődés következtében évszázadunk végén, a következő évszázad elején drasztikusan vissza fognak esni. Ez a törvényjavaslat is, főképp az 1. §-a ezzel szemben egy ilyen prognosztizálható munkaerőpiac beszűkülésével szemben egy kibővítő tendenciát erősít. A munkaerőpiac kínálati oldalát szélesíti, ami szembe fog találkozni azokkal a tényekkel, amelyeket mindenféle prognózis alátámaszt.
Van ennek azért még egy, korosztályon belüli, nagyon vitatható pontja is. Nevezetesen az, hogy ez a munkaerő-struktúrát az időskorúak irányába bővíti. Egyik igen tisztelt képviselőtársam a munka világának egy nagyon súlyos problémájáról beszélt, mégpedig a munkaerő egy részének kiszolgáltatottságáról. Sajnos, ez is történeti meg szociológiai tény, hogy az idősebb korosztályok sokkal jobban kiszolgáltatottak, mint a fiatalok. Azzal, hogy a munkaerő-struktúrát az idősebb korúak irányába terjesztjük ki, bővülni fog az a réteg, amelyik sokkal jobban ki van szolgáltatva a munkaadóknak, mint a fiatalabbak. Következésképp ennek a törvénynek egy más oldalról viszont egy olyan munkajogi szabályozásra lenne szüksége, amely éppen az idősebb korosztályokat munkajogilag részesíti a jelenleginél sokkal nagyobb arányú védelemben. Mert így ez ebből a szempontból, tehát a munkaerő korstruktúrája szempontjából egy kedvezőtlen és egy nagyon nehéz tendenciát jelent. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
